Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
mJTúzEUMi Hírlevél J© Színek - formák - kártyák Kézműves foglalkozás az Iparművészeti Múzeumban 2005. október 29-én, szombaton, 10 órától 13 óráig A múzeumok kártyagyűjteményei ritkán láthatók kiállításon, pedig sok különlegességet tartogatnak számunkra. Ezért nagy öröm, hogy az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye, amely a XVI. századtól a XX. századig 400 év kártyatörténetét mutatja be, ez év májusától december végéig megtekinthető. Amikor szemügyre veszünk egy-egy régi kártyalapot, nemcsak azon lehet elgondolkodni, vajon hogyan játszottak vele, hanem érdemes megfigyelni azt is, amit ábrázol. Ahogyan a ma is népszerű „magyar kártya" lapjain a svájci szabadsághős, Teli Vilmos története kel életre, úgy a régebbi kártyák is sokszor mesélnek a történelemről. Az Iparművészeti Múzeum Kártya - játék- szerencse című kiállítása is bővelkedik érdekességekben. Látható itt egy olyan tarokk kártya, amely bemutatja Bécs, Pest és Buda jellegzetes építményeit, az Osztrák-Magyar Monarchia városait, a várakat és erődítményeket. Egy másik kártya Napóleon háborúinak eseményeit kelti életre, de megtaláljuk a politikusok arcképeivel díszített lapokat is. Különleges játék a rébusz-tarokk, van itt betű- és képrejtvény is. Októberi foglalkozásunkon a gyerekek kártyatartó dobozt készíthetnek, kártyafigurát, kártyahátlapot tervezhetnek, a foglalkozásvezetők segítségével. A legügyesebbek megpróbálkozhatnak a kártyavár-építés nagy türelmet kívánó művészetével is. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Iparművészeti Múzeum Földönfutók hete a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban - „Igaz" mese gépekről és alkotás a kisbodaki pajtában Szentendre 2005. május 24.-27. Szép, izgalmas, tartalmas vendégségbe hívta a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársait a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Csapatunkban muzeológus, múzeumpedagógus, rendezvényszervező, marketinges összmunkájának köszönhetően- szerénytelenség nélkül állíthatjuk - felejthetetlen programot sikerült biztosítanunk a forró nyáreleji napokon a Skanzenbe látogatóknak. Öt napon át a föld körül „forogtunk" mindazokkal a kollégákkal, gyerekekkel, bemutatót vezető pedagógusokkal, akik részt vettek a négy naposra tervezett „földutazáson". A lenyűgözően érdekes programsorozat minden napján érdemes volt szülőnek, pedagógusnak, gyereknek oda rándulni, azt tapasztaltuk, hogy még azoknak is, akik jóformán „ki se látszanak a földből". Az érkező csoportok már önmagában véve attól, hogy a hűvös, tágas, szemet, lelket felvidító kisbodaki pajtába beléptek, átszellemültek, elhalkultak, érdeklődőek és nyugodtak voltak. (Ezt zárt múzeumi térben sajnos csak ritkán tapasztalhatjuk iskolai év végén, hőségben, nehéz hátizsákkal felpakolt gyerekeknél!) A rendezvény idejére, négy teljes napra a Magyar Mezőgazdasági Múzeum feliratot viselte a kisbodaki pajta, azaz mi vettük birtokba a tágas tér minden szögletét, a jól kialakított foglalkoztató sarkokat. Ilyen körülmények között - pedagógiailag jól előkészített térben - rövid egyeztetés után összeállítottuk, összehangoltuk a „tematikus" foglalkozást: kombinátort, kultivátort és egyéb érdekes mezőgazdasági gépeket nézhettek kicsiben a kicsik és persze a nagyok is. Réz Gyula és Molnár Zsolt filmekkel, animációs blokkokkal színessé tett géptörténeti „meséi” a csoportokban érkezőket, a négy-ötévest, a kiskamaszt és a felnőttet egyaránt lenyűgözték. Fantasztikus volt, ahogy szót értettek kicsivel, naggyal egyaránt! Ha néha bevetődött egyegy óvodás csoport, eleinte azt hittük, őket „csak” a kézműveskedés, az ügyeskedés fogja érdekelni, ezért aztán nagy mennyiségű krumplival vártuk őket, hogy a percek alatt elkészíthető krumplimalacokkal emlékezetessé tegyük a múzeumlátogatást. 305
