Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-03-01 / 3. szám
m^TúzEUMi Hírlevél дэ A magyar fül számára érdekes és tanulságos volt hallani a pozsonyi kulturális minisztérium és a Szlovák Nemzeti Galéria munkatársát a közelmúlt két nagy nemzeti sikereként bemutatott kiállítási projektről: egyik a „Gótika Szlovákiában" és a „Ladislav Mednyánszky”. (Itt kell megjegyezni, hogy bár magyar részről hat múzeumi és minisztériumi szakember is részt vett a konferencián, se ezek kapcsán, se más témában senki nem képviselte előadással a magyar múzeumi világot...) A hivatali munka szempontjából a második nap (választható) témája volt a legizgalmasabb: a kiállítási kölcsönzések során nyújtható állami kezességvállalás illetve biztosítások kérdése. A téma kapcsán a bevezető előadások után vita következett, melyhez az alapot a résztvevők személyes tapasztalatai mellett egy a 2004. év tavaszán francia-német összefogással elkészített összehasonlító tanulmány adta. Az elemzés 31 ország nemzeti kezességvállalási rendszerét vizsgálta meg és ennek alapján vont le következtetéseket és fogalmazott meg ajánlásokat. Jelenleg Európában a kb. 30.000 múzeum közül mintegy 300 rendez rendszeresen nemzetközi jelentőségű kiállításokat, jelentős kölcsönzési forgalommal és a becslések szerint az évi 500 millió múzeumlátogató nagy részét ezzel csalogatva magához. Figyelembe véve azt a tényt, hogy manapság az ilyen kiállítások teljes költségvetésének mintegy 20%-át (!) a biztosítási díjak teszik ki, ezért a kérdés behatóbb vizsgálata az EU, sőt egyéb nemzetközi szinten is indokolt. A biztosítási költségek csökkentésének - az üzleti biztosítók kihagyása esetén - két módja lehet: • a biztosítás mellőzése (non-insurance) - általában a saját raktári tárolás és belföldi kölcsönzés esetén elfogadott megoldás, • állami kezességvállalás (state indemnity) - a nemzeti jogszabályokban meghatározott módon kárpótolja az állam az esetleges kárt. Jelenleg a 31 vizsgált európai ország közül 17 ország (köztük hazánk is) vezette be ezt az utóbbi biztosítási rendszert. Általános európai illetve nemzetközi szabályozás hiányában azonban ezeket az állami kezességvállalásokat a nemzetközi gyakorlatban nem mindig fogadják el, mivel az adott nyelv és a helyi viszonyok (intézmények, eljárások) ismerete nélkül igen nehezen értelmezhetők. (Mire, kire, milyen mértékben, milyen időbeli korlátokkal, milyen különleges feltételekkel, stb. terjednek ki?) Ezek nyomán megoldási javaslatok is megfogalmazódtak. Jogi szempontból feltétlenül szükséges volna az egységesítés (feltételrendszer, fogalomhasználat), a nemzeti kapcsolati pontok kijelölése, és vitás esetekre közvetítői rendszer kialakítása. Gyakorlati szempontból szükséges lenne a kölcsönző intézményekben található (műtárgyvédelmi) környezetről, állapotokról szóló egységesjelentési rendszer kialakítása, az esetleges jogigények esetére a (a foglalás alóli) mentesség biztosítása, az állami kezességvállalás mellett kiegészítésként az üzleti biztosítási lehetőségek igénybe vétele, és a kisebb anyagi lehetőségekkel gazdálkodó múzeumok számára EU alapok létesítése. További EU intézkedésként az EU költségvetésében létre kellene hozni - az állami kezességvállalás mintájára - egy központi „európai kezességvállalási rendszert". Ugyancsak segítene, ha az EU a tagállamok számára ajánlásokat fogalmazna meg, a legalapvetőbb tagállami kezességvállalási feltételrendszerek kialakítására, továbbá, ha elősegítené a múzeumok közötti kölcsönös biztosítás nélküli kölcsönzési megállapodások létrehozását. Lehetséges további eszközként kínálkozik a kölcsönzésben szereplő műtárgy biztosítási értékének kölcsönösen elfogadott mértékű csökkentése. A tanulmányban és a konferencián jelen lévő szakemberekben is megfogalmazódott javaslatokkal kapcsolatban az EU Bizottságának képviselője elmondta, hogy jelenleg sem az EU költségvetése terhére kialakítandó kezességvállalási rendszer kialakítására, sem pedig jogi eszközök megalkotására nincs komoly döntéshozói szándék, így egyelőre a tagállamok illetve az intézmények közötti együttműködésen kell legyen a hangsúly. A fenti téma mellett ugyancsak fontos tanulság volt, hogy kissé mélyebb betekintést is nyerhettünk a Holland Kulturális Örökség Intézete (ICN) működésébe, felépítésébe is. Ez a világon egyedülálló intézmény ugyanis a felügyelője valamennyi holland közgyűjteményi tárgynak, összefogva őket mintegy nagy nemzeti virtuális gyűjteménnyé. Az ICN működése során nemcsak nyilvántartja mindezeket a tárgyakat, őrzési helyükkel együtt, hanem az elméleti tevékenységeit a gyakorlattal is kiegészíti. Restaurátor és kutató műhelyeket, laboratóriumokat működtet, a műtárgyállományra vonatkozó gyakorlati kezelési, megőrzési és művészettörténeti tudományos kutatást is végez, intézi a kölcsönzéssel kapcsolatos adminisztratív és gyakorlati teendőket, képzi a múzeumi szakmákat elsajátítani vágyókat, és (múzeumfenntartók, magángyűjtemények, egyházak, stb. számára) szolgáltatásként széleskörű szaktanácsadást is végez. (Milyen értékű a gyűjtemény, hogyan lehet megőrizni, hogyan lehet optimálisan hasznosítani stb.) A konferenciát értékelve meg kell állapítani, hogy elsősorban a múzeumi szervezés, irányítás szempontjából volt hasznos, ezért a hivatalos magyar minisztériumi és múzeumi részvétel hiányát igen sajnálatosnak tartom. Az újonnan csatlakozott EU tagállamok közül ugyanis az előadók és a felkért vitaindítók között többen is képviseltették magukat, míg a magyar szakemberek csak hallgatóként vettek részt az eseményen. Buzinkay Péter Az ECSITE éves konferenciája 2004 CosmoCaixa (Barcelona, Spanyolország) 2004. november 4-6. Az ECSITE 2004. évi rendezvényének házigazdája a barcelonai Műszaki Múzeum és Science Center volt, 100