Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
imifúzEUMi Hírlevél J® Fókusz BUDAPEST „Mesterművek - 400 év francia festészete" - Fény és árnyék Műcsarnok 2004. december 17. - 2005. február 27. 2005. február 27-ig a Műcsarnok elvarázsolt termei 118 festményt őriznek. A legkorábbi a tizenhetedik század első negyedéből származik, a legfrissebb alig egy évtizede készült el. A Franciaország festészetének négyszáz évét felölelő kiállítás méltón zárja a művészeti téren eseménydús 2004-et, valamint nyitja meg a további meglepetéseket tartogató új évet. Az évtized kiállításaként is emlegetett tárlat igen komoly szervezéssel jött létre, Franciaország legnagyobb múzeumai, a Louvre, a Musée d'Orsay, a párizsi Picasso Múzeum, a Pompidou Központ mellett másik húsz jelentős múzeumi gyűjteményből válogatták a közel száz festő munkáját felölelő képanyagot. A híres francia nevek mellett feltűnnek kevésbé ismert mesterek is, kiknek munkája azonban ugyanúgy szerves részét képezi az elmúlt néhány évszázad művészettörténetének. Ahogy a kiállítás alcíme is jelzi, a táblákat a fény és az árnyék téma szerint válogatták, s kivált az 1600-as évektől kezdve töltött be igen nagy szerepet a francia festészetben a fény és árnyék problematikája. A barokk irányzat, melynek célja tulajdonképpen az ellenreformáció népszerűsítése és ezáltal a megingott hívek visszaszerzése, valamint az érzelmekre való hatás volt, előszeretettel alkalmazta a fényt a szimbolikus jelentések festészetben történő tolmácsolásához. Számos francia művész fordult meg ekkoriban Rómában, ahol a caravaggizmus és Annibale Caracci - a barokk két külön irányzatának képviselője -, közvetlen hatást gyakoroltak a sokáig ott időző festőkre. A fény alkalmazásának problematikáját fizikai, metafizikus és szimbolikus vetületét, minden kor és irányzat a maga módján használta fel, szerepe idővel más és más lett. A kiállítás ezt a folyamatot igyekszik bemutatni a tizenhetedik századtól napjainkig. A két francia főkurátor, Fabrice Hergott, a Strasbourg-i múzeumok igazgatója és Emmanuel Starcky, a franciaországi kulturális örökség főmuzeológusa, valamint a Musées de France igazgatóhelyettese azt írja a kiállítás katalógusához írt előszóban, hogy bár még számos művész, illetve más mű is bekerülhetett volna az anyagba, „tekintetbe véve a művek törékenységét, a kölcsönzés nehézségeit, az effajta rendezvények megszabott korlátáit, arra kényszerültünk, hogy e terjedelmes témának egyfajta antológiáját állítsuk össze". És valóban, minden festőtől általában egy, olykor két kép igyekszik bemutatni a francia festészet sokoldalúságát. Elkerülendő a korábban több ízben tapasztalt hosszú sorban állást, a szervezők meghosszabbították a múzeum nyitva tartási idejét, minden nap reggel 10-től este 8-ig várják a látogatókat, s az intézmény honlapján keresztül akár otthonról is kényelmesen be lehet szerezni elővételben a belépőjegyeket. Sokat emel a kiállítás látványán az ez alkalomra kialakított enteriőr. Minden terem a bemutatott képek korát hivatott felidézni, így elsőként bíbor fal és padlószőnyeg ad a festményeknek keretet. Minden terem közepén egy kör alakú ülőgarnitúra - a kor stílusára jellemző formavilággal kialakítva - várja az ülve szemlélődni vágyó látogatókat. Egy apró részlet, miszerint a bojtos barokkos ülőkék alól kör alakban fénycsíkok ágaznak szét, könnyed szellemességgel utal a Napkirályra. A huszadik század nagy részét képviselő képek a hátsó csarnokban vannak, és fehér falakon lógnak. Itt színes, fényes, műanyag ülésekre lehet lepihenni. Az 3
