Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2005-07-01 / 7-8. szám

©í^Túzeumi Hírlevél J© múzeumok egykori munkatársait. A találkozó részt­vevői jelenlétükkel kifejezésre juttatták - s a jelenléti íven aláírásukkal is hitelesítették - azt a szándékukat, hogy tagjai kívánnak lenni a PT-MME újabb tagoza­tának. Egyúttal megbízták Eri Istvánt, Villangó Istvánt és a Társaság illetékes vezetőit, hogy folytassák a szer­vezést. Ezúton is várjuk azon kollégák jelentkezését- akik most nem kaptak meghívást, vagy nem tudtak eljönni - a Pulszky Társaság - MME címére (Bp., 1089 Könyves Kálmán krt. 40.; 1476 Bp., Pf.: 206). Kérjük a Múzeumi Hírlevél olvasóit, a mú­zeumok ma még aktív dolgozóit, hogy volt munka­társaik figyelmét hívják fel erre a szerveződésre. Villangó István Múzeumi könyvtárak A Nógrádi Történeti Múzeum és könyvtára bemutatkozik A Salgótarjáni Múzeum létrejöttének kezdeti idő­szakába, ár. Domyay Bélának kiemelkedő szerepe volt. Domyay, aki amatőr történész, de lelkes földrajzkutató és gimnáziumi tanár is volt egyben, már 1935 decem­berében közreadta múzeumi tervezetét, mely a „Sal­gótarján város gyűjteménye" címet viselte. Ebben már javaslatokat találhatunk a szakgyűjtemények csopor­tosítására (a gyűjteményt tárakra a tárakat osztályokra bontotta). Ekkor még mindössze három szekrény állt rendelkezésre a felújított városháza új tanácstermében, aztán 1947-ben (ideiglenesen) a város nagy laktanyája lett a begyűjtött műtárgyak új helye. Majd 1959. május 24-én avatták fel a hajdani Jankovich kúria épületében a város első múzeumát, a Nógrád Megyei Munkás­­mozgalmi Múzeumot. Kezdetben 5 majd 1962-től 7 helyiséggel rendelkezett. A megye egész területére kiterjedő gyűjtőkört kapott, ám elsősorban a mun­kásmozgalom, az ipatörténet a helytörténeti kutatást, gyűjtést és feldolgozást helyezték előtérbe. A Nógrád megyei múzeumokat 1962 novem­ber 21-től összevonták, s a megyei múzeumigazga­tóság központja Balassagyarmat lett. Az 1960-as évek végén kezdtek hozzá az új városi Munkásmozgalmi Múzeum tervezéséhez. Később, 1969-ben a volt Megyei Kórház egyik szárnyépületébe került át a salgótarjáni intézmény, ezzel együtt a megyei igazgatóságot a balassagyarmati Palóc Múzeumból Salgótarjánba helyezték át. Minőségi változás következett 1975-ben a múzeum életében, hiszen olyan szakembergárdával bővült az intézmény, mellyel megteremtődtek azok a feltételek, amelyek leginkább összhangban voltak a múzeumi követelményekkel. Szakembert kapott többek között a könyvtár is. Művészettörténész vette át a képzőművészeti gyűjteményt, dekorációs-kiállí­­táskivitelező részleg alakult, és létrejött a fotóműhely egy fotós beállításával. Az új múzeumi épület avatására 1980. októ­ber 3-án került sor, amely Magyar Géza állami díjas építész tervei alapján valósult meg. A múzeumot a megye szülöttéről, Nógrádi Sándorról nevezték el. A minden igényt kielégítő új épület, alkalmas volt a jövőbeni múzeumi feladatok ellátására. Nagy alap­­területű (700 m2) raktári helyiség, 1070 m2 kiállítótér állt rendelkezésre. Egy 75 m2 méretű teremben ka­pott helyet a könyvtár, amely egyben kutató-olvasó helyiség is volt. A földszinti galériában a képző­­művészeti kiállítások mellett, a hely adottságainak megfelelő kiállításokat rendeztek és rendeznek ma is. Ezen túlmenően, egy előadóterem a múzeum Rendezvényeinek ad lehetőséget. Az intézmény 1990. január 1-jén a Nógrádi Történeti Múzeum nevet vette fel. Ma a múzeum a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet része - a Pász­tói Múzeum, a balassagyarmati Palóc Múzeum és a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum mellett, - a múzeumigazgatóság központja. A múzeum kutatómunkával, értékmegőrzés­sel, színvonalas kiállításokkal nemcsak Salgótarján, hanem a megye egész területének hagyományait ápolja. Országos rangú képzőművészeti kiállítá­soknak a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat és az Országos Rajzbiennálénak ad otthont, melyek ma kétévente kerülnek megrendezésre. A Nógrádi Történeti Múzeum Bányászati Kiállítóhelye a bányászmúlt európai hírű kuriózu­ma. Élethű körülmények között őrzi a munka tárgyi emlékeit. A hajdani lejtős akna vájatait 1965-ben alakították múzeummá. Már 1986- tói folyama­tos a megújulás. Az Alfa-program megvalósítása után mára befejeződtek a felújítási munkálatok, és 2005. február 24-én nyitották meg ismét az ér­deklődő nagyközönség számára a földalatti állandó kiállítást. 245

Next

/
Oldalképek
Tartalom