Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2004-12-01 / 12. szám

©Sb^TúzEUMi Hírlevél m házakat. Már maga az elnevezés is érdekes, hiszen a folyó folyik, a ház pedig egy helyben áll, mégis úszóháznak hívják. Névkutatók szerint, akit, vagy amit igazán szeretnek az emberek, azt becézik sokfé­leképpen. Az úszóházaknak a szegedi nép igen sok nevet adott: deszka, regatta, klub, fürdő ház. Mint Bátyai Gitta kifejti, igazán a 20-as évek­ben szaporodtak meg az úszóházak a folyó mentén. Szegediek ezrei hűsöltek ekkoriban egy-egy nyári napon a Tiszánál. Az úszóházakban gyakran szólt a rádió, így a folyószakaszon folyamatosan tánc zenét hallgathattak az ott lévők és környékbeliek. A háború után lehanyatlott az úszóházak vilá­ga. Ami megmaradt regatta, azt is államosították. A 60- as évektől kezdve azonban ismét beindult az úszóházi élet. Új szerkezetek készültek, a későbbiekben megje­lentek a motorcsónakok is a folyón. Egyre több lett a vitorlás. A tiszai kikapcsolódás egyszerűen „sikké” vált. Bátyai Gitta kutatásai szerint a 70-80-as évekre azért kezdett csökkenni az úszóházaknak a társadalmi életben betöltött szerepe, mert a második gazdaság ön­kizsákmányolása folytán az embereknek egyszerűen már nem jutott annyi idejük a kikapcsolódásra és a vízi szórakozások nyújtotta örömök élvezetére. A szerző a kiadványban sorra veszi az egyes úszóházakat és közli mindazon információkat, ame­lyek alapján rekonstruálható egy már letűnt kor világának kedvenc időtöltése. A kötet fontos ada­lékul szolgál a XX. századi szegedi mindennapok történetéhez. Egy felfegyverzett közintézmény Kiad.: Móra Ferenc Múzeum, Szeged. 2004. A nemzetközi tekintéllyel bíró szakértő, Temesváry Ferenc hosszú évek óta rendszerezi a Móra Ferenc Múzeum fegyveranyagát. A munka végeztével egy kétkötetes kiadványban mutatja majd be a gyűjte­ményt az érdeklődőknek. Talán egy laktanyában sincs darabszámra annyi hadieszköz, mint a múzeumban. A különbség persze nyilvánvaló, a hadseregben - főszabály szerint - a modern technika termékeivel szembesülhetünk, a közgyűjtemények raktáraiban viszont az elmúlt évszázadok fegyverei bújnak meg. A Móra Ferenc Múzeum sok ezer olyan tárgy, dokumentum tulajdonosa, melyek háborús eseményekhez vagy más egyéb katonai jellegű tevé­kenységhez köthetők. A hadieszközök pontos számát azért nehéz megmondani, mert a történelem során nem egyszer volt példa arra, hogy a mindennapi élet használati tárgyai (kaszák, kapák, fokosok, balták) egyik pillanatról a másikra fegyverré váltak. Felkelés, forradalom, parasztlázadás, háború idején a délelőtt még mezőgazdasági munkára használt kasza, estére emberölésre alkalmas eszközzé alakult. Miután véget értek a rendkívüli események, s megint következtek a hétköznapok, a kaszával ismét kaszáltak. Éppen ez magyarázza azt, hogy a múzeumi élet lehető legbéké­sebb területe, a néprajzi gyűjtemény is tartalmaz hadi vonatkozású emlékeket. Természetesen a régészeti tárgyak között is van több száz katonai vonatkozású darab, az igazi fegyverek viszont főként a Fekete ház­ban, a történeti gyűjteményben lelelhetőek fel. Temesváry Ferenc, aki a Magyar Nemzeti Múzeumban - a szakma megítélése alapján - Euró­pa legmodernebb fegyvergyűjteményi raktárát hozta létre korábban, Budapestről jár le Szegedre és igyek­szik - mint mondja - „összeszedni" a szerteágazó múzeumi hadtörténeti dokumentációt. A szakember először 1980-ban találkozott a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményével. Akkor Trogmayer Ottó múzeumigaz­gató kérésére tekintette át a muzeológusok által militáriának nevezett tárgyakat és dokumentumokat. Temesváry Ferenc szerint a szegedi múzeum jelentős tételt felmutató fegyveranyaga azért érdekes, mert ál­tala „nagyszerűen lehet ábrázolni a különböző korok jellegzetességeit.” A közel negyven kötetet jegyző kutató még a 60-as évek elején egy váratlan felkérést követően került kapcsolatba a hadtörténelem tárgyi vonatkozá­saival. „ Világ életemben utáltam a fegyvereket. Egy legyet sem tudok agyonütni”- érzékelteti, hogy nem kenyere a háborúskodás. Ma Magyarországon nincs senki, aki nála jobban ismerné a fegyverek történetét. Természetesen a múzeum hadtörténeti gyűj­teménye is folyamatosan gyarapszik. A 90-es évtized elején ide szállították be például a Munkásőrség militária anyagát. Meglepő módon a legtöbb fegyver azonban a Tiszából kerül elő. Horgászok rendszere­sen jelentkeznek közgyűjteményekben régmúlt korok kardjaival, de szintén nem ritka, hogy hajókotrásokat követően bukkannak fel évszázados fegyverek. Konferencia Kulturális örökség, kulturális közvagyon Országos Széchényi Könyvtár 2004. november 22-23. A konferencia szervezői: Országos Széchényi Könyv­tár, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi 371

Next

/
Oldalképek
Tartalom