Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-06-01 / 6. szám
OS^ÚZEUMI J^ÍRLEVÉL úton, Budapest egyik legfontosabb turista útvonalán, a Hopp Múzeumban; a Terézváros bensőséges hangulatú, családias részén, iskoláktól, óvodáktól és külképviseletektől övezve a Ráth György Múzeumban, valamint az Iparművészeti Múzeumban. MAKI-E XIX. századi japán lakkművészet a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményéből Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum 2005. május 27. - 2006. október 15. A japán lakkról és a lakktárgyak készítéséről Ajapán lakk (jp: urusi) a lakkfa (Rhus vemicifera) nedve. A lakkfa Japánban, Kínában, Taivanon, Vietnamban, Laoszban, Kambodzsában, Thaiföldön honos. A lakkok, melyet a fentebbi régiókban gyűjtenek, különbözőek, s fő összetevőik alapján három csoportba oszthatók. A Japánban kinyerhető lakk főkomponense, a kínaihoz és a koreaihoz hasonlóan, az urushiol. A lakkfa mérete és a levelek formája a lakkfa termőterületétől és a fa fajtájától függően eltérő. A lakkfa nedve nem folyik ki azonnal, amint megmetszik a fa törzsét. Ha apránként lehántják a fakérget, láthatóvá válik a fa vékony sárga belső kérge, tovább karcolva egy lakk-nedv réteg, majd egy vizet tartalmazó réteg következik. A metszés során mindkét réteget megkarcolják, s az így kifolyó lakk nedvet gyűjtik össze. A lakktárgy alapjául valamilyen tárgytest szolgál. Ez az alap leggyakrabban fából készül, de formálhatnak bambuszból, bőrből, vagy egyéb anyagból is alapot. A fatesteket készítés-technikájuk alapján különböztetik meg. A lakkal fedett használati tárgyaknak alapjában véve két nagy csoportjuk van, a fekete és a vörös, melyek mind a mai napig készülnek Japánban, változatos díszítményekkel. A lakk-rétegek tartósítják a fából készült tárgyakat, élettartamukat meghosszabítják, ellenállóvá teszik a külső hatásokkal szemben. A nyers fa erősen nedvszívó hatású, ezért az alapozásnál nem elegendő a lakkot közvetlenül a fatestre felvinni, több rétegű alapozásra van szükség. A jó minőségű alapozás időigényes folyamat, a vékony fatestre közvetlenül, a lakkréteg tartós kötése érdekében először egy textil réteget helyeznek. Erre kerül az első réteg lakk, melyet azután az alapozó rétegek követnek. A simára csiszolás után az alsó, középső és végül a legfelső lakkrétegek felvitele következik. A száradási idő miatt is igen időigényes folyamat elengedhetetlen a dekoráció felviteléhez és ennek tartóssá tételéhez. A felület díszítésének számos variációja létezik, a leggyakrabban alkalmazottak a maki-e (felszórt aranyporral kialakított minta) és a raden (gyöngyház-berakásos) technikák. A maki-e eljáráson belül a leginkább alkalmazott aranypor felviteli módok a togidasi- (visszacsiszolt), a hira- (lapos) és a taka- (magas) maki-e. A finomra őrölt, különböző szemcsenagyságú és karát-értékű aranyporokkal a változatos technikák segítségével igen gazdag, térhatású minták alakíthatók ki a lakktárgyak ragyogó fekete felületén. A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum megnyitja eddigi leglátványosabb kiállítását „MAKI-E” címmel a nemzetközi érdeklődésre számot tartó japán lakk gyűjteményéből. A 19-20. század fordulójának kitáguló horizontján meghatározó szerepet játszott a politikai kapcsolatokban is megnyilvánuló érdeklődés Japán iránt, melynek egyik vetülete a felfedezés vágyától fűtött távol-keleti utazások megszaporodása, s a japán művészet iránti kíváncsiság felébredése volt. A japán lakkok - a Magyarországon megőrzött kulturális kincs részeként - hatással voltak nemcsak a századforduló magyar iparművészeiére, de egyes képzőművészekre is. A kiállítás, a különleges, csak a japán iparművészetre jellemző tárgyak bemutatásán keresztül bepillantást enged az európai, s ennek szerves részeként a magyarországi keleti műgyűjtés történetébe. A tárlat a Múzeum több mint 7000 tárgyból álló japán gyűjteményének legkiemelkedőbb kvalitású tárgycsoportjának, a 900 darabra tehető lakkgyűjteménynek legjobb darabjait vonultatja fel. A kiállítás bemutatja eme ékszer finomságú tárgyak készítésének szinte minden technikáját, az aranyporral felszórt (maki-e) tárgyakra koncentrálva. A japán lakkművesség méltán világhírű, már a 7. század óta készülnek Japánban aprólékos technikákkal lakktárgyak. Aló. század végétől a 17. század közepe tájáig Európába is kerültek a japán lakk-remekekből, az arany-fekete motívumokkal díszített darabok a főúri szalonok, kincstárak nagy becsben tartott különlegességei voltak, magas áruk is hozzájárult hírük elterjedéséhez. Ajapán elzárkózási politika enyhülését követően a 19. század második felétől nagy számban exportáltak lakktárgyakat Japánból Európába és Amerikába, régebbi darabokat csakúgy, mint a kortárs műhelyek kiváló termékeit. 184
