Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
m^fúzEUMi Hírlevél m SZERENCS-SÁROSPATAK 5. Országos történész muzeológus konferencia 2005. június 15-17. Ötödik alkalommal rendezte meg az NKÖM Múzeumi Főosztálya, a szerencsi Zempléni Múzeum, a Magyar Múzeumi Történész Társulat a történész muzeológusok országos konferenciáját Szerencsen a Rákóczi-várban, amelyben a Zempléni Múzeum székel, valamint Sárospatakon a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában. A MAMUTT szakmai egyesület, nekem nagyrészt „ügyfeleim" - ezért is fogadtam el a kedves invitálást a találkozóra. Ritka alkalom, hogy muzeológusok Soprontól Nyíregyházáig, de keresztben is mondhatom, Pécstől Kassáig összetalálkozzanak és eszmét cseréljenek Rákócziról, a múzeumokról. Nem becsülendő le az esti kellemes összejövetelek sora sem (Szerencs, Tállya) - ahol természetesen ismét a muzeológiáról beszélgettünk. Megjelent a MAMUTT 2004-es évkönyve (Történeti Muzeológiai Szemle 5.) a tavalyi előadásokkal és meg fognak jelenni a most elhangzottak is. Engedjék meg, hogy most egy rendkívül friss szellemű előadást emeljek ki a programból (amelyet a Múzeumi Hírlevél júniusi számában is olvashattak) - R. Várkonyi Agnes: Korszerű történettudomány és a múzeumok címmel megtartott előadását. „Nincs korszerű történelemi ismeret múzeumok nélkül" - hangzott el a bevezetőben, s ha napi küzdelmeinkre gondolunk, nagyon megnyugtató, ha a szakma kevés női nagydoktorainak egyike is így érzi. „A múzeumok gyorsabban tudnak reagálni a szakmai kihívásokra, mint maga a történettudomány....", részben a kiállítások által nyújtott sokrétűség, de ugyanakkor az egységesítő koncepció miatt, másrészt a fiatalok nagyon erős vizuális irányultsága miatt. Nem becsülendő le a múzeumok által kiadott szakmai tanulmányok sora sem, hiszen ma már a katalógusok és évkönyvek természetes részét képezik a szakirodalomnak, ám sajnos épp egy ezt követő bibliográfia hiányzik a történész kutatók kezéből. Az ember-központú múzeum léte, a tárgyi kultúra forrásanyagának gyűjteménye az ember legelemibb igényeit szolgálja ki a múzeumok létrejötte óta - legfeljebb a formák változtak az elmúlt kétszáz év során. R. Várkonyi Ágnes elmondott egy nagyon szellemes példát az írott források és az anyagi kultúra „összevetésére”. Ő két műtárgy után nyomoz egy ideje, Bocskai végrendeletében szerepel egy bizonyos „türkizes kard”, amely a Habsburg uralkodó adománya és egy „gyöngyös sárkány", amelyet a török szultántól kapott - ám ezek a tárgyak azóta sem kerültek elő. „Magyarország az elpusztult, eltűnt, lappangó műtárgyak országa...", melyre jó példa volt a Bloomingtonban előkerült angol nyelvű Rákóczi kiáltvány, melyet egy csehországi kolostorból adtak el, s került az amerikai egyetem levéltárába. Érdekes forrás Bethlen Mihály leírása az európai múzeumokról, amelyeket a maga korában végiglátogatott, megemlíti, hogy némelyikükben már a 17. században belépődíjat kértek! Szóba került a tavalyi Rákóczi-évforduló, amelyben egyértelműen a múzeumokat illeti a pálma, a történettudomány megemlékezése szerényebb volt. Kiemelte, hogy a történettudomány és a muzeológia egymásra vannak bizony utalva. R. Várkonyi Ágnes szólt a médiák szerepéről, arról, hogy mennyire jutnak el a kultúráról szóló hírek a sajtóhoz, a közönséghez, a tanárokhoz. Milyen képet kapnak kultúránkról külföldön? Ez ügyben égető egy idegen nyelvű történeti-muzeológiai szakfolyóirat hiánya. A múzeumok humán oldala erősebb - hogy örültek volna a természettudományos muzeológusok, ha hallják! - a professzor asszony felvetette, miért nincs a Kárpát-medence történeti ökológiáját bemutató állandó kiállítás Magyarországon? Jó, hallom kollégáimat, miszerint a Magyar Természettudományi Múzeum állandó kiállítása ezt a szerepet is betölti - de Várkonyi Ágnes nem erre gondolt. Példái a Velencei-tó és a Balaton lecsapolásának következményei, a 17-18. századi folyók elmocsarasodása a túl sok malom miatt, a környezet, az erdők, vizek, borvidékek változásai voltak. Nem tudom megállni Patay Pali bácsi kedvéért, hogy ne írjak a kassai kirándulás útvonalába eső kis faluról, Vilmányról, amely arról híres, hogy a falu lakóinak választása szerint roma a polgármester is, aki viszont megvásárolta a Patay-kastélyt, felújította, s most abban lakik. Említenem kell a megható koszorúzást a kassai Szent Erzsébet templomban és az egyre szebb környezetbe kerülő Rodostó-háznál, ahol most folyik a régi bástya felújítása és a park kialakítása. Kassán, Mádon, Sárospatakon, Szerencsen sétálni is jó, érzékelhetően elindult valami Zemplén műemlékeinek megújulásában, amelynek nemcsak a történész muzeológusok, hanem valamennyien örülünk! 236
