Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2005-03-01 / 3. szám

©í^úzeumi Hírlevél да > K. Sz. E. Ebben neked tökéletesen igazad van. Tulajdonképpen a Tanulmánytár erre is lehetőséget biztosít. Ezért fogunk profiltisztítást is végrehajtani. A Közlekedési Múzeumnak vagy a Duna Múzeum­nak valóban van saját szakmai háttere. Ezért tartom fontosnak, hogy aTanulmánytárban rejlő lehetőséget ezen a téren is kiaknázzuk, és további három dolgot is meg tudnánk oldani: végre nemcsak alkalmi láto­gatókat fogadnánk, olyan programokat szerveznénk, amelyek az oktatáshoz közvetlenül kapcsolódnak, s a harmadik pedig az önálló arculat megteremtése. > M. E. Mit gondolsz a gyűjteménygyarapításról? > K. Sz. E. A gyűjteményfejlesztésről szeretnék még szólni. Sajnos, a privatizáció előtti ipari leletmentési esélyt nem használta ki a múzeum - különböző okok­ból -, ennek szubjektív és objektív okai is voltak. Ezt szeretnénk radikálisan megváltoztatni, felállítottuk újra a Gyűjteményi Szerzeményezési Bizottságot, akik rendszeresen összeülnek, döntenek a beszerzé­sekről és arról, hogy milyen gyűjtési irányokat kell kitűznünk. A kollégákkal el kellett fogadtatni, hogy a szisztematikus gyűjtőmunka nélkülözhetetlen és nem reménytelen mai viszonyaink között sem. Ez egyéb­ként összefügg a bemutatással, a feldolgozással is. > M. E. Nincs ehhez nagyon késő? > K. Sz. E. Hát, igen... Gondolom, hogy a huszonne­gyedik órában vagyunk, de még mindig van esélyünk. A szemléleten kell változtatni, meg fogjuk oldani, hogy aminek be kell kerülnie a gyűjteménybe, az be­kerüljön. Egy triviális példa. Fél éve - többek között - a számlákkal foglalkozom, a működési költségeket próbálom megfogni. Azt mondtam, hogy amit meg­takarítunk a működési költségeken, azt gyűjtemény­fejlesztésre, szakmai programokra fordítjuk. Nem népszerű megoldás, hogy a telefonokat korlátozom, de ha éves szinten ezen két milliót nyerünk, azt - az ösztönzés egy sajátos formájaként - mind pl. a mű­tárgyakra költjük. > M. E. Gonosz kérdés: hány évre tervezed a Országos Műszaki Múzeum felfuttatását? > K. Sz. E. Ha ebben az évben el tudjuk kezdeni a Tanulmánytár előkészítését, akkor 2006 tavaszára meg tudjuk nyitni, és attól kezdve folyamatosan működtetjük, egyidejűleg felkészülve a hosszú távú programra, a Gázgyárba való átköltözésre. Ha... A nagyon szép és gondozott kertünket is fel szeret­nénk használni különféle szabadtéri programokra pl. a Múzeumok éjszakája megrendezésére. A megyei múzeumigazgatók részéről valódi együtt­működési készséget tapasztaltunk és kaptunk, amiért nagyon hálás vagyok. Folytatjuk az Öntödei Múzeum kiállításaira épített vándorkiállítási sorozatunkat. A Fizika Éve rendezvényeinek előkészítésével ugyan kissé elkéstünk, de most már elég gazdagnak tűnik, elsőként februárban nyitjuk a „Geodéziai műsze­reket, térképeket" a Közlekedési Múzeum időszaki kiállítási termében, és további négy más-más témájú kiállítást kötöttünk le. Nagyon jó anyaggal szeret­nénk bejutni a Millenárisba, a Jövő Házába. Célunk, hogy biztosítsanak néhány száz (ezer) m2-t, ahol egy állandó területen, de új meg új témával bemutatkoz­hatnánk. Ehhez az egyik fiatal kolléga kidolgozott pl. egy Retrocomp névre hallgató informatikai, számító­gép-történeti kiállítást. > M. E. Visszajelzést kaptál már? S kitől várod a vissza­jelzést? > K. Sz. E. Még semmi, de nagyon szeretnénk ezt a kiállítást megrendezni. A középtávú tervbe tartoznak a filiák. Mindhárom filiára készíttettem egy tervet, hogy hogyan lehet őket megújítani. Első az Öntödei Múzeum. 2004-2005 a tető felújítása és a környezet rendbe tétele, készül az új állandó kiállítás forgató­­könyve, amelyet meg lehetne nyitni 2005 szeptem­berében a Kulturális Örökség Napjaira, mert ez az ország egyik legszebb ipari műemléke. Kiegészítő támogatásért fordultunk a Pénzügyminisztériumhoz, még nem kaptunk visszajelzést, de reméljük, végre rendbe tudjuk hozni Buda egyik legszebb múzeu­mát. A miskolci Ómassai Hámor a következő évben, 2006-ban kerülne sorra. Ott is igazgató váltás volt, s az egész intézmény elindult jó irányba. A KVI-vel közös finanszírozásban szeretnénk befejezni a hámor felújítását, a régiós kapcsolatrendszeren keresztül. A következő év, 2007, a harmadik, az Alumíniumipari Múzeumé. A pályázatomban eredetileg a beintegrá­lásáról írtam, de nem fogod elhinni, ez a múzeum is képes a megújulásra. A gyűjteménye nagyon jó, bár az igaz, hogy az állandó kiállítás régi és le kel­lene bontani. De van egy olyan látványtára a leg­változatosabb alumínium tárgyakból, aminek ha jó propagandája lenne, - túlzás nélkül - országos hírű lehetne. A műtárgyállomány mellett jól feldolgozott dokumentumtárral rendelkeznek, de sajnos - egye­lőre -, abszolút visszhangtalan az egész. > M. E. Nekem Ilon Gábor bauxitröge jut az eszembe, melynek elemzése során kiderült, hogy a bauxitot tudatosan már a későbronzkorban felhasználták. > K. Sz. E. Nekem pedig az jutott eszembe, hogy nem szép az épület, olyan jellegtelen, hogy mindenki el­megy mellette - gondoltam, mi lenne, ha átfestenék bauxit színűre? De események is kellenek! Ilyen al­kalom lehetne, amikor közismert személyek pl. Novák 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom