Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
<m^úzEUMi Hírlevél.® minisztratív terhet raknak a már amúgy is túlterhelt közművelőkre. Természetesen meg kell találni a középutat, de ezeknek a szempontoknak a helyes alkalmazása segíti a múzeumi szakembereket a szolgáltatásaik értékelésében, amire aztán alapozhatják a további fejlesztésekhez szükséges pénz előteremtését. Milyenfajta interpretációs módszerek fejlődtek ki? A konferencia egy részét múzeumok és örökségi helyszínek meglátogatásával töltöttük, ahol különféle interaktív eszközöket láttunk - közöttük olyanokat, amelyeket meg lehet érinteni vagy csoportosítani, esetleg olyanokat, amelyeket arra használhatunk, hogy megválaszolja a kérdéseinket - az eredeti műtárgyak között a fő kiállítási teremben. Ezeket rövid, világosan megfogalmazott és illusztrációkkal is érthetőbbé tett szövegpanelek kísérik. A szakemberek gondolnak a családos látogatókra is, és biztosítják, hogy a legkisebb gyerekek is láthassák a kiállított érdekességeket. Ráadásul nagy gondot fordítanak arra, hogy legyenek megérinthető dolgok, illetve feladatlapok különböző korosztályoknak. Néhány helyen megelevenedik a történelem, olyan interpretátorok személyében, akik a kiállításhoz kapcsolódó történelmi alakokat személyesítenek meg, és első személyben beszélgetnek a látogatókkal a korról és a kiállított tárgyakról. Rövidebb darabokat is eljátszanak, amelyekben a látogatók is részt vehetnek. A „kölcsönözhető hátizsákokat", amelyek különféle feladatokkal, játékokkal, beszélgetési témákkal illetve felolvasható szövegekkel vagy meghallgatható zenével vannak tele, egy speciális pultnál lehet átvenni bizonyos napokon. A kormányszervek és a civil szervezetek találkozása: Ki hoz döntéseket arról, hogy milyen változások menjenek végbe? A múzeumi világot különböző oldalról szemlélő előadók meghívásával a szervezők amellett tették le a voksukat, hogy a különböző szektoroknak együtt kell dolgozniuk. Keith Nichol-t, a Kulturális, Média és Sport Minisztérium Oktatási Osztályának vezetőjét Dea Birkett, a Guardian újságírója követte, aki megalapította és szervezi a „Gyerekek a múzeumban” Kampányt. Nico Halbertsma, az amszterdami Reinwardt Akadémia tanára elmagyarázta, hogyan készítik fel a múzeumi projekt menedzsereket a muzeológusokkal, közművelőkkel és kiállítás-tervezőkkel való együtt működésre. A brit kollégák a látogatóik megfigyelésével, akadémikus kutatásokban való részvétellel valamint a kormány kezdeményezéseire és stratégiáira való reagálásukkaljutottak el ajelenlegi - múzeumaikról alkotott - elgondolásaikhoz. Ezen felül pedig aktívan részt vesznek egy szakmai véleménycserében és megosztják egymással információikat és eszközeiket (játékot, módszertani ötleteket). Szakmai fejlődés - Milyen képességek kellenek a változások elősegítéséhez? Két előadás - az egyik a tanulásról, a másik a gondolkodásról szólt - mutatta be röviden, hogy a szakmát művelők hogyan használhatják fel az agy működéséről szóló elméleti kutatások eredményeit, és segíthetnek ezáltal az embereknek tanulni illetve teremthetnek a tanulásukhoz megfelelő környezetet. Steven Rogers, a University of the First Age nevű bejegyzett non-profit szervezettől bemutatott egy modellt a tanuló szervezetek számára, és hangsúlyozta az analitikus, gyakorlati és kreatív megközelítések ötvözésének valamint olyan tanulási módszerek megtervezésének szükségességét, melyek mindhárom megközelítést magukba foglalják. Felvázolta a kreatív szervezetek pedagógiáját, felsorolt néhány pozitív tanulási hozzáállást, és beszélt az alaposabb tanulás feltételeinek megteremtéséről. Nigel Newman, az Edward de Bono Alapítványtól elmagyarázta a különbséget intelligencia és egyszerű gondolkodás között. Míg az emberek sok tényt és adatot tanulnak meg, ugyanakkor nem tanulnak gondolkodási technikákat, amelyek pedig könnyebbé, hatékonyabbá és kevésbé időigényessé teszik a gondolkodást. Nigel elmondta, hogy a Cognitive Research Trust (Kognitív Kutatási Alap) különböző bonyolultságú gondolkodási sémákat fejleszt ki és tanít. Az egyik ilyen a PMI (plusz, mínusz és érdekes), amelyben az embereket megkérik, hogy gondolják végig egy bizonyos szituáció pozitív, negatív és érdekes eredményeit. Hasonló találkozókkal és egy szakmai dialógus kezdeményezésével a magyar kollégáknak is lehetőségük van a jövőbe tekinteni, megszemlélni a bennük is felmerülő kérdésekre máshol kidolgozott válaszokat; és eldönteni, hogy akarnak-e és milyen fokig részt venni az ehhez hasonló múzeumi tapasztalatszerzésben. Ha szeretnének a fenti kérdésekről szóló műhelymunkákban részt venni, az alábbi címre írhatnak: szepmuhely@szepmuveszeti.hu A GÉM konferenciára való kijutásom költségeit a Múzeumok és Látogatók Alapítvány fedezte, a Szépművészeti Múzeum pedig hozzájárult a konferencia díjának kifizetéséhez. írta: Juhász Litza Fordította: Miszné Korenchy Anikó 378