Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-05-01 / 5. szám
©«Múzeumi J/írlevélj© önálló, értékes munka is született és a visszajelzések alapján tetszett a diákoknak a feladat. A pályázatok segítségével több ezer fiatalt tudtunk virtuálisan bevonni a programokba. A honlapot több, mint 22.000-szer kérdezték le, így elmondhatjuk, hogy a viszonylag rövid idő alatt sok emberhez eljutottak az információk. A programsorozat végét a 2005. április 22-ei budapesti központi ünnepség jelentette, amit a Magyar Természettudományi Múzeum Kupolatermében tartottak meg. A meghívottakat a Vízöntő zenekar fogadta hangulatos zenével. Ezután a mesepályázat győztese olvasta fel a meséjét, nagy sikert aratva a közönség soraiban is. Persányi Miklós miniszter úr beszéde és a hivatalos kitüntetések átadása után ismét a gyerekek felé fordult a figyelem. A zsűri elnökök röviden elmondták tapasztalataikat és az izgatottan figyelő gyerekek megkapták a várva várt díjaikat. A közös fényképezkedés és a Vízöntő zenéje után fogadáson vett részt mindenki, ahol lehetőség nyílt a kötetlen beszélgetésre. Ezt a versenyzők ki is használták, a zsűrit megkeresve a saját tapasztalataikat mesélték el. Néhányan nekiálltak, hogy egy közös, nagy festményt készítsenek el. Minden pályázat első két helyezettjére még egy élmény vár, május első hetében egy hajókiránduláson vesznek részt. Budapestről indulva felutaznak Komáromig. Ott az Erődben egy túrán vesznek részt, majd elsajátíthatják az elöltöltős fegyverek használatát és a célba lövés alapjait is. Reméljük, hogy az idén elkezdett Víz Világnapjához kapcsolódó programsorozat jövőre is folytatódhat és a mostaninál még több település, régió kapcsolódik be a közös ünneplésbe, játékba. ********* SZEGED A baracklekváros József Attila-dedikáció is múzeumba került Móra Ferenc Múzeum A világirodalom egyetlen olyan dedikációja került most közgyűjteménybe, melyet a művész egy ízes palacsintáért adott a lelkes olvasónak. Legalábbis a kutatók nem tartanak számon más hasonlót. József Attila Siket Mancikának írott - a szakirodalom által „baracklekváros" ajánlásnak nevezett- dedikációja immáron a makói múzeum gyűjteményét gyarapítja. Az irodalomtörténészek már régóta tudnak e dokumentum létezéséről. Maga a kiadvány azonban, melyben az ajánlás megtalálható, eddig magánkézben volt. A tulajdonos az esztendő elején, a József Attila-emlékév apropóján gondolta úgy, hogy jobb ha múzeumba kerül az értékes darab. A dedikáció 1923. január 17-én íródott Makón. Siket Manci a költő egyik barátjának rokona volt. József Attila többször is megfordult náluk, egyik alkalommal palacsintával kínálták az akkor már a városban ismert ifjú művészt. A kényeztetéshez nem szokott József Attila megőrizte emlékezetében a családot és a „baracklekvárral megkenegetett" finomságot. Innen jött az ajánlás ihlete. „Siket Mancikának/Ama bévülről baracklekvárral megkenegetett palacsintáért hálás köszönetemjeléül/Makón, 1923. január 17./József Attila" Siket Mancika később elköltözött Makóról, Hódmezővásárhelyen élt férjével. Az asszony hamarabb elhunyt. A férfi gondviselőre szorult, s ő a következő szavakkal adta át a Siket Manci által őrzött dedikált kötetet: „Lányom, erre vigyázz, a feleségem ezt nagyon becsülte, mert személyesen József Attilától kapta.” A dokumentumot hivatalosan 2005. március 24-én vette át a tulajdonostól dr. Vörös Gabriella, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója Makón, az Espersit házban. M.K. SZENTES Szól a rádió... -Válogatás Kovács László gyűjteményéből Rohanó világunkban hajlamosak vagyunk a csillogó jelenkori technikai csodák kedvéért a múltunk nagy gonddal megalkotott rádióit eldobni és elfelejteni. Ezek a nagyon jól kitalált és megalkotott készülékek az elhagyott század első harmadától biztosították az emberek (a hallgatók) hírekhez és a szórakozásukhoz való hozzájutását. Magyarországon a rádió 1925. december 1-i hivatalos megnyitója után a műsor és a készülékek is rohamos fejlődésnek indultak. Az adások egyre hosszabbak és színvonalasabbak lettek. A készülékek gyártói között verseny indult, ki tud szebb és többet tudó rádiót ajánlani a vásárlónak. Az előfizetők száma napról-napra gyarapodott, számuk a 30-as évek végére már meghaladta a százezret. A rádiót a nagyközönség hamar megszokta, újabb és többet 164
