Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
1 1 ©Múzeumi J^írlevélj© készülék csaknem visszanyerte eredeti szépségét, és funkcióját is teljesíteni tudó eszközzé vált. A felújítás fontos részét képezte a teljesen hiányzó optikai rendszer pótlása, valamint a 150 év alatt elszenvedett mechanikai és vegyi jellegű károsodások kijavítása. További elvégzendő munka azonban a műszer fából készült, mahagóni burkolású állványának restaurálása. Legalább 50 évnyi rejtőzködés után, az érdeklődő közönség (ebben a restauráltság állapotban) most először láthatja ezt, az optikatörténet szempontjából nagyon jelentős műszaki alkotást. Érdekességként megemlítem, hogy a tárgyalt távcső kissé nagyobb teljesítményű „testvére" szintén az Országos Műszaki Múzeum birtokában van. Ebből a 19,5 cm-es refraktorból mindössze 2 darabot készített Plössl, egyet az athéni obszervatórium, egyet pedig Nagy Károly részére. Akkoriban ez az utóbbi távcső objektívátmérőjét tekintve a világ tizenharmadik legnagyobb lencsés távcsöve volt. Restaurálása most még folyik, de már a végéhez közeledik, és reményeink szerint bemutatása jelentős esemény lesz. Vidra József BÉKÉSCSABA Egy világhírnév tanúi Munkácsy relikviák a békéscsabai múzeum gyűjteményéből 2004. december 17. - 2005. január 30. Neves emberek születéséről általában a „kerek" évfordulókon, teszem azt az ötvenediken, századikon vagy a százötvenediken emlékezünk meg. A békéscsabai múzeum névadója esetében kivételt tett: Munkácsy Mihály születésének (1844. február 20.) 160. évfordulójára több kiállítást is tervezett. Februárban adták át a felújított állandó kiállítást, a Munkácsy-emlékszobát, melyben festményeken kívül a múzeumban őrzött relikviák válogatott darabjai tekinthetők meg. Márciustól augusztusig volt látható a Munkácsy és a fotográfia című, a békéscsabai és más magyarországi múzeumokban fellelhető fotórelikviákból készített tárlat. A kiállításokból külföldre is jutott, a Párizsi Magyar Intézetben december 7-én adták át a Munkácsy és Párizs címmel. A sorozat december 17-én zárult az Egy világhírnév tanúi - Munkácsy-relikviák a múzeum gyűjteményéből elnevezésű kiállítás megnyitásával. A múzeum mintegy 400 Munkácsy-ereklyét őriz. A mostani időszaki kiállításban azok szerepelnek, melyeket az évforduló kapcsán még nem láthatott a közönség: életének dokumentumai, korabeli reprodukciók műveiről, festőeszközei, személyes használati tárgyai, népművészeti gyűjteményének darabjai, kultuszát reprezentáló tárgyak stb. Világhírű festőről lévén szó, képzeletünket leginkább ecsetei, festéknyomokat máig őrző munkakabátja, vázlatai foghatják meg. De népművészeti gyűjteménye is kapcsolatba hozhatók festészetével: a menték, mellények, dohányzacskó, bőujjú ing, gatya, és más tárgyak a magyar népéletből vett zsánerképeihez szolgáltak modellül. Személyes használati tárgyai a Munkácsyt a mindennapokban körülvevő miliőről mesélhetnek. Esernyője, fogantyúján sajátos MM monogramjával, összecsukható pihenőszéke, hálóköntöse, pelerinje, pipereeszközei, vagy egy faragott tölgyfadoboz közvetítenek valamit a művész ízlésvilágáról az arra fogékony látogatóknak. Több dokumentum és tárgy Munkácsy kultuszáról tanúskodik. A falakon műveinek olyan sokszorosított fotóreprodukciói, metszetei láthatók, melyeket még az életében az egész világon terjesztettek. Mellettük szintén tiszteletéről árulkodnak a társulatok, egyesületek nevére kiállított díszoklevelei. Halála utáni kultuszát koszorúszalagok reprezentálják elsősorban, melyeket a közélet, művészeti élet képviselői vittek temetésére, de újságok, folyóiratok is részletesen beszámoltak az eseményről. Kocsor János SZEGED Vörös zászló alatt masírozó fiatalok Móra Ferenc Múzeum 2004. december 17. Ezt ábrázolja az a közel 10 négyzetméteres, 6 darabból álló, falemezre készült tempera festmény, amit a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége ajándékozott a Móra Ferenc Múzeumnak. A szakszervezet szegedi központjának eddigi székházában a falon jól elfért a mű. Most azonban egy kisebb helyiségbe kénytelenek költözni az érdekvédők, ahol már nem tudják elhelyezni a festményt, ezért szeretnék közgyűjteményben elhelyezni. A képet több mint 30 évvel ezelőtt festette Szalay Ferenc. Az alkotás keletkezési idejéből és témájából arra következtetethetnénk, egy tipikus szocreál műről van szó. Nagy Imre művészettörténész, a Móra Ferenc Múzeum munkatársa azonban gyorsan szertefoszlana a kezdeti feltételezést. A szakember arra hívta fel figyelmünket, egy igényes, a figurális reneszánsz stílusában készült festménnyel állunk szem-7
