Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-11-01 / 11. szám
©i^Túzeumi Hírlevél J© nagyobb hatást, de közel ötvenévi boldog házasság után megegyezhetünk abban, hogy mindkettő. 1944. március 19-én a német csapatok elfoglalták Magyarországot. Mi ezt előre nem tudtuk, és pont ezen a napon kötöttünk házasságot. A bombázások elől Zebegénybe menekültünk, ahol férjem Szőnyi István tanácsait követve folytatta a festést és az akvarellezést, a - sokak számára ismeretlen - Elekjy Jenő varázsos vízfestményeit megcsodálva. A háború után, most már nem a német, hanem a szovjet csapatok tartották megszállva az országot és helytartóik kegyetlen elnyomással fojtottak el minden függetlenségi törekvést. 1948 elején nekünk is menekülnünk kellett és Ausztrián keresztül a művészetek hazájába, Itáliába jutottunk. Triznya Mátyás festészete itt teljesedett ki, mivel történeti és filozófiai tudása visszhangra talált a latin kultúra emlékeiben, Ostia Antica, a Forum Romanum márvány oszlopaiban. Eleinte Cinecittá film-stúdióiban talált munkát, mint díszletfestő, majd mint trükk-operatőr. Olyan népszerűségre tett szert, hogy De Sicátói Felliniig mindenki csak „Mattia ungherese": „magyar Mátyás''-пак hívta. De a festéssel soha nem hagyott fel. Rómában és a környező városokban több sikeres egyéni kiállítást rendezett és részt vett az olasz művészeti életben. Az Accademia Tiberina tagjává választotta és elnyerte a nagy Dante-érmet is. Mindez nem változtatta meg egyéniségét, továbbra is megmaradt a jó kedélyű, könnyelmű Matyinak, aki a lakásukban rendezett szombat esti „Triznya-Kocsma" estéken nagyokat mulatott barátaival, Szabó Feri jezsuita atyával, Sárközy Péter professzorral, Majorovits András heidelbergi orvossal. Majorovits doktornak támadt az az ötlete, hogy a Triznya képekből a gyönyörű német városban kiállítást rendezzen. Innen indult el aztán Triznya Mátyás nemzetközi karrierje, amely majd minden európai városban sikeres kiállítást (és az akvarellek eladását) eredményezte. Egy bizonyos ponton a filmes munkát abba is hagyta és csak a festészetnek élt. Sajnos nem sokáig, mivel az egészsége romlani kezdett és 1991-ben a festők védőszentje, Lukács evangélista napján, október 18-án Rómában meghalt. Hamvai a zebegényi temetőben nyugszanak." (Szőnyi Zsuzsa) SZEGED Házak, munkák, emberek Móra Ferenc Múzeum 2005. október 4. - november 30. Kiállítás nyílt a Móra Ferenc Múzeumban Juhász Antal néprajzi fotóiból. A bemutatott fényképfelvételek 1957 és 1990 között készültek, s általuk egy olyan világ tárul a látogatók elé, amely ma már többnyire nem létezik. Juhász Antal néprajzi kutatómunkája során fotózta le mindazt, amit érdekesnek és megörökítendőnek talált. Az 1960-as években bejárta Szeged környékének tanyavilágát. A néprajzkutató célja a népélet, az akkoriban még élő paraszti hagyomány és kultúra dokumentálása volt. A fotós-néprajzos kerülte a beállított felvételeket, igyekezett a maga természetességében visszaadni a pillanatot. Juhász Antal, amikor a tárlatra a képeket válogatta, rájött, hogy az évek múlásával a tárgyakról érdeklődése egyértelműen az emberekre tevődött át. Egyre inkább a mindennapi munkájukat végző és megpihenő, piacozó, lakodalmazó, vásárban nézelődő falusi, tanyai emberek, asszonyok kerültek fényképezőgépe fókuszába. „így a három-négy évtizeddel ezelőtti felvételek talán egy idestova eltűnő paraszt nemzedék hétköznapjait, jellemző vonásait is felidézik” - fogalmaz az idén 70 éves néprajzkutató professzor. A képeken láthatunk gyékényszövőt, mesemondót, bőrdudást, tapasztó asszonyt, juhászversenyt, szakajtókötést. Az egyik legérdekesebb, 1973- ban készült képen pedig a baksi romák sündisznót sütnek. A felvétel története a következő: Juhász Antal egy kellemes őszi napon kerékpárral éppen a baksi temető környékén járt. Akkor vette észre, hogy egy árokban néhány ember sündisznót süt. Egyből tudta, ezt a jelenetet le kell fényképezni. Utána szóba elegyedett a romákkal, akik a sütés végén meg is kínálták a néprajzkutatót, ő azonban elhárította az invitálást. Ilyen is lehetett volna a Dóm? Móra Ferenc Múzeum - Fekete ház 2005. október 14. - 2006. január 29. Idén 75 esztendeje, hogy felszentelték a szegedi Dómot. Az alkalomból a Móra Ferenc Múzeum történeti kiállítóhelyén, a Fekete házban két kiállítás is látható. Az egyik az egykoron a Dóm helyén álló Szent Dömötör templomról és annak lebontásáról, illetve a Dóm építéséről, a másik pedig a Fogadalmi Templom tervpályázatairól szól. 1903-ban hirdetett pályázatot Szeged városa a templomépület tervezésére. 35 mű érkezett a bíráló bizottsághoz. Az akkori Magyarország legjobb építészei jelentkeztek a kiírásra. A jeligés munkák közül a döntnökök első körben nem tudtak választani. A későbbiekben - némi változtatást követően - a Halászbástyát 335
