Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2005-05-01 / 5. szám

<m JTúzeumi Hírlevél m „E szárny földszintjén közvetlenül a templom sekrestyéje melletti helyiségen állott egy kisebbszerü virágház, mely egy üvegfal és egy másik kettős ajtajú kőfal által választatott el a fürdőtől. E fürdő nagysze­rű, szép veres márvány lapokból összeállított s 2-4 egyén kényelmes befogadására elégséges bassinből állott, kettős sárgaréz csappal, melyek egyikén meleg, másikán pedig hideg víz folyt be, azon kettős 10-10 akhós réz katlanból, melyek a mellette lévő konyhá­ban úgy voltak felállítva, hogy az egyik kényelmesen melegittethetett. (...) A fürdőtükör jobb és bal olda­lán csinos kabinetek voltak, az egyik még külön be­járásul is szolgálhatott. E fürdőben is bizonyos keleti ízlés szerepelt: a kinyitott kettős széles ajtó az üveg falon keresztül tüntette az egész virágházat; a mes­­terileg festett falakon előállított mythologiai képek elbűvölték a fördőt, a kényelmes hosszú márvány lépcsők, a falon függő tükrök, a fürdő tükrét kör­nyező veres márványlapok tökéletesen elvarázsolták a belépőt. De nagyobb kényelme és előnye az volt, hogy a fürdés után nem kellett azonnal a levegőre kijönni, hanem a fürdővel összeköttetésben álló üvegházban lehetett kihűlni, felüdülni.” Ferenc József ideje alatt lakásokat alakítottak ki itt is: a földszintnek Ferdinánd toszkán nagyherceg, az emeletnek Erzsébet királyné udvarmestere, báró Nopcsa Ferenc volt a legnevezetesebb lakója. Miatta hívták az­után az épületrészt Nopcsa-szárnynak Horthy Miklós kormányzósága alatt, amikor a kormányzó katonai irodája székelt nyaranként itt. A viharos XX. század nagy változásokat hozott Magyarország történelmében, és nem múlt el nyom­talanul a kastély felett sem. IV. Károly magyar király 1918. október végén járt utoljára Gödöllőn, 1919. május 1-től Böhm Vilmos főparancsnok és Stromfeld Aurél vezérkari főnök itt rendezte be a Tanácsköztár­saság csapatainak főhadiszállását. 1919. augusztusa és októbere között román csapatok szállták meg az épületet, nagy pusztítást hagyva maguk után. 1920-ban Horthy Miklóst Magyarország kormányzójának választották, és rendelkezésére bo­csátották a volt királyi kastélyt, ahol először hosszabb időt 1921 nyarán töltött családjával. 1920-44 között számtalan külföldi és magyar politikust láttak vendé­gül és számos vadászatot tartottak a környező erdők­ben, éppúgy, mint a királyi időszakban. A kormányzó és felesége a volt királyi és királynéi lakosztályokat használták, bár a berendezés ekkor már inkább nagy­polgári eleganciát tükrözött. A kastély többi részé­ben vendégszobák voltak, valamint alkalmi lakások a kormányzó környezetének, így a testőröknek, és a tiszteknek. Gödöllő városa adott helyszínt 1933- ban a IV. Cserkész Világtalálkozónak (Jamboree), majd az 1939-es Leánycserkész Találkozónak (Pax Ting) is. Ekkor több program a kastély parkjában zajlott. AII. világháború kitörésének híre is Gödöl­lőn érte Horthyt, gróf Teleki Pál miniszterelnök itt kereste fel a kormányzót. Horthy 1944 júliusában járt utoljára a kastélyban, december elején a német, majd december 12-én az orosz hadsereg szállta meg az épületet, mely háborús károkat alig szenvedett, de berendezésének és értékeinek jó része elpusztult, il­letve nyugat és kelet felé „távozott” az országból. 1949-50-től a magyar honvédség ún. Köz­ponti Kiképzési Anyagszertára, a Polgári Védelem bázisa és a szovjet hadsereg vegyvédelmi, híradós és repülőgép-javító egységei kerültek itt elhelyezésre. 1958-tól a magyar katonaság helyén, a főépületben, 300 férőhelyes szociális otthont rendeztek be, az északi szárnyban pedig szükséglakásokat. A kastély egyes részei az 1980-as évek kö­zepére olyan romossá váltak, hogy elkerülhetetlen volt az állagmegóvási munkák megkezdése. 1986- ban a beszakadt tetejű lovarda, majd a főépület tetőzetének és kupolájának felújításával, illetve a főhomlokzat részleges felújításával kezdődött a rekonstrukció. 1991-ben kiköltöztették a szociális otthont, és a szovjet csapatok is elhagyták a területet. Megkezdődhetett a teljes felújítás, amely napjaink­ban is tart. A kiállítás az egykori fürdő és virágház 4 helyiségében, mintegy 180 m2 területen épült föl. Első termébe belépve a Grassalkovich-kori fürdő feltárt helyisége tűnik szemünkbe, a padlószintbe süllyesztett, feltárt medencével és az ókori római termákat idéző, dombormű-szerű falfestésekkel. Ebben a térben helyeztük el a gesztenyefasor végén állt mitológiai szobor töredékét és a még ép szo­borról készült, kinagyított archív fotót. A medence terét a MÉH-telepre elhurcolt és kalandos úton visszaszerzett kovácsoltvas kerítés darabjai kerítik el a látogatók által bejárható területtől. A szemben lévő, szintén festett falú ovális helyiségben kap helyet többek között az egyetlen megmaradt kerti pad, és a főhomlokzat mellvédjének kovácsoltvas részlete, melynek alapján újra elkészítették a díszrácsot. Innen a virágház oszlopokkal támasztott, boltíves helyiségeibe léphetünk, melyben a 20. század emlékeit vonultatjuk föl a Tanácsköztársa­ság időszakától a szovjet csapatokig és a szociális otthonban készült fotókig. Az emeleti kiállításon legszebb fényükben pompázó termek itt korábbi, 153 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom