Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
©i JTúzeumi Hírlevél J5) Új időszaki kiállítások BUDAPEST „...a szelídség szobra" - Ferenczy Béni szobrászművész hagyatékából Magyar Nemzeti Galéria Nyitva: 2005. október 16-ig. Kiállításunk anyagát a Ferenczy Család Művészeti Alapítvány gyűjteményéből válogattuk. Az Alapítvány tulajdonában lévő műtárgyak Ferenczy Béni (1890-1967) szobrászművész és felesége hagyatékából származnak. A művész özvegye férje halála után odaadóan gondozta azt a műtárgy-együttest, amelyből néhány szobor és rajz kivételével létre jött a szentendrei Ferenczy Múzeum 1972-ben. Ferenczy Béniné, Erzsi asszony (1904-2000) azonban a hozzá nagyon közel álló műveket, sok vázlatot és témavariációt, a szobrok eredeti gipsz példányait, öntőformákat és számos dokumentumot megtartott saját tulajdonában, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ezeket a műveket egyben tartsa és egy majdani gyűjtemény a közönség elé tárja. Az 1993-ban általa létre hozott Alapítványt azért hívta életre, hogy ezt az akaratot halála után végrehajtsa. Végrendeletében a Ferenczy Alapítványra hagyta a szeretett műveket, és a felelősséget Ferenczy Béni szellemi és tárgyi életművének fenntartására, a hagyaték ápolására, megőrzésére. A Magyar Nemzeti Galéria segítségével, az Alapítvány ezzel a tárlattal a végakaratnak szeretne eleget tenni. Ferenczy Béni életművét, amely a 20. századi magyar szobrászatban és éremművészetben meghatározójelentőségű, mint igazán plasztikai kérdéseket felvető és megmutató, a klasszikus hagyományokat vállaló, mégis modern szemléletű, egyetemes értékeket őrző szobrászi oeuvre-t tartjuk számon. A tárlaton látható művek a szobrász munkásságának minden korszakának jellemző és jellegzetes példái, a személyes vonatkozások azonban egy újabb jelentéssel gazdagíthatják az eddig kialakult Ferenczy Béni képet. A kiállításon olyan ritkán látható, vagy közönség előtt még sohasem látott alkotások is bemutatásra kerültek, mint például az 1920-as évek közepén, berlini tartózkodása alatt ébenfából és elefántcsontból esztergált, kubista sakk-készletek, vagy a felesége születésnapjára 1955-ben festett selyemkendő. A gyűjteményből néhány olyan művet is válogattunk, amelyek egyetlen példányban készültek, ilyen a fia tragikus halálát feldolgozó 1943-ban öntött érem, az 1936-ban faragott különlegesen gyöngéd, fájdalmas Miklós fiúakt szobor, vagy a szinte önarcképként is felfogható faragott Feszület (1952). Az Alapítvány közel 400 művet magába foglaló gyűjteményéből válogatott anyag reményeink szerint izgalmas, sokoldalú Ferenczy Bénit tár a közönség elé. Földes Mária Az évszak műtárgya - 2005 nyár -Házaspár sírköve Palmyrából Szépművészeti Múzeum, Előcsarnok 2005. június 7. - 2005. augusztus 28. Hagyományteremtő szándékkal indította útjára másfél évvel ezelőtt a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye 'Az évszak műtárgya’ kamarakiállítássorozatot. A sorozat fő célja, hogy rendszeres ritmusban a közönség elé tárja a Gyűjteményben folyó munka eredményeit: egy-egy újonnan megszerzett, illetve restaurált művet, vagy olyanokat, amelyekről új és bemutatásra érdemes tudományos eredmények születtek. A 2005 nyarán bemutatásra kerülő, mészkőből faragott dombormű az Antik Gyűjtemény egyik új szerzeménye. A szemközt nézetű kompozíció fő alakja díszes kereveten heverő, ivócsészét tartó férfi. Lábánál nőalak ül. Kettejük közt ifjú, aki bal kezét összetartozásuk kifejezéseként a férfi vállára teszi. A domborműre vésett arameus nyelvű felirat a férfit és a nőt név szerint említi. Tanúsága szerint a kő házaspár sírköve volt, valószínűleg a Kr. u. 3. sz. elején készülhetett. A budapesti dombormű a palmyrai sírszobrászat jellegzetes képviselője, jól példázza a palmyrai művészet kultúrák-közötti kevert jellegét. Palmyra a Szíriái sivatag legnagyobb oázisa. Ékírásos szövegek már a Kr. e. 2. évezred elején említik. A görög-latin Palmyra név a datolyapálmára utal. A hellénisztikus kortól (Kr. e. 3-1. sz.) az Euphratésig vezető karavánutak legfontosabb állomásává, az ókori 221
