Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2005-03-01 / 3. szám

m^TúzEUMi Hírlevél дэ A magyar fül számára érdekes és tanulságos volt hallani a pozsonyi kulturális minisztérium és a Szlovák Nemzeti Galéria munkatársát a közelmúlt két nagy nem­zeti sikereként bemutatott kiállítási projektről: egyik a „Gótika Szlovákiában" és a „Ladislav Mednyánszky”. (Itt kell megjegyezni, hogy bár magyar részről hat múzeumi és minisztériumi szakember is részt vett a kon­ferencián, se ezek kapcsán, se más témában senki nem képviselte előadással a magyar múzeumi világot...) A hivatali munka szempontjából a második nap (választható) témája volt a legizgalmasabb: a kiállítási köl­csönzések során nyújtható állami kezességvállalás illetve biztosítások kérdése. A téma kapcsán a bevezető előadá­sok után vita következett, melyhez az alapot a résztvevők személyes tapasztalatai mellett egy a 2004. év tavaszán francia-német összefogással elkészített összehasonlító tanulmány adta. Az elemzés 31 ország nemzeti kezesség­­vállalási rendszerét vizsgálta meg és ennek alapján vont le következtetéseket és fogalmazott meg ajánlásokat. Jelenleg Európában a kb. 30.000 múzeum közül mintegy 300 rendez rendszeresen nemzetközi jelentő­ségű kiállításokat, jelentős kölcsönzési forgalommal és a becslések szerint az évi 500 millió múzeumlátogató nagy részét ezzel csalogatva magához. Figyelembe véve azt a tényt, hogy manapság az ilyen kiállítások teljes költségvetésének mintegy 20%-át (!) a biztosítási díjak teszik ki, ezért a kérdés behatóbb vizsgálata az EU, sőt egyéb nemzetközi szinten is indokolt. A biztosítási költségek csökkentésének - az üz­leti biztosítók kihagyása esetén - két módja lehet: • a biztosítás mellőzése (non-insurance) - álta­lában a saját raktári tárolás és belföldi kölcsönzés esetén elfogadott megoldás, • állami kezességvállalás (state indemnity) - a nemzeti jogszabályokban meghatározott módon kár­pótolja az állam az esetleges kárt. Jelenleg a 31 vizsgált európai ország közül 17 or­szág (köztük hazánk is) vezette be ezt az utóbbi biztosítási rendszert. Általános európai illetve nemzetközi szabályo­zás hiányában azonban ezeket az állami kezességvállalá­sokat a nemzetközi gyakorlatban nem mindig fogadják el, mivel az adott nyelv és a helyi viszonyok (intézmények, eljárások) ismerete nélkül igen nehezen értelmezhetők. (Mire, kire, milyen mértékben, milyen időbeli korlátokkal, milyen különleges feltételekkel, stb. terjednek ki?) Ezek nyomán megoldási javaslatok is megfogal­mazódtak. Jogi szempontból feltétlenül szükséges volna az egységesítés (feltételrendszer, fogalomhasználat), a nemzeti kapcsolati pontok kijelölése, és vitás esetekre közvetítői rendszer kialakítása. Gyakorlati szempontból szükséges lenne a kölcsönző intézményekben található (műtárgyvédelmi) környezetről, állapotokról szóló egysé­gesjelentési rendszer kialakítása, az esetleges jogigények esetére a (a foglalás alóli) mentesség biztosítása, az állami kezességvállalás mellett kiegészítésként az üzleti biztosí­tási lehetőségek igénybe vétele, és a kisebb anyagi lehe­tőségekkel gazdálkodó múzeumok számára EU alapok létesítése. További EU intézkedésként az EU költségve­tésében létre kellene hozni - az állami kezességvállalás mintájára - egy központi „európai kezességvállalási rendszert". Ugyancsak segítene, ha az EU a tagállamok számára ajánlásokat fogalmazna meg, a legalapvetőbb tagállami kezességvállalási feltételrendszerek kialakítá­sára, továbbá, ha elősegítené a múzeumok közötti köl­csönös biztosítás nélküli kölcsönzési megállapodások létrehozását. Lehetséges további eszközként kínálkozik a kölcsönzésben szereplő műtárgy biztosítási értékének kölcsönösen elfogadott mértékű csökkentése. A tanulmányban és a konferencián jelen lévő szakemberekben is megfogalmazódott javaslatokkal kapcsolatban az EU Bizottságának képviselője elmondta, hogy jelenleg sem az EU költségvetése terhére kialakí­tandó kezességvállalási rendszer kialakítására, sem pedig jogi eszközök megalkotására nincs komoly döntéshozói szándék, így egyelőre a tagállamok illetve az intézmények közötti együttműködésen kell legyen a hangsúly. A fenti téma mellett ugyancsak fontos tanulság volt, hogy kissé mélyebb betekintést is nyerhettünk a Holland Kulturális Örökség Intézete (ICN) működésé­be, felépítésébe is. Ez a világon egyedülálló intézmény ugyanis a felügyelője valamennyi holland közgyűjtemé­nyi tárgynak, összefogva őket mintegy nagy nemzeti vir­tuális gyűjteménnyé. Az ICN működése során nemcsak nyilvántartja mindezeket a tárgyakat, őrzési helyükkel együtt, hanem az elméleti tevékenységeit a gyakorlattal is kiegészíti. Restaurátor és kutató műhelyeket, labora­tóriumokat működtet, a műtárgyállományra vonatkozó gyakorlati kezelési, megőrzési és művészettörténeti tu­dományos kutatást is végez, intézi a kölcsönzéssel kap­csolatos adminisztratív és gyakorlati teendőket, képzi a múzeumi szakmákat elsajátítani vágyókat, és (múzeum­fenntartók, magángyűjtemények, egyházak, stb. számá­ra) szolgáltatásként széleskörű szaktanácsadást is végez. (Milyen értékű a gyűjtemény, hogyan lehet megőrizni, hogyan lehet optimálisan hasznosítani stb.) A konferenciát értékelve meg kell állapítani, hogy elsősorban a múzeumi szervezés, irányítás szem­pontjából volt hasznos, ezért a hivatalos magyar minisz­tériumi és múzeumi részvétel hiányát igen sajnálatosnak tartom. Az újonnan csatlakozott EU tagállamok közül ugyanis az előadók és a felkért vitaindítók között többen is képviseltették magukat, míg a magyar szakemberek csak hallgatóként vettek részt az eseményen. Buzinkay Péter Az ECSITE éves konferenciája 2004 CosmoCaixa (Barcelona, Spanyolország) 2004. november 4-6. Az ECSITE 2004. évi rendezvényének házigazdája a barcelonai Műszaki Múzeum és Science Center volt, 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom