Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-11-01 / 11. szám
<3i JÍúzeumi Hírlevél J© sikert aratott az 1900-as párizsi világkiállítás rendőri múzeumában is a magyar rendőrség anyaga. Hivatalosan 1908-ban az Igaszságügyi Miniszteri rendelet hozta létre a Bűnügyi Múzeumot: .mindazon tárgy, amelyet a bírói, vagy közigazgatósági hatóság elkobzott, ha büntetőjogi tudományos továbbképzés céljaira alkalmasnak találtatik, vagy olyannak mutatkozik, mely a bűncselekmények elkövetésének új módozatait világítja meg, a budapesti Magyar Királyi Államrendőrség főkapitányi hivatalánál szervezett bűnügyi múzeum részére küldendő meg”. A főkapitányság épületének frontján kialakított múzeum szervezetileg az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatallal közösen működött. Korabeli krónikák szerint a Budapesten átutazó bűnügyi szakértők és rendőrtisztviselők gyakran csodálták meg a páratlan szakgyűjteményt. A kiállítás tartalmáról egy korabeli bűnügyi tudósító írta: „10 főosztálya van a Bűnügyi Múzeumnak. Az első az emberélet ellen irányuló bűncselekedeteké s magában foglalja a reájuk vonatkozó tárgyakat, valamint a helyszínek, tettesek és tárgyak fényképeit. A második a lopásokra, rablásokra vonatkozó tárgyakat és fotográfiákat tartalmazza. A harmadik a hamisítások és csalások osztálya: leginkább hamisított pénz, okirat, közhitelpapír van benne. A negyedik a szemérem elleni gaztettek tárgyainak és képeinek csoportja. Aztán az öngyilkosságok és balesetek csoportja következik. A hatodik osztály a külföldön elkövetett bűneseteké. A hetedikben kézírások, névtelen feljelentések.” S. G. A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM KÖZPONTI KÖNYVTÁRÁNAK GYARAPODÁSA Magyar múzeumi kiadványok Összeállította Sárközy Gabriella Hatházi Gábor: Sírok, kincsek, rejtélyek Híres középkori régészeti leletek Kiskunhalas környékén. Kiad.: Thorma János Múzeum - Halasi Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 2005, 224 p. ill. Azok a rendkívüli régészeti értékek, amelyek e könyvben az olvasók elé tárulnak, a Dél-kunság földjében rejtőztek évszázadokon át. Oly földben, amelynek lakói a középkor folyamán a kunok voltak. A leletek túlnyomó része - a 13. századi pogány temetkezésekből ezt ma már kétséget kizáróan tudják- az ő hagyatékuk, a 14. századi kincsleletek esetében mindezt e kötet kísérli meg bebizonyítani. Sokan és sokszor leírták már: a Dél-Kiskunság- különösen Kiskunhalas és Kiskunmajsa vidéke- különleges helyet foglal el régészeti örökségünk térképén, nem ritkán európai hírű és rangú emlékeivel. Ezek jó része - így a balotapusztai kun úrnő, a csólyosi és kígyóspusztai kun vezérek 13. századi sírleletei, a 14. századi alsóbodoglári és fehértói kincsek érdekességei - a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításának féltve őrzött kincsei. Közöttük kell említeni a Kelebián napvilágra jutott harmadik kincset is, amely a bajai Türr István Múzeum büszkesége. Nincs egyetlen középkori kultúránkkal foglalkozó tárlat, szakkönyv tanulmány, amelyben ne szentelnének figyelmet régmúltunk megkapó szépségű tárgyi bizonyítékainak. E jelentős emlékek sorába tartoznak a balotai és a Kiskunhalas-Dénes Marcell utcai honfoglaló magyar nagyasszonyok temetkezési is. Régi adósság törlesztésére vállalkozott a kiskunhalasi Thorma János Múzeum, amikor úgy döntött, hogy immár ne csak a nagyvilág, hanem tulajdon „szülőföldjük” is ismerje meg rangjukhoz méltó módon e nevezetes leleteket A nemes vállalkozás első gyümölcsei már évekkel ezelőtt megszülettek, legutóbb Révész László: „Aranyszántás Balotán” című kötetével, mely a múzeum korábbi, hasonlóan szép és tartalmas köteteinek sorát gyarapítja. E könyv szerzője szeretett volna munkájával az eddigiekhez kapcsolódni. Kötetének kettős célja volt: egyszerre szeretett volna szólni a témában járatos szakemberekhez, ugyanakkor szerette volna a nagyközönség érdeklődését is felkelteni, az értékek és az általuk megidézett múlt közérthető nyelven való átadásával. A kötet első felében kaptak helyet a nagyközönség figyelmére számottartó kérdések. Miután a leletanyag gerincét pompás ezüst ékességek teszik ki, a járatlanabb olvasó tájékozódását - „Függelék” formájában - kis „ötvös-lexikon” beiktatásával igyekszik a szerző segíteni. A „Katalógus" fejezet elsősorban a szaktudományos érdeklődők számára íródott, belesűrítve mindazon, a lelőhelyre és a leletekre vonatkozó adathalmazt, mely a szerző állításainak szakmai bizonyításához nélkülözhetetlen volt. Különösen a kelebiai kincs vonatkozásában, melynek első teljességre törekvő feldolgozása e munkában kapott helyet. Ugyancsak elkerülhetetlennek látszott a nagyközönség számára is, szánt fejezetek szakiro-355
