Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-05-01 / 5. szám
©^ÍTúZEUMI J^ÍRLEVÉLJ© Brehmer nyomdai hajtogató gép Buda vára Mátyás Király idejében (Dudás Lajos gyűjtés,üveglemez,diakép) a Móra Ferenc Múzeum történésze, tudományos titkára nyitott meg. A Tari László Múzeum helytörténeti és néprajzi gyűjteményébe került hagyatékokból korábban is rendeztünk kiállítást. Most két személyt, egyben két kisebb hagyatékot választottunk ki bemutatásra. Erre BozóMihály születésének századik évfordulója, Dudás Lajos halálának első évfordulója adott alkalmat. A hagyatékot család és élettörténet segít értelmezni. A Bozó család Csongrádon egyike volt azoknak, akik helyben nyomdát évtizedekig működtettek és családjukkal meg is éltek belőle, miközben vallásos, polgári életformájukkal köztiszteletnek örvendtek. Bozó László, a nagyapa kovácsmester volt, Bozó Sándor, az apa már nyomdász lett. Ő vándorló segédként Erdélyben gyarapította tudását. Csongrádra visszatérve Justin Mihállyal nyomdát alapított. A következő generáció tagjaként Bozó Mihály (1905-2000) apja mellett nyomdászinas lett. Segédként a környező településeken szerzett tapasztalatot. Apja hívására hazajött. (Időközben a nyomda a Bozó családé lett.) A családi nyomdában végzett munkája mellett a helyi színházi élettel is foglalkozott. 1936-ban nősült, négy gyermeke született. 1945 után részt vett a helyi politikai életben. 1948-1950-ben más kis nyomdákhoz hasonlóan ezt is államosították és megsemmisítették. Pár év múlva a papír- és írószerbolt is megszűnt. A Rákosi-rendszerben, majd 1956 után is nehezen kapott munkát. 1960-tól dolgozott újból a szakmájában Szentesen. 1966-ban nyugdíjba ment, de szakoktatóként tovább dolgozott a szomszéd város állami nyomdájában. Később nyugdíjasként könyvkötészettel foglalkozott. Erre a szakmára egyik lányunokáját is megtanította. Az élete utolsó évtizedében kapott két elismerés - a „Pro-Urbe Csongrád” és a kisipari-vállalkozói munkájáért kapott Ezüstgyűrű kitüntetés - némi kárpótlást jelentett a korábbi megpróbáltatásokért. A kiállításban a család három generációját bemutató fotók mellett személyes iratok, nyomdatermékek, meghívók, iskolai nyomtatványok, tankönyvek, évkönyvek, helyi, megyei szerzők kötetei; egy, a cég működését dokumentáló nyomdafőkönyv, cégjelzéses levelek, az írószerbolt termékei, a kölcsönkönyvtáruk köteteiből válogatás. A náluk nyomtatott, közreműködésükkel írt és szerkesztett helyi újság példányai. Mindezek összetett tevékenységüket dokumentálják. Üzleti levelezésüket dokumentáló cégjelzéses levelek a 20. Század eleje stílusát, ízlését jelzik. Dudás Lajos (1927-2004) apja szabómesterként 1926-ban jött át Délvidékről Magyarországra, Csongrádra. Fia itt született, aki Kiskunfélegyházán végezte a tanítóképzőt, majd kitanulta a fényképészszakmát. 1950-től tanyai iskolákban tanított. Az 1960-as évektől foglalkozott a város történetével és technikatörténettel. Ezekre vonatkozó tárgyakat, dokumentumokat, fényképeket és hanganyagot gyűjtött. A gyűjtést, feldolgozást, helytörténeti cikkek, tanulmányok írását nyugdíjba menetele után szabadabban végezte. A diák és felnőtt kutatókat önzetlenül segítette munkájukban. Az iskolás és nyugdíjas csoportoknak szívesen mutatta be a várost és a múzeumot. Városi rendezvényeken rendszeresen fotózott, ezeket az érintettek között szétosztotta, közintézményeknek archiválásra adott át. Ebben a munkájában nyersanyaggal a múzeum is segítette. Pedagógusként és 155