Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
©^^Túzeumi Hírlevél да A bevezető tanulmány című fejezetben a forráskiadás szabályaihoz igazodva számol be a forrás feldolgozásánál és közreadásánál figyelembe vett szempontokról, a klarissza rend reguláiról, a magyarországi klarisszákról és a középkori regula emlékeinkről. A következő részben a források ismertetésére kerül sor. Részletes leírást olvashatunk az 1635. évi regula kötet és a magyar nyelvű regula-másolatok, valamint a rendtartás és rendtörténet kötetek történetéről, tartalmáról, keletkezésének rendtörténeti hátteréről, vándorlásáról apáca kézből közgyűjteménybe. A „Forrásközlés” fejezetben a forrásokat az eredeti és napjainkig fennmaradt kéziratok alapján, betűhív kiadásban adja közre. A lapalján található jegyzetek segítik az olvasót a könnyebb eligazodásban. Emellett életrajzokat írt a magyar ferencesekről, akiknek már megjelent életrajzukhoz újabb adalékokkal szolgál. Megírta azoknak a klarisszáknak az életútját is, akik a források keletkezésekor abbatissák voltak, illetve a tanulmányban említett könyves emlékekhez kötődtek. Az idegen, főleg latin szavakból szótárat állított össze, az általános és többször előforduló rövidítésekről jegyzék készült. A kötet használhatóságát a személy- és helynévmutatók, valamint német- és francia nyelvű összefoglalók egészítik ki. A régi és az új Erzsébet híd Írták: Bácskai Endréné, Földi András, Kozma Károly et al.. Szerk.: Földi András, Hegyiné Déri Erzsébet, F. Dózsa Katalin. Kiad.: Budapesti Történeti Múzeum, Bp., 2003. 175 p. ill. 1903. október 10-én adták át a forgalomnak az Erzsébet lánchidat. 1945-ben felrobbantották. 1964-ben készült el az új Erzsébet kábel-híd, amely a közlekedési igényeket hosszabb távon kielégíti, műszaki megoldása korszerű és könnyedségével, eleganciájával ugyanolyan meghatározó dísze a városképnek, mint szomorú sorsú elődje volt a maga korában. Két híd-két történet, egyben két egymással összefüggő fejezete a magyar műszaki kultúra, nevezetesen a hídépítés történetének. A könyv összeállítói arra vállalkoztak, hogy az Erzsébet lánchíd építésének 100. évfordulóját felhasználva megismertessék a hidak tervezésének és építésének szépségeit és nehézségeit. A könyv összeállítását, valamint a 100. évforduló alkalmából a Budapesti Történeti Múzeumban megrendezett kiállítást alapos kutatómunka előzte meg. A cél az volt, hogy a közgyűjteményekben megőrzött dokumentumok mellett összegyűjtsenek minden anyagot, amelyet cégek, magánszemélyek őriztek, hogy egyrészt bemutassák a közönségnek, másrészt, hogy megőrizzék az utókornak. A könyv a híd kronológiájával kezdődik, mely vázlatos, mozaikszerű hídtörténelem. Tartalmazza nemcsak a technikatörténeti adatokat, hanem időnként Budapest fejlődésével, viharos történelmünkkel összefüggő eseményeket is, amelyek segítenek megérteni egyes döntéseket, történéseket. A további cikkek a hidak építésében valamilyen formában közreműködő személyek írásai, akik legavatottabbak voltak azok közzétételére. Khemdl Antal tagja volt a bíráló bizottságnak, tanulmánya az Eskü téri és Fővám téri hidakra beérkezett pályázatokat ismerteti. Веке József, mint a Magyar Királyi Kereskedelemügyi Minisztérium hídosztályának főmérnöke, részt vett az Erzsébet lánchíd tervezésében. Gottlieb Ferenc a MÁVAG hídosztályán a gyártás és szerelés felelőse volt. Sávoly Pál volt az új Erzsébet kábelhíd tervezője, az ő átfogó cikke, amely a híd felavatása előtt néhány hónappal íródott, minden bizonnyal a legmegbízhatóbb forrás. A híd átadás utáni történetét két olyan mérnök írta, akik 1964 és 2003 között személyesen foglalkoztak az Erzsébet híddal. Tóth Ernő által összeállított eseménynaptár képekkel, rajzokkal és magyarázattal foglalja össze a híddal kapcsolatos történeti, technikatörténeti eseményeket. Ez a könyv főhajtás is mindazok előtt, akik létrehozták ezt a két csodálatos művet. Emlékezés mindazokra, akik névvel, vagy névtelenül fáradoztak a magyar hídépítés fejlődésén, hídjaink létrehozásán, megőrzésén. Párizs és Budapest a divat tükrében 1750-2003 Szerk.: F. Dózsa Katalin, Hegyiné Dér Erzsébet. Kiad.: Budapesti Történeti Múzeum, Bp., 2003. 160 p. ill. Párizs a Napkirály óta a divat fővárosa. Budapest „Kelet Párizsa”, mindig is a párizsi divatot követte, és olykor hatással volt rá. A Párizs és Budapest a divat tükrében 1750-2003 kiállításnak a fő gondolata, hogy bemutassa, hogyan hatott a magyar divat a párizsi divatra, miközben történelmi és irodalmi környezetükben mutatja meg mindkettőt, melyeket nagy szerzők (például Stendhal és Proust) divat és társadalom kapcsolatát feltáró idézetei illusztrálnak. A kiállítás, mely a párizsi divattörténet igazi ékszereit jeleníti meg, egyben összehasonlító tanulmány is: esz-28
