Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
mJTúZEUMI J/ftRLEVÉLJ© Páva utcai épületében, az intézmény saját anyagából, belső munkatársak rendezésében. A helyszín és az időpont mutatja, és egyben meghatározza a témát. Egyrészt a központ (amely 2002 óta viseli mai nevét), illetve jogelődje, a Magyar Auschwitz Alapítvány - Holocaust Dokumentációs Központ létrejöttének (1990. december) 15 esztendős évfordulójára kíván megemlékezést készíteni. Az ünnepi alkalom az első, csak a Vészkorszak témakörébe tartozó tudományos, művelődési és pedagógiai feladatokat is ellátó muzeális intézmény születésnapja, amely kiváló lehetőség az emlékek számbavételére, az elmúlt másfél évtized munkálataira, sikereire emlékezni. Gazdag szövegezés mellett érintőképernyős számítógépes segédlettel válogatás tekinthető meg a Központ múltjára vonatkozó iratanyagokból, tárlóban láthatók saját kiadványok, többek között az 1992 óta megjelenő Holocaust Füzetek számai is. A kamarakiállítás másrészt rövid szemlét tart a gyűjtemény holokauszttal kapcsolatos - eleddig talán kevéssé ismert és hasznosított - gazdag és sokrétű tárgyi, és iratanyagai felett, tematikus egységekbe rendezetten. A tárlókban kiállítandó tárgyak (mintegy 50) többsége (fényképek, textilek, viseletek, lágerszappanok, egyedi tárgyak, lágerpénzek stb.) ajándékok, túlélői hagyatékok révén kerültek ide, a tablókon elhelyezett eredeti iratokat (levelezőlapok, plakát, lágerrajzok, igazolványok, fogolyszámok, védlevelek, DEGOB jegyzőkönyv-oldalak, térkép stb.) pedig az említetten túl főként a Nácizmus Üldözöttéi Bizottsága, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, a Nemzetközi Vöröskereszt, valamint hazai közgyűjtemények és magánszemélyek által adott dokumentumokból válogatták. Önmagukban is dermesztőén hatnak a látogatóra, közel hozzák a felfoghatatlant, továbbá bizonyítják, hogy a magyar holokauszt is igen változatos anyagot kínál, képes sajátos módon leképezni egy embertelen kort és bizonyságul szolgálni a jövő számára. A kiállítás célja tehát, hogy bemutassa az intézmény múltját és kicsit talán büszkélkedjen is annak eredményeivel - melyek között nem utolsó helyen áll a tavaly átadott új épület. Az említetteken túlmenően fel kívánja hívni a nagyközönség figyelmét a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény unikális működésére, valamint a még élő holokauszt-érintetteket, túlélőket ösztönözni szeretné személyes tárgyaiknak, emlékeiknek a gyűjteményben történő elhelyezésére. Szécsényi András Rohanjunk a rohanó idővel - A reklámplakát aranykora (1885-1920) Magyar Nemzeti Múzeum 2006. február 16-ig A kiállított plakátok Budapest világvárossá válásának évtizedeiben, egyúttal a magyar művészet legsokoldalúbb korszakában születtek. Közvetlen életre hívói a gazdasági élet fellendülése nyomán kibontakozó kereskedelmi és kulturális reklámigény, a polgári életforma szükségletei voltak. E korszakban a plakát - az újság mellett - a társadalom kommunikációs rendszerének legfőbb eleme, a tömegtájékoztatás leghatásosabb eszköze volt, mert a litográfia feltalálása óta a grafikus művészet - a reprodukálás lehetősége révén -, az utcákat, hirdetőoszlopokat öltöztetve valóban megszólíthatta a nagyközönséget. A legkiválóbb grafikusok meg tudták szüntetni a képzőművészetek és az alkalmazott grafika közötti különbségeket, továbbá a képzőművészet műfajaihoz képest plakátjaikkal sokkal inkább követhették az európai stílustörekvéseket. A kezdetben historizáló, majd a szecesszió több ágát felvonultató díszletek színpadias vagy komikus környezetet teremtettek a polgári élet eseményeinek bemutatásához. Némelyüket a nagyvárosi szórakoztatóipar kedélyes, nyelvöltögető és erkölcsi tabukat döntögető ábrázolása tett a mai napig felejthetetlenné. A főváros színházi, kávéházi, kabaré-életének sajátos világa is leképeződik a hirdetéseken, melyek az egyre sokszínűbb újságkiadás reklámjaival és az 1. világháborús hátország hadikölcsönjegyzéseivel osztják meg helyüket. Képviseltetik magukat a különböző italokat és szépítőszereket népszerűsítő plakátok is. A jó plakát ismérvei is ekkor rögzültek: tömörített szöveg, játékosan rajzolt betűk, harsány, mégis harmonizáló színek, és elsősorban , a kontúrokkal rajzolt kép. Alkotóik: Bér Dezső, Bíró Mihály, Faragó Géza, Földes Imre, Flaranghy Ödön, Sátory Lipót, Tuszkay Márton, Vadász Miklós, Végh Gusztáv ereje abban rejlik, hogy közéleti, kereskedelmi, kulturális stb. tartalmuk, közérthető nyelvezetük segítségével követhetjük koruk történelemmé vált eseményeit, életmódját, még ha csak a felszínt tükrözik is. Általuk olyan történeti értékű kiegészítő információkhoz jutunk, melyek megragadó képi élménnyel párosulnak, és mára a művelődéstörténet értékhordozóiként kezelhetjük őket. További információ: MNM Közművelődési Főosztály. Tel.: 327-7702, fax: 317-7806, e-mail: info@hnm.hu 366
