Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-04-01 / 4. szám
©*Li¥úZEUMI l^ÍRLEVÉLJ© nek, küzdenek a mára már elfeledett világ színpadán. Nevetséges pózokban, avítt gesztusokkal, „korszerűtlen gondolatokkal”, érthetetlen korban nagy elszántsággal művelték különös, régi mesterségüket. Játszották, kitalálták - élték az életüket. Azt tették, amit ma is tennének; amit ma is tesznek utódaik. Itt élnek velünk. A zalaegerszegi Kisfaludi Strobl Zsigmond gyűjtemény katalógusa Szerk.: dr. Kostyál László Kiad.: Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága Régen várt, hiánypótló alkotásként jelent meg 2005. év első napjaiban A zalaegerszegi Kisfaludi Strobl Zsigmond gyűjtemény katalógusa Kostyál László, a Göcseji Múzeum művészettörténésze szerkesztésében. A zalai, alsórajki születésű művész végakaratának megfelelően, 1975-ben bekövetkezett halála után Zalaegerszegre került hagyatéka, amelynek legreprezentatívabb darabjait 1976 óta állandó kiállításon tekinthetik meg az érdeklődők. A tárlat azóta is közkedvelt a látogatók körében, évről-évre több ezren keresik fel, s írnak lelkes szavakat a vendégkönyvbe a mindenki által érthető, időtlen szépségű szobrok megtekintése után. A közvéleménnyel ellentétben a művészettörténész szakma megítélése korántsem ilyen egyértelmű Kisfaludi Strobl Zsigmonddal kapcsolatban. Néhány írástól eltekintve a mai napig nem született pályafutásáról szóló, művészetét és műveit elemző monográfia, helye nincs egzaktul kijelölve a 20. századi magyar művészet történetében. Ez azzal magyarázható, hogy Kisfaludi Strobl nem tartozott az avantgárd és modern irányzatok képviselői közé, klasszikus stílusú alkotásai idejétmúltnak számítottak már az új törekvések és áramlatok mellett, bár hatalmas mesterségbeli tudással készült szobrai - hosszú életpályája során mindvégig - töretlen népszerűséget hoztak számára itthon és külföldön egyaránt. ( Az 1930-as években Londonban élt, az angol arisztokrácia és az udvar megbecsült szobrásza volt.) A vele szembeni tartózkodás másik oka, hogy 70 éves művészi pályafutása során átélte a 20. századi magyar történelem minden sorsfordító eseményét, kataklizmáit, s az egymást váltó rendszerek mindegyikének azonnal szolgálatába állt. Az I. világháború idején megmintázta Ferenc Józsefet majd Károly királyt, 1919-ben az őszirózsás katonát, az 1920-as évek elején Észak szobrát a Szabadság téri Irredenta emlékműhöz, 1942-ben ő kapta a megbízatást Horthy István emlékművének elkészítésére. 1946-ban már a Gellérthegyi Felszabadulási emlékművön dolgozott. A politikai tartalmú köztéri alkotások mellett a 20. század majd minden jelentős magyar politikusát, személyiségét szoborba öntötte Tisza Istvántól Ortutay Gyuláig, Iványi Grünwald Bélától Kodály Zoltánig. Mentségére legyen mondva, „hogy a mögöttes politikummal szemben mindig magát a művészetet helyezte előtérbe, és vele szemben alázatos tudott maradni,...". (Kostyál László) A most megjelent katalógus nemcsak az állandó kiállításban látható 43 szobrot mutatja be, hanem a teljes Zalaegerszegen őrzött hagyatékot: szobrokat, érmeket, a művész rajzait, valamint köztereken látható alkotásait is, 259 műtárgyat. Minden egyes műről színes fotó készült, mellette legfontosabb adatai olvashatók a magyar mellett angol nyelven is. A könyv bevezetőjeként Kostyál László írt Kisfaludi Strobl Zsigmond életpályáját bemutató és értékelő bevezető tanulmányt, s elemezte legfontosabb műveit is. A művészi életművet alaposabban megismerni vágyók számára válogatott bibliográfiát tartalmaz a katalógus. A kiadvány fotóit Mészáros T. László készítette, létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap, A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Zala Megyei Közgyűlés Kulturális Javak és Szolgáltatások Bizottsága, valamint Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Millecentenáriumi Közalapítványa segítette elő. Béres Katalin Modern magyar éremművészet II. 1976-2000 A 20. század második felében a művészeti közgondolkodásban a képzőművészeti ágak között a szobrászat, és különösen az éremművészet, gyakran periférikus helyre került. A Magyar Nemzeti Galéria immár második kötettel bővülő Modern magyar éremművészet című kiadványai, amelyeket L. Kovásznál Viktória állított össze, éppen ennek a téves hierarchiának a helyreállítására tesznek kísérletet. Az előző katalógus, az 1993-ban megrendezett éremművészeti kiállítást kísérő dokumentumként látott napvilágot, és az 1896-1975 közötti magyar érmészetet dolgozta fel, elsősorban a Galéria tulajdonában lévő alkotások alapján. A jelenlegi kötet ott folytatódik, ahol az előző véget ért, az 1970-es évek közepén, amikor a tíz évvel korábbi fellendüléshez hasonló megújulási időszak vette kezdetét a magyar éremművészetben. Ahogy L. Kovásznál bevezető tanulmányából kiderül, 121
