Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-01 / 2. szám
Újkőkori bikaszarvpár áldozati gödörben, Kup-Egyes lelőhely Kr. e. 5000-4300 körül A Magyar Nemzeti Múzeum és a Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága 2003. évben is folytatta Kup-Egyes újkőkori lelőhely ásatását. Ebben az évben a lelőhely központi részén levő ház és a hozzá tartozó gödörkomplexum környékének további kutatását terveztük. A korábban megismert őstulok szarvpár mellett további állatfejes (bika, kutya) gödrök kerültek elő feltehetőleg szintén építési áldozatként. A szellemi kultúra megismeréséhez fontos adalékot jelentenek az állatfejes áldozati gödrök. Előkerült egy újabb ház omladéka, kemencével és igen gazdag leletanyaggal. A feltárt leletek elsősorban az újkőkor végi lengyeli kultúrához tartoznak; az ezt megelőző időszakból (Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája) csak néhány szórványos cserép került elő. A leletek jól tükrözik az újkőkori élet teljességét. Különösen a kézműves mesterségek - fazekasság, textilművesség, konyha- és lakáskultúra emlékanyaga került elő nagy számban. A lengyeli kultúra agyagművességének változatos emlékei kerültek elő, a vastag falú tárolóedényektől a mindennapi élet tartozékaiként megjelenő főző- és tárolóedényeken át az ún. finomkerámiáig. A kézzel készült edényeket valószínűtlenül vékony falú kivitelben készítették, és többszínű (vörös, fekete, fehér, sárga) festéssel látták el. A kup-egyesi település egyik legfontosabb kézműves tevékenysége a kőeszközök készítése volt. Kúp a Nagytevel határában előforduló felső kréta korú tűzkő feldolgozó telepe, nyilvánvalóan közvetlen kapcsolatban állt az ottani kitermelő hellyel. A teveli tűzkő feldolgozásának minden fázisát megtalálhatjuk a településen, a nyersanyaggumótól a kész eszközökig. Az ásatást támogatta Kúp község önkormányzata és a FERRO Öntöde. T. Biró Katalin-Regenye Judit Daniel Warou (1674 körül-1720) - Simon Thomassin (1655-1733): II. Rákóczi Ferenc Papír, rézmetszet Két festményt is találhatunk a Képcsarnok gyűjteményében, amelyek minden bizonnyal éremábrázolások után készültek, esetleg grafikai közvetítéssel, s mindkettő nagy valószínűséggel még a XVIII. században. Dániel Warou svéd származású éremkészítő, a körmöcbányai pénzverde fővésnöke három Rákóczi-emlékérme közül kettőt véve mintául. A szembenéző mellkép a vallások egyetértéséről megemlékező érem előlapjának arcmása hatására készülhetett, míg a jóval nagyobb méretű profilkép a szabadságharc kezdete alkalmából tervezett érem előlapjának ugyancsak oldalnézetű portréját utánozza. Ez esetben feltételezhető a grafikai közvetítés: a Simon Thomassin által metszett képmás is lehetett modell. Mindkét festmény közvetlenül, részleteiben is egyezően mutatja az érem-példa hatását: a hajfürtök csigáinak megformálása, az arcvonások plaszticitása, s a szembenéző kép esetében a viselet részletei mind-mind erre utalnak. A profilkép tekintetében az 1705-ös, esetleg 1707-es erdélyi országgyűlés alkalmából készült emlékérem Rákóczija még több hasonlóságot mutat; itt a páncél és a fölötte viselt köpeny is megegyezik a festményen láthatóval. A képek megszerzésének körülményeire vonatkozó adatunk nincsen, de az utóbbi szerepelt a Történelmi Képcsarnok másodszor újrarendezett állandó kiállításán. Simon Thomassin párizsi művész feltehetőleg Daniel Warou érem-portréját másolta, amikor elkészítette rézmetszetét. Az éremkép természetesen oldalfordítottan jelenik meg, a páncél fölött palásttal borítva a mellrészt. A profilált talapzaton a felirat azonosítja az ábrázoltat (Francis II, Prince de Transilvanie) Л 713-ban Brenner apát, Rákóczi franciaországi megbízottja kérésére Torcy külügyi államtitkár engedélyezte ugyanezen portré megjelentetését egy hosszabb terjedelmű, történel-2004. fe6i 'uár
