Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-01 / 2. szám
(Sí^úzeumi Hírlevél m Georgia-bérház. A lépcsőház emeleti pihenői város múzeumának ajándékozta. Kötetünkben a hitelesség kedvéért hagytuk „beszélni” az egykori történések szereplőit, így nem ritkák a hosszú idézetek. A kor hangulatát azzal is igyekeztünk felidézni, hogy az írógéppel készült szövegekre a hiányzó ékezeteket nem tettük ki, és a helyesírási hibákat egyetlen dokumentumban sem javítottuk. Bármennyire furcsa, a durva elírások az érdektelenség, és az ellenséges érzület legjobb indikátorai. A Czógler korszak utáni zavaros időket például kitűnően jellemzik a leltárkönyvbe bejegyzett, „következetesen” hibás latin nevek. Két intézményvezetőnk előszeretettel feledkezett meg arról, hogy gyűjteményünk második megalapítójának a nevét nem Berecknek, hanem Beretzknek kell írni. Minő véletlen, éppen ők akarták kisöprűzni a ház falai közül a „természetrajzot”. Az első fellendülés 3 meghatározó személyisége szinte egyszerre vált meg intézményünktől. Beretzk Péter 1973-ban hunyt el, Marián Miklós 1974-ben, Csongor Győző a következő esztendőben, 1975-ben vonult nyugállományba. 1985-ben két új munkatársat kapott a természettudományi részleg, ennek eredményeképp 1986-ban végre megalakult a természettudományi osztály. 1989-ben 2 újabb munkatárssal bővült a létszám. A személyi állomány gyarapodása a profilok bővülését eredményezte, ami a természetvédelmi és a közművelődési tevékenységünk mutatóin is lemérhető. (Csongrád megyében 17 eredményes védelmi javaslatot tettünk, jelenleg közel 2000 m2 állandó kiállításunkat tekinthetnek meg az érdeklődők.) Végezetül szeretnék valamennyi munkatársamnak (név szerint: Antal Tamásnak, Bátyai Gittának, Csehó Gábornak, Tóth Lászlónak és Varga Andrásnak) köszönetét mondani gyűjteményünk fejlesztése és tudományáguk művelése során végzett áldozatkész munkájukért, mely nélkül e szerény összegzés sohasem jöhetett volna létre. G. B. A Makói História 2003-as számai AMakói História a József Attila Múzeum kulturális lapja. 2003-ban két összevont, a korábbinál tartalmában és képanyagában gazdagabb számmal jelent meg. Ebben az évben már nem csak a borítónk volt színes, hanem a szöveg közé is sikerült színes képeket helyeznünk. A múzeum, a város önkormányzata és a MÁV 2003. június 6-án ünnepelték a Hódmezővásárhely - Makó - Nagyszentmiklós vasútvonal megszületésének 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból a József Attila Múzeumban kiállítás nyílt a Szegedi Vasúttörténeti Alapítvány gyűjteményéből és tudományos előadások is elhangzottak, amely után a vasútállomáson emléktáblát avattak föl. A Makói História 2003/1-2. számában a vasút előtt tisztelegve megjelentettük az előadások szövegét: Kruzslicz István Gábortól a hallgatók és az olvasók is megtudhatták, hogy a Dél-Alföld miként kapcsolódott be az országos vasúthálózatba. Halmágyi Pál 100 éves Makó második vasútvonala címmel azokat a szervezési munkákat mutatta be, amelyek nyomán a városnak két vasútvonala lett. Az első Szegeden keresztül, a második, az ünnepelt pedig Hódmezővásárhely - Szolnokon keresztül vezetett a főváros irányába. Az utazó száz évvel korábban is hasonló idővel számolhatott, mint napjainkban, azzal a különbséggel, hogy kiindulópontnak választhatta akár az Arad-Csanádi vagy a Makó-Hódmezővásárhely-nagyszentmiklósi vonalat, azokon egyaránt a legkorszerűbbek közé tartozó szolgáltatásokat kapta. Rózsa Gábor a vasútépítés további részleteivel ismertetett meg bennünket. Tőle tudhatjuk meg, hogyan kezdődött a Hódmezővásárhely - Makó - Nagyszentmiklós Helyiérdekű vasút építése, ki tervezte és ki volt az építő. Nagy Veronika egy vasutascsalád életéről írt. A 20. század elején nagyapja mozdonyvezető volt. A vasúthoz, a MAV-hoz tartozni „romantikus szenvedély" és büszkeség volt egykoron, amelyet a családi emlékezet napjainkra is megőrzött. Szabó Gyulától a kiállítás megnyitó szavait közöltük, amelyben végigvezette a látogatót majd minden 52
