Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
©Múzeumi J^írlevélj© A könyvtár 1972-ben alakult meg Kerepestárcsán, az akkori Rendőrtiszthelyettesképző Iskolán. Állományának alapját tankönyvek, szabályzatok, szépirodalmi és ismeretterjesztő művek jelentették. A bélyegzők tanúsága szerint e dokumentumok a Belügyminisztérium különböző intézményeiben megszüntetett egyéb könyvtárak anyagával egészült ki. 1975-től a könyvtár a Kerepesi út 47-49-be költözött, a rendészeti szervek épületegyüttesének területére. Az iskola neve többször változott, az iskolai könyvtár feladata azonban nem. 1999-ben a Belügyminisztérium megszüntette a jól működő BM Központi Könyvtárat. A könyvállomány egy része ebbe a könyvtárba került (nevük ekkor: Budapesti Rendészeti Szakközépiskola) azzal az ígérettel, hogy biztosítják a használatát a BM dolgozóinak. Ez azonban nem így történt. 2004-ben újabb változás következett: az iskolát megszüntették, a könyvtár fenntartója az Adyligeti Rendészeti Szakközépiskola lett, helyileg azonban a Kerepesi úton maradt a könyvtár. 2005-ben született meg a döntés, hogy július l.-i hatállyal a Mosonyi úton lévő Rendőrségtörténeti Múzeumhoz tartoznak. A nevük: Rendőrségtörténeti Múzeum Archívum és Könyvtár lett. Eddigi állományuk meghagyása mellett az Archívumba került több mint 400 film a volt BM filmstúdió anyagából, közel 10 000 fénykép, propaganda és oktató filmek, valamint a múzeum dokumentációs tára és könyvanyaga. További feladatuk a múzeumból bekerült anyag beillesztése a meglévő állományba, emellett a rendészeti tudományos kutatómunkával foglalkozó szakemberek és érdeklődők segítése. A könyvtár nyilvános, csaknem 400 négyzetméter terület birtokában látják el feladatukat, helyezik el állományukat. A könyvtár címe: Budapest 1101 Kerepesi út 47-49. Telefon: 06-1- 432-0764 S. G. A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM KÖZPONTI KÖNYVTÁRÁNAK GYARAPODÁSA Magyar múzeumi kiadványok Összeállította Sárközy Gabriella a halál árnyékának völgyében járok" A középkori templom körüli temetők kutatása. Szerk.: Ritoók Ágnes és Simonyi Erika. Kiad.: Magyar Nemzeti Múzeum, Bp., 2005. 333 p. ill. (Opuscula Hungarica VI. Sorozatszerkesztő: Garam Éva és Révész László) A templom körüli temetők kutatása a régészet legelhanyagoltabb területei közé tartoznak. Míg az őskori sírok a laikust és a szakembert egyaránt ámulatba ejtik míves edényeikkel, finoman megmunkált kő- vagy bronzeszközökkel, a népvándorláskori temetkezések az ékszerekkel, fegyverekkel, addig a templom körüli temetőkből fáradtságos munkával, sok száz sír kibontása után is csak kevés tárgyat tud felmutatni. Úttörő jellegű vállalkozás volt mind a szervezők, mind az előadók részéről a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett, a fenti témakört áttekintő konferencia Az előadók és a hozzászólók nagy száma jelezte, hogy a középkor kutatói tisztában vannak a hiányosságokkal, érzékelik a felmerült problémákat, keresik azok módszertani, kutatástechnikai megoldásait. Ebben a kötetben a konferencián elhangzott előadásokat gyűjtötte össze a két szerkesztő. A témák szerint rendezett írások közül az első részben - „írott források" - arról olvashatunk hogyan alakult a templom körüli temetkezés a középkori egyházfegyelem tükrében, a szerző összefoglalja azokat a középkori kánoni előírásokat, amelyek meghatározó módon befolyásolták a temetők sajátosságainak kialakulását. Ehhez kapcsolódik a másik tanulmány is, amelyben a történeti források a késő középkori temetkezések szokásaira világítanak rá. „A regionális összehasonlítás lehetőségei" fejezetből megtudhatjuk, hogy a Karoling Birodalom keleti peremterületén hogyan térítették a kaganátus népeit és közülük kiket, milyen mértékig sikerült rábírni arra, hogy halottaikat a templom köré temessék. Beszámolót találunk a szlovákiai, vajdasági templomok körüli temetők-, valamint Buda és Pest körüli 11-13. századi temetők régészeti kutatásairól. „Temetkezési szokások és természeti környezet rekonstrukciója” című fejezetben a középkori Magyarország temetői sírjeleiről, a kun szállástemetők kutatásáról és temetkezési szokások régészeti-néprajzi vonatkozásairól olvashatunk a középkori Décse templom körüli temetőben. „Árpád-kori központok temetői” között hírt kapunk az Esztergom-szigeti apácakolostor temetőjének kutatási eredményeiről, a borsodi ispánsági vár templomainak és temetőjének, valamint Szombathelyen, két Árpád-kori temető és nemzetségi központok egyházainak temetőinek feltárásáról. Az „Árpád-kori falvak temetői"-ről szóló tanulmányokból megismerhetjük Zalavár-Kápolna térségében talált temetőt és annak elemzését, a korábbi ásatásokból előkerült embertani anyagvizsgálati eredményét, ugyancsak itt kerül szó az Árpád-kori templom körüli temetők feltárásáról Hajdudorog határában, Szentes- Kaján, Temetőhalmon és Mezőcsát határában. A „Késő középkori temetők” fejezetben a régészek beszámolnak kutatási eredményeikről, amelyet a budai középkori karmelita kolostor temetőjében, a Bátmonostor-Pusztafalu, Somogysámson és az óföldeáki középkori temetőkben végeztek. Megismerhetjük a 392
