Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-05-01 / 5. szám
©í^úzeumi Hírlevél lizmus kori iskolai értesítő gyűjteménye. „Jelentős könyvmúzeuma az országnak, sokaktól megcsodált idegenforgalmi látványossága a városnak... Közel három évszázad gyűjtőmunkájának itt felhalmozott eredményei egyenesen predesztinálják ezt a könyvtárat arra, hogy tudományos-információs központja legyen ennek a tájnak, amelyik létrehozta és féltő szeretettel nevelte országos jelentőségű gyűjteménynyé" - írta róla Jakó Zsigmond. Nyelvemlékünket, az Udvarhelyi kódexet a római katolikus plébánia őrzi. A könyvtár élő, használható, muzeológus könyvtárosa Róth András Lajos kiszolgálja az érdeklődő diákokat és kutatókat. A helytörténeti gyűjtemény tárgyainak és dokumentumainak száma 4.000 fölött van, amelyhez csatlakozik az éremtár 1784 érme, a fegyver és régészeti gyűjtemény. Ide tartoznak a helyi irodalmi gyűjtemények is, Tompa László költő és Tomcsa Sándor író hagyatéka. Felelőse Zepeczaner Jenő, a múzeum régésze Sófalvi András külső szerződéses munkatárs. A népművészeti gyűjtemény tárgyainak száma 4.052, 2004-től Miklós Zoltán Kolozsváron frissen végzett külső szerződéses munkatársunk felügyeli. A képzőművészeti gyűjtemény magába foglalja a régi képtárat és a kortárs erdélyi magyar képzőművészeti gyűjteményt, amelynek legértékesebb része a Ko~ runk-képtár. Felügyelője Veres Péter muzeológus. Jelentős a botanikai gyűjtemény, amelynek nagyobb súlyt ad Bányai János geológus kőzetgyűjteménye, kéziratai és könyvtára, amit Székely Viorica gondoz. Biró Gábor festőművész a kiállítások látványtervét és reklám és könyvgrafikai munkákat végez. Restaurálási és konzerválási munkákat saját jól felszerelt műhelyünkben Károlyi Zita és Demeter István végzik. Külön teljesítménye a részlegnek, hogy 2000-től évente megrendezi az erdélyi magyar restaurátorok színvonalas továbbképző konferenciáját és az előadásokat az Isis című évkönyvben megjelenteti. A látogatókat Geréb Ibolya múzeumpedagógus szervezi, fogadja és vezeti. A múzeum állandó kiállítása a Székelyföld virágai című népművészeti kiállítás. A 19. század kezdetén válik a magyar népi (paraszti) kultúra tárgy világa színessé, virágossá. Utolsó nagy korszakát fellazulása, felváltása előtt a pompás díszítések elterjedése jellemzi. Összegződnek a nagy történelmi stílusok - a reneszánsz, barokk, biedermeier - legszebb elemei, amelyek a „magas kultúrákból" merítettek. Azonban nem gépiesen másoltak. A rendi társadalom rétegein lefelé haladva ezek elemeikre bomlottak, majd a paraszti életfelfogás, ízlés törvényei szerint újra rendeződtek, keveredtek, átfogalmazva jelentek meg. A székely építkezés (faház, székely kapu, csűr), a házba kerülő tűzhely (cserepes) csempéi és a festett bútorok, az ünnepnapok viselete, a szőttesek és hímzések sokasága, a mulatságok alkalmával borívásra használt bokály, az asztalra kerülő kerámia tányér, a vas vagy fa szerszámok, a mosáskor használt sulyok és mángorló mind lehetnek a díszítő elemek hordozói. Általánosan elfogadott szabállyá, illendővé vált a társadalmi rendnek, életkornak megfelelő díszítés alkalmazása, amely nemcsak a paraszti esztétika, ízlés kifejezője volt. A székely népművészetben különösen jelentős szerepe volt a virág motívumnak. Ezért is rendeztük a virágozott tárgyakból a Haáz Rezső Múzeum alapkiállítását, és ez felel meg legjobban az alapító szemléletének, aki elsősorban a szép tárgyakat kedvelte és gyűjtötte, így ez szerves folytatása lett a helyi művelődéstörténeti alapkiállításnak. A kiállítást rendezte Ráduly Emil a budapesti Néprajzi Múzeum muzeológusa, munkatársak Demeter István, Károlyi Zita, Kovács Petronella (Budapest), Újvári Mária (Vác) restaurátorok, Zepeczaner Jenő muzeológus. A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával készült. A restaurálási munkákat támogatta a Magyar Nemzeti Múzeum, a Képzőművészeti Egyetem. 171
