Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-09-01 / 9. szám
©í^úzeumi Hírlevél járó fejlesztésekkel, beruházásokkal el kell kerülni. Amennyiben a beruházás máshol nem valósítható meg, a beruházással veszélyeztetett régészeti lelőhelyet előzetesen fel kell tárni. A tervezett földmunkálatok kizárólag a feltárás befejezése után kezdődhetnek meg. A megelőző régészeti munkákat a Vedres István Szakközépiskola épületbővítési és rekonstrukciós építkezési munkái tették szükségessé, melyek Szeged város nagyszabású iskola-felújítási projektjéhez kapcsolódnak. Ennek a felújítási programnak része egy háromszintes aula, zsibongó építése, melynek területét kell régészetileg előzetesen megkutatnunk. A régészeti munka a szerződéskötést, illetve a szükséges ásatási engedély beszerzését követően indulhat meg, várhatóan 2005. augusztus végén. 2004 tavaszán a szakközépiskolával szomszédos telken, a Szeged, Horváth Mihály utca 8. szám alatt végzett a Múzeum megelőző régészeti feltárást, melynek során késő középkori objektumok és régészeti leletegyüttesek kerültek felszínre. Szeged belvárosi területe a sűrű beépítettség és az 1879. évi nagyárvíz után kialakított magas feltöltési réteg miatt egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen és rendkívül magas költségek mellett kutatható. Nem véletlen tehát, hogy a belvárosban szisztematikus régészeti feltárásokra alig volt mód, a régészeti kutatás, többnyire csak kisebb leletmentésekre és helyszíni szemlékre korlátozódik. Meglehetősen kevés biztos történeti és régészeti adattal rendelkezünk a város történeti múltját illetően. A középkori Szeged városképére vonatkozóan igen csekély a rendelkezésünkre álló biztos ismeretanyag. Az egykori építmények régészeti nyomait, az építkezésekkel együtt járó állandó talajbolygatások és a beépítettség miatt, ma már szinte lehetetlen megtalálni. A ránk maradt okleveles adatok is szórványosak. Az 1522. tizedjegyzék és az 1548-as török defter ugyan megőrizte Szeged egykori utcaneveit, de a lokalizáció a fent említett okokból következően nagyon nehezen végezhető. A térképi forrásanyag sem tekinthető elégségesnek, hiszen a városról középkori térkép egyáltalán nem maradt fenn, a legkorábbi, egész várost ábrázoló térkép, 1713-ból maradt ránk, de például utcaneveket egyáltalán nem tartalmaz. A Szeged városi régészeti kutatásoktól tehát minden esetben a város történeti múltjára vonatkozó újabb történeti-régészeti adatok feltárulását remélhetjük. A kutatás során előkerülő bármilyen, régészetileg értékelhető jelenség és lelet az eddigi igen gyér ismeretanyag gyarapodását segíti elő. Lajkó Orsolya, régész - Móra Ferenc Múzeum Tudomány és művészet - Wartha Vince emlékkiállítás az Iparművészeti Múzeumban 2005. szeptember 11-ig A kiegyezés utáni műegyetem kémiai technológiai tanszékének vezetőjeként a hazai tudományos élet szervezésében fáradhatatlanul tevékenykedő Wartha Vince amellett, hogy az egyetem könyvtárát vezette és fejlesztette, tanszékén egy olyan kerámia- és üveggyűjteményt hozott létre, mely a kerámiák és üvegek formaadó- és díszítőtechnikáit kutató tudósok számára máig az egyik legfontosabb technológiai forrás. Ez a több száz darabos gyűjtemény 1948 óta javarészt az Iparművészeti Múzeumban található. A tudós születésnek 150. évfordulója alkalmából emlékkiállítással tiszteleg előtte a múzeum. A Göcseji Múzeum új szerzeményei a Morandini és a Schlemmer család hagyatékából Évek óta baráti kapcsolatot ápolunk a zalaegerszegi Schlemmer Tamással (1929). A még ma is aktívan dolgozó röntgenorvos nemcsak a természettudományokban jártas, hanem nyitott, a kultúra sok ága iránt fogékony férfiú, akit érdekel a történelem, a tánc, a zene, a képzőművészet; sokat utazik, kirándul. Hosszú évtizedek óta barátja, értő figyelője, látogatója, s ma már mondhatjuk, mecénása is a Göcseji Múzeumnak. Az 1950-es, 60-as években, az akkor még „egyszemélyes" múzeum vezetőjének, Szentmihályi Imrének kiváló fényképezési tudományával volt segítségére, néha elkísérte gyűjtőútjaira, lefényképezte a megrendezett kiállításokat. Már gyermekkorától, a családi mintát követve fotózott, hiszen nagyapja, édesapja, sőt édesanyja is lelkes fotográfusok voltak. Soha nem lankadó érdeklődéssel kereste, keresi ma is a világban a szépet, megörökíti a múlandó dolgokat. Az elkészített fotográfiákat maga készítette albumokba rendszerezi, többször mutatkozott be kiállítással is. Schlemmer Tamás nagyapja Morandini Tamás Olaszországban, Gemonában született. A kőfaragó család több építész, építési vállalkozó tagja került Zala megyébe. Moranidini Román Nagykanizsán, később Csáktornyán, Bálint Csáktornyán, a nagyapa Tamás pedig Zalaegerszegen telepedett 273
