Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-09-01 / 9. szám
©í^úzeumi Hírlevélm Folytatás a Tükörből A főváros, ma már nemzetközi hírű, régészeti és műemléki védettségű területén a 19. század végén vezették keresztül - az akkor még csak keskeny sávot elfoglaló - vasúti pályát. Az 1970-es évek második felében, a Szentendrei út szélesítésekor felmerült annak a lehetősége, hogy az ugyancsak szélesítendő HÉV vonalát a római városon kívül, a Huszti út vonalában vezessék. Akkor rövidlátó anyagi okok miatt elvetették a gondolatot, s az aquincumi polgárváros romjaiból, s éppen a város központi részéből mintegy 4000 négyzetmétert haraptak ki az új sínpályák számára. Az egykori rossz döntés nemcsak a régészeti örökség védelme szempontjából káros, hanem a HÉV vonal karbantartása, korszerűsítése és fejlesztése során is műszaki problémákat jelent, folyamatos konfliktus helyzetet okoz. A mostani konfliktus helyzetet sikerült kezelni a KÖH, a BKV és a BTM együttműködésével, úgy, hogy a főváros működése szempontjából megszabott határidőt tartani lehetett, s a régészeti örökség ezúttal nem sérült. Aquincum polgárvárosa romjainak korántsem ideális helyzete azonban változatlan... Zsidi Paula Fókusz SZOLNOK Régi-új Galéria Szolnokon 2005. július 5-én adták át a nagyközönségnek a szolnoki Damjanich János Múzeum felújított Galériáját, az egykori neológ zsinagógát. Az épület kitüntetett helyszínen, Szolnok belvárosában, a Tisza partján áll, az eredeti arculatát legjobban megőrző városrészben. A megyeszékhely nem bővelkedik történelmi emlékekben, túl huzatos volt ez a vidék az elmúlt századok során, s az egykori zsinagóga a város csekély számú építészeti értékkel bíró, műemléki védettségre érdemes épületének egyike. Eredeti hivatását a vészkorszak pusztításai következtében vesztette el, s már évtizedekkel ezelőtt a kultúra hajlékává változott, amikor a létszámában és erejében megfogyatkozott hitközség megvált tőle. Ekkor újították föl először Lombár Pál építész és Sedlmayr Jánosné építészmérnök tervei szerint, s évtizedekig szolgálta a várost kiállítások és hangversenyek színtereként. Az elmúlt évekre az épület megkopott, műszaki berendezései elavultak, több statikai probléma is jelentkezett rajta, és nagyon időszerűvé vált a teljes rekonstrukciója, amelyre egy több száz milliós címzett támogatás megszerzése - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat segítsége adott lehetőséget. A mostani átadással egy neves építész életművének egyik legszebb darabja menekült meg az enyészettől. Alkotója, Baumhom Lipót nevéhez állandó jelzőként tapadt hozzá a zsinagógaépítő titulus. Fő műve, a szegedi zsinagóga mellett ő tervezte szinte az összes, a huszadik század elejének építési lázában születtet izraelita liturgikus épületet, több világi alkotása, mint az egykori Szeged-Csongrádi Takarékpénztár palotája vagy a győri Királyi Tábla épülete mellett. Baumhorn bécsi egyetemi tanulmányai után Budapesten Lechner Ödön és Pártos Gyula építészek mellett kezdte pályáját, 12 évig dolgozott irodájukban. Ez az időszak erősen meghatározta további munkásságát, Lechner dekoratív és keleties építészeti elemek iránti vonzódása az ő műveiben is nyomon követhető. Munkássága során kifejlesztett egy sajátos zsinagógastílust, amely az eklektika mellett szecessziós hatásokat is mutat. Az épületbe lépve hatalmas tér tárul a szemünk elé, melyet 26 méter magas öblös kupola fed le. Súlyát A felújított épület belseje 255
