Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2005-12-01 / 12. szám

(3^ M Ú Z E UM LH LF, LEVÉL mJltelleí'let Dobrányi Ildikó: Alternatív újjászületés/Alternative Renaissance 2004. Gyapjú, selyem, fémszál. Haute-lisse. Joanna Foslien (USA): The Great Unknowing 2002. Gyapjú, műselyem, selyem, pamut. Haute-lisse. Ovidius művéből vett témát ábrázol a Párizsból érkezett Lyciai parasztok és a Chione halála, valamint pl. Latona (Leto) törté­netére utaló nagyméretű (480 x 620 cm) kárpit. Latona Jupitertől származó gyermekeit, Dianát és Apollót Délosz szigetén szülte meg. A féltékeny Juno az istennőt újszülött gyermekeivel együtt Lyciába száműzte, ahol a helyi parasztok, ellenséges érzületük kifejezéséül felkavarták annak a tónak a vizét, ahol szomját készült oltani. Végül a dühös Latona elérte, hogy a parasztok békává váljanak. Ajelenet épp ezt a pillanatot ábrázolja. A kárpitot az idős Mignard­­nak a saint-cloud-i kastély galériája boltozatán lévő képsorozata alapján, 1686 és 1691 között, a XIV. Lajos uralkodása alatt fény­korát élő Manufacture des Gobelins-ben készítették. A nemesfém szálakkal is szőtt kárpit a király tulajdonába került és az ancien régime alatt Versailles királyi lakosztályaiban kapott helyet. Ariadna Donner (Finnország-Finnland): Kuhmoniem Diary 2001 Gyapjú, len, pamut, selyem. Basse-lisse. A kiállított másik, kisebb kárpit Chione történetéből meríti témáját. Chione különlegesen szép nimfa volt, akinek két fia született, egy Apollótól, egy pedig Mercuriustól, s szépségét nem átallotta Dianáéhoz mérni. Az istennő, hogy ezt megbosszul­ja, Chionét átlőtte egy nyíllal. A kárpiton Chione fiai és apja karjában haldoklik. A kárpit bordűrjének gazdag ornamentikája a vadászat témáját idézi. A kiállításon bemutatott két másik, az Istenek szerelmei­­sorozat darabjaként szereplő kárpit Laurent de La Hyre (1606- 1656), a 17. századi francia klasszicizmus meghatározó alakjának vázlatai alapján készült. La Hyre az 1640-es években készített mitológiai tematikájú műveket - melyek közül néhány közvet­lenül Ovidius költeményéből vette témáját. Ezek közül a Pygma­lion és Galatea, valamint a Narcissus és Echo szerepel a kiállított művek között. A több helyen fellelt H C monogram arra utal, hogy a kárpitok nagy részét Hyppolite de Comans műhelyében készí­tették, a Manufacture du faubourg Saint-Marcel-ben. A budapesti Iparművészeti Múzeum kárpitgyűjteménye hat olyan kárpitot őriz, amelyeken az ábrázolt történet Ovidius művén alapszik. A Cadmus történetét egy művön belül, külön-200,5. december

Next

/
Oldalképek
Tartalom