Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
(S^^TúZEUMI j^ÍRLEVÉLJ© Museum-é, vagy a Louvre-é is, szívesen megvették volna - kevesebb mint 150 példány ismert. Közülük néhány darab az elmúlt száz évben eltűnt, vagy megsemmisült, másokról a kutatás során kiderült, hogy hamisítvány. A varázsbotok majd kivétel nélkül törött állapotban kerültek elő, s közülük számos csak töredékesen maradt ránk, kiegészíteni sem lehet őket. Bár a néhány tucat összeállítható példány formája, s ikonográfiái programja hasonló, még sincs köztük két egyforma. A vízilóagyar hosszanti irányú szétvágásával kialakított eszközök száma már az ókorban is erősen behatárolt lehetett, hisz azt egyfelől meghatározta a Nílusban élő vízilovak száma, másfelől ugyanebből az anyagból egyéb eszközöket (például páros ütős hangszereket) is készítettek. A kutatás szempontjából - mely már maga mögött hagyta a horoszkópként való értelmezést, s ma az anya és fia védelme gondolatkörben találja meg e tárgy funkcióját, ám sok kérdést még mindig nem tud megválaszolni - minden egyes darab különösen értékes. A mi példányunk a felületén levő némi kopás, vagy koptatás nyomával hasonlít más varázsbotokra, ugyanakkor különlegesnek számít figurális ábrázolásai közül a középső, a két lábon haladó sakálfej alakú démon. Ritkák azok a varázsbotok, melyek törését már az ókorban restaurálták, de ismerünk néhány ilyet; ám egészen rendkívüli a mienk, melynél az összeerősítéshez szükséges furatokban az ókori összekötözés is megőrződött. A már négy évezreddel ezelőtt is különösen drága és csak kevesek által birtokolható víziló-bika agyar azért fontos számunkra, mert általa az egyiptomi művészet és vallás kevésbé ismert oldala jön közelebb hozzánk. Az ilyen isten-, vagy démonábrázolások épp a varázsbotokon jelennek meg először, a korábbi (számban kevés) istenábrázolás jóval visszafogottabb, jellegében monumentális és méltóságteljes, a groteszknek tűnő keverék-alakokat kerülő volt. A varázsbotokon megjelenő óvó hatalmak állat alakúak, köztük számos olyan, melyeket szobor formájában soha nem látunk, s melyek a templomok domborművein sem jelennek meg. A varázsbotok használatának kora után az istenábrázolások száma jelentősen megnő, a fantasztikus démonok is gyakoribbá válnak. E varázsbotok a vallási gyakorlatban nem a hivatalos állami kultuszhoz, hanem egyes emberek személyes gondjaihoz kötődtek. Am a felhasználás rítusai és az ahhoz kapcsolódó hit nem állt szemben az egyiptomi vallással; mágia és vallás - a későbbi európai felfogástól eltérően - sem egymás oppozíciója, sem fejlődési fokozatok nem voltak. Ennek az eszköznek négyezer évvel előttünk élt használója - tárgyunk ábrázolásának belső bizonysága szerint - az egyiptomi vallás világában élt, hitt és ténykedett. E tárgyak közül számos pusztán iparos munka volt, mely bekarcolt ábráival jól megfelelt funkciójának; a budapesti példány azonban egy a finom részletek iránt is érzékeny művész kiemelkedő kvalitású alkotása. Ez a művész ura volt anyagának, kezének határozott vonalvezetése az állati testek tökéletes megformázásakor egyszer sem bicsaklott meg a domború felületen, a görbület sem torzította az arányokat; ugyanakkor műve - a tárgy vallási funkciója és az ábrázolások stiláris és ikonográfiái kötöttségeinek határai között - nem nélkülözi a diszkrét humort sem (ez látható a négylábú pávián és az ülő, Hathor-frizurás párduc-istennő pisze orrán). A Szépművészeti Múzeum példánya csodálóinak egyszerre kínálja mágia és művészet találkozásának máig megfejthetetlen titkát. A Vozil Irén és Liptay Éva által rendezett, és az Egyiptomi Gyűjtemény munkatársai által tevékenyen támogatott ideiglenes „Démonűző erők - mágikus védelmezők" kiállítás után a műtárgy az állandó kiállításon lesz megtekinthető. Hubai Péter Avar temető a Csörsz-árka mellett A MÓL Rt. Százhalombatta és Tiszaújváros között létesítendő vezetéke nyomvonalának régészeti bejárása során Jász-Nagykun-Szolnok Megye területén 17 km-es szakaszon hat lelőhelyet sikerült azonosítanunk. A leletmentés nem várt eredménnyel zárult, a Jászárokszállás határában talált hat lelőhely eddig nem ismert új információkkal gazdagította a tájról 383
