Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-03-01 / 3. szám
JTúzeumi Hírlevél J© Ormos Imre fotói a Táj-Kert-Fény-Kép c. kiállításból Ormos jelentős figyelmet fordított a városi zöldterületekre, melyeket egészségügyi és kulturális szempontból is fontosnak vélt. Legismertebb alkotásai a budavári zártkertek (1964), melyek tervezése során a legfőbb szempontnak azt tartotta, hogy az udvarok területén az építészeti műemlékek iránt érdeklődők számára a környezetet is ehhez illő, formailag, hangulatilag és a növényanyag összeállítása tekintetében is az egykorihoz hasonlóan alakítsa ki. Lakótelepek, városi közterek tervezésén kívül részt vett a településekkel kapcsolatos, nagyobb kiterjedésű zöldterületek tervezésében és a regionális tervezésben is. Ormos Imre fiatalon jegyezte el magát a fotográfiával. Egyre bővülő, nemzetközi tapasztalatokkal erősített tudását, biztos szemmel és kézzel komponált fényképekkel támogatta. Tanári pályája során mindvégig kihasználta a fényképekben rejlő erőt, szívesen és - a lehetőségekhez képest - sokat vetített. Utazásai során a minden újra kíváncsi idegen szemlélete harmonikusan ötvöződött a tudásra szomjas szakember látásmódjával. A kiállítás anyaga a harmincas években (és kis hányadban a negyvenes évek legelején) készült. A több mint nyolcvan kép tematikája jól tükrözi Ormos Imre fényképészi érdeklődési körét: a saját tervezésű kertek képei, a nemzetközi szakmai képek, a városok látképei és a hangulatképek jól megférnek az utazások „turista" képeivel és a családi album fényképeivel- és mindez igen magas színvonalon. Balogh Péter István A Néprajzi Múzeum Napja - felidézve Xántus János igazgató-őrré kinevezését 1872. március 5-én Színes néprajzi fotók - Autokróm fényképek a Néprajzi Múzeumban „A Lumiere-fivérek felfedezésének (1904) köszönhetően terjedt el a 20. század első évtizedében Európában az autokróm eljárás, melynek segítségével- a korábbiakhoz képest nagy számban, kitűnő minőségben lehetett a valóság színeit is a fényképfelvételeken megörökíteni. Cégük 1907-től bocsátotta kereskedelmi forgalomba a színes felvételek készítésére alkalmas lemezeket, Magyarországon pedig már ugyanebben az évben hírt ad a sajtó tudományos célú használatáról. A néprajztudomány képviselői közül Gönyey Sándor készített ilyen felvételeket: ő volt az, aki a Néprajzi Múzeum munkatársaként járta az ország falvait az 1930-as években, és sorra fényképezte a jellegzetesnek tartott tájegységek népviseleteit: a palóc, matyó, boldogi, sárközi, kapuvári, kalotaszegi, székely magyarok, és a Kárpát-medencében élő nemzetiségi csoportok: sokacok, horvátok színpompás ünnepi öltözeteit. Mivel ezek a felvételek napjainkig nem voltak sokszorosíthatók, így publikációkban nem találkozhattak velük az érdeklődők, ezért bízunk benne, hogy fokozott figyelem kíséri a két világháború közötti időszak gazdag népművészetének bemutatását." A tárlat megtekinthető 2004. május 30-ig. 82
