Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-03-01 / 3. szám
m^fúzEUMi Hírlevél m sikerre halmozott. Énektanulmányait két nagyhírű olasz énekmester, Mario Sammarco és Riccardo Stracciari irányításával végezte. Az Operaház magánénekeseként számos európai városban is fellépett, majd 1940-50 között a New York-i Metropolitan Opera magánénekese volt. A számos magyar színművész portréját (közülük több a Színháztörténeti Múzeum tulajdonában van) megfestő Gábor Móricz nagy tanulmányutakat tett Európa szerte, és több európai fővárosban mutatkozott be kiállításaival. Érdekességként kell megemlítenünk, hogy londoni tartózkodása során Einstein portréját is elkészítette. A kiállításon látható Svéd Sándor portrén a festő mély jellemábrázoló ereje mellett külön ki kell emelnünk a Don Giovanni-jelmez vörös selyemanyagának megfestését is. A Jaschik művészházaspár hagyatéka Kivételes öröm, hogy a Jaschik művészházaspár színházzal kapcsolatos munkái közül az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményének egy jelentős anyagot sikerült megvásárolnia. A Jaschik-hagyaték a magyar művészettörténet, művészettörténet-írás, színháztörténet, tipográfia és a művészeti oktatás felbecsülhetetlen értéke, amely a csodával határos módon menekült meg a második világháború pusztításaitól. Különösen fontos tehát, hogy mindaz, ami a hagyatékból eddig eladásra került, az közgyűjteménybe, mégpedig magyar közgyűjteménybe kerüljön. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet számára lehetőség nyílott az elmúlt néhány évben, hogy méltóképpen folytathassa eddigi, sajnos igen töredékes Jaschikanyagának bővítését. Jaschik díszlet- és jelmeztervezőként is korszakalkotó volt. Munkássága együtt haladt a századforduló és a XX. század első felének vezető művészeti irányaival, itthon a legjelentősebb tervezőkkel dolgozott együtt. A kiemelkedő magyar rendezőegyéniség, Németh Antal alkotótársa volt: mind a szegedi színház, mind a Nemzeti Színház számára Jaschik tervezte a díszleteket és a jelmezeket Németh Antal rendezéseihez, amelyekkel számos külföldi színpadon is bemutatkoztak. Különös jelentőséggel bír oeuvre-jében A roninok kincse című darab. Kállay Miklós műve az Operaház színpadán került bemutatásra, díszletei és jelmezei csodálatot keltettek itthon és külföldön egyaránt: a tervekhez Jaschik számos japán metszetet, iparművészeti tárgyat rajzolt le, és dolgozott fel. Munkájában nagy segítségére volt barátja, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum Igazgatója, a híres orientalista, Felivinczi Takács Zoltán. Páratlan jelentőségű a most megvásárolt gyűjteményben az ezeket a rajzokat őrző füzet, az ezek alapján kiérlelt színpad- és kosztümtervek, Jaschik jegyzetei, valamint az előadásról készített egykorú fotók. Szobrok Kiállításunkon egy Színiakadémiát végzett, autodidakta szobrászművész, Surányi Imre két kitűnő szoborportréja látható. Mindkét szobor a magyar színjátszás kiemelkedő alakjának állít emléket, az egyik a Nemzeti Színház művészének, Sinkovits Imrének, a másik pedig Páger Antalnak. Mindkét szobor az amatőr alkotó mély jellemábrázoló erővel párosul tehetségéről tanúskodik. A fentiekben bemutatott műtárgyak számos más alkotással, plakáttal, fotókkal, kéziratokkal, jelmezekkel és egyéb relikviákkal egyetemben a Bajor Gizi Színészmúzeumban március 18-án a megnyíló időszaki kiállításon lesznek láthatók a nagyközönség számára. A cikk megírásához nyújtott segítségéért köszönet illeti az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Képzőművészeti Gyűjteményének előző vezetőjét, dr. Bardi Teréziát. Marosi Eszter, a Képzőművészeti Gyűjtemény és Emléktár vezetője Gábor Móricz: Svéd Sándor Don Giovanni szerepében, 1954, olaj, vászon, 102 X 79 cm Jelezve jobbra fent: Gábor Móricz, 1954. nov. 15. 97
