Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
©«Múzeumi Hírlevél j© nát, dagasztógéppel dagasztottak és végül csak erre a célra használt nagy kemencében egyszerre több kenyeret is kisütöttek. Ezek a pékségek céhekbe, ún. collegiumokba tömörültek, amik különböző engedményeket kaptak a várostól ill. az államtól - pl. adóterheiket csökkentették. Általában árusító hely vagy bolt is működött a pékség mellett, erről tanúskodik a brigetiói lelet is. Itt a kőlapokkal burkolt útról lehetett belépni a boltba, aminek a hátsó traktusában működött a pékség. Kenyéren kívül kalács, és egyes ünnepek alkalmával mézeskalács is készült a pékségekben, amit a mai vásárfiához hasonlóan árultak. Brigetióból ismert egy kalácsminta a következő felirattal: „Életem, édes szerelmem, állandó sóhajom tárgya/ Ha megadod, amit kérek tőled, gazdag ajándékkal viszonozlak!" A mindennapi bevásárlás ekkor is a háziasszony dolga volt, aki egyedül vagy rabszolgái kíséretében ment ki a piacra, ahol általában kőből épült kis boltok sorakoztak egymás mellett. Rómában, Trianus fórumán egy többszintes bevásárló központ is épült Kr. u. 100 körül, ahol az élelmiszerektől kezdve mindent lehetett kapni - akárcsak a mai plázákban. A kenyérnek nagyon fontos szerep jutott a vallási szertartásokban és a halottkultuszban is. Az istenek jóindulatát vagy haragját étel- és italáldozatokkal igyekeztek befolyásolni. Hasonló áldozatot mutattak be az elhunyt ősök tiszteletére a halottak napján és a halál évfordulóján: „Szentek a bús temetők: engesztelik azt, aki meghalt, S hoznak a sírokon is, bár kicsiny, áldozatot. Nem nagyigényű a holt, nem kell dús áldozat annak, Csak kegyelet; nincs vágy Styxnek a partjainál. Éppen elég, ha a síremlékre virágkoszorút fonsz; Némi gyümölcsöt is adsz, szórsz kicsi sószemeket. Egy pár szál ibolyát, s gabonát még borral itatva: Mindezeket tálon tedd le az út közepén. ” A leírást érdekesen egészítik ki a sírkövek ábrázolásai. Természetesen lakomákat nem csak a holtak, hanem az élők tiszteletére és örömére is tartottak. Ilyenkor nem csak a család étkezett együtt, hanem vacsoravendégeket is hívtak, akiknek a szórakoztatásáról zenészek, táncosok, mutatványosok gondoskodtak. A feltálalt fogások könnyű, étvágygerjesztő ételekkel (lágytojás, saláta, osztriga) kezdődtek, majd számos húsfogás következett (főtt és sült húsok különböző mártásokkal) végül desszert (sós és édes sütemények) és gyümölcsök követeztek. Innen ered az „elejétől a végéig” jelentésű Ab ovo ad mala kifejezés. Italul különböző fűszeres, vízzel hígított borokat és söröket szolgáltak fel - szigorú előírásoknak megfelelően. E rövid kis kultúrtörténeti bevezető után arra kérem Önöket, hogy tekintsék meg a kiállítás képeit és győződjenek meg róla, hogy 2000 év alatt szinte alig változott a világ. Sz.J. KALOCSA Igazmondó Merkúr - 300 éves a magyar sajtó A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár sajtótörténeti gyűjteménye 2005. október 30-ig A magyar sajtó 2005-ben ünnepli fennállásának 300. évfordulóját. 1705-ben, 300 évvel ezelőtt jelent meg az első magyarországi hírlap, a Mercurius Hungaricus, közismert nevén a Magyar Mercurius. A korai újságok kedvelt névadója volt Mercurius, azaz Merkúr, aki a római mitológiában az istenek küldöttjeként a hírvivő szerepét töltötte be. Az újság alapötlete gróf Esterházy Antal tábornagytól származott, aki 1705. április 14-én kelt, Rákóczi Ferenchez írt levelében, felajánlotta az általa összeállított első számot, és saját magát főszerkesztői minőségben. Rákóczi, aki maga is nagy súlyt helyezett a kül- és 297 i
