Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11. szám
m^úzEUMi Hírlevél J© A könyvben az alábbi pálos érdekeltségek feldolgozása szerepel: Óhuta, Regéc, Középnémeti, Gönc és Göncruszka kolostorai, valamint Telkibánya ispotálya. Ismertetésük azonban nem csupán az egyébként nagyon nehezen kivitelezhető terepi azonosításra (pl. épületek, gátak, halastavak/víztározók és kaszáló), felmérésre és a meglehetősen kevés lelet (függelék: p. 46-47., 17. és 21. kép) bemutatására szorítkozik, hanem ennél jóval több! A történeti források alapos feldolgozásával a régió pálos történetének példamutatóan komplex kiértékelésére és értelmezésére vállalkozik a szerző. Ennek unikális eleme, a hazai gyakorlatban még meglehetősen ritka környezeti rekonstrukció. Pontosabban bemutatja, hogy a környezethez, mint a rend megtelepedésének és létezésének meghatározó részéhez, hogyan kapcsolódik, miként van kölcsönhatásban a szűkebb földrajzi egység birtokos társadalma (13-16. századi kis- és középnemesi ajándékozói kör, s esetenként a király). Végezetül, de nem utolsó sorban egy klasszikus és igen alapos gazdasági elemzés (pl. szőlő- és malombirtoklás, közlekedési utak) zátja a rend történetének bemutatását, amelynek végzetét a gazdasági bázist biztosító társadalmi réteg körében elteljedő reformáció okozza. Igen kitűnő és követésre érdemes ívet rajzol tehát fel munkájával Belényesy: a régészeti terepi azonosítástól a társadalmi és gazdasági háttér változásainak elemzéséig. A meglehetősen bőséges (p. 85-116.), az utóbbi évtizedben szerencsére már szinte általánossá váló idegen - angol - nyelvű összefoglalás a nemzetközi kutatás számára is hozzáférhetővé teszi a munkát. Ezek után én tehát arra bíztatom, folytassa hasonló szemlélettel a kutatást pl. a Börzsöny, a Pilis, a Bakony és Baranya megye esetében, hiszen e területek egyikén sem történt meg a rend ilyen komplex (régészeti-történeti-gazdaságtörténeti) szintű feldolgozása. Végezetül engedtessék meg két utolsó megjegyzés: a szöveg és a mellékletek - márpedig ezek szervesen összefüggenek! - használata megnehezíti az olvasást, hiszen sok esetben szinte mondatonként több helyre kell lapozni. Javasolnám, ha munkáját újabb területeken folytatja és publikálja, akkor kerüljön egy szerkezeti egységbe mind a szöveg, mind az összes melléklet. Az sem lett volna felesleges, ha valaki tisztességgel átolvassa a kiadvány szövegét, ugyanis nagyon sok helyen a névelő puszta hiánya, vagy a nyelvtani egyeztetések helytelensége bosszantó. Minden - talán elfogadható - észrevételem ellenére kellemes szellemi élménnyel lesz gazdagabb az olvasó, ha követi példámat és tanulmányozza e könyvet. Ihn Gábor A bakkecske, mint a kicsapongás megtestesítője Irodalmi és művészettörténeti tanulmányok. Kiad. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 2004. A Szeged-Csanádi Egyházmegyei Kincstár kiállításán 1995 óta megtekinthető nyolc, kisméretű, vallási témájú fametszet. A magyarországi emlékanyagot tekintve értékes emlékekről korábban a szakmai közvélemény azt gondolta, szentképekről van szó. A Móra Ferenc Múzeum munkatársa, dr. Orbán Imre történész kutatásai alapján azonban kiderült, a dokumentumok nem szentképek, hanem nyomdai fametszetek, amelyek minden bizonnyal egy 16. századi ausztriai nyomdában készülhettek. Egy kalendárium oldalait alkották volna, de mivel a lapok valami ok miatt felhasználhatatlanokká váltak, ezért a nyomda elfekvő készletébe kerültek. Hogy miként jutott belőlük a szegedi ferencesekhez, még mindig rejtély. A nyomatokon ábrázolják Krisztus születését, kereszthalálát, megjelenik a fametszeteken Szent János apostol, Szűz Mária, a képeken bemutatják a tízparancsolat tanítását és a főbűnöket. Igen érdekes a bujaságot megjelenítő illusztráció. A korabeli ábrázolásokon a bakkecske kizárólag negatív jelkép. Gyakran a bűnök szimbólumaként jelenik meg. A középkorban szaporasága miatt a kicsapongás megtestesítője. Jelképezi a kárhozott lelkeket is, így a kép tanítása: a kecskén lovagló, bűnös pár biztosan közlekedik az örök kárhozat felé. Szintén figyelemre méltó a fösvénység ábrázolása. A disznón lovagló nő általában ugyancsak a laza erkölcs jelképe, a szegedi fametszeteken azonban a fösvénységet igyekszik bemutatni. A kép groteszk hatást kelt, amint az előkelő ruházatú, büszke tartású, gazdag hölgy egy hangsúlyozottan szőrös hátú, fejét lógató, kunkorodó farkú sertésen lovagol. Orbán Imre a Móra Ferenc Múzeum által kiadott Irodalmi és művészettörténeti tanulmányok frissen megjelent kötetében alaposan, az apró részletekre is figyelve ismerteti a metszetek történetét és az egyes nyomatok adatait. M.K. Múzeumi közlemények 2004/1. A múzeumi szakma elméleti folyóirata ezúttal is számos közérdekű kérdéssel foglalkozik. A szerkesztőség vitára bocsátotta az előző évi számában Balázs György múzeumi regisztrációról és normatíváról szóló írását. Most, a „Visszhang” rovatban közreadják a felkért szakemberek témával kapcsolatos véleményét. A Székely Bertalan (1835-1910) Akttanulmány (Fürdő után, Háttal álló női akt) Magyar Nemzeti Galéria 345 i
