Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11. szám
©lJTúzeumi H írlevél j© 1942-ben az Érchegység-beli Bad Gottleuban született, első éveit a városi léttől távol, egy erdészházban tölti. Az elszigeteltségben, állatoktól és növényektől körülvéve, sokat festett: mindenféle oktatás nélkül, az otthon is rendelkezésre álló alapanyagokkal, mint például ceruzával, kulival, színes ceruzával, vízfestékkel. A járási főnök, Kari Eyerkaufer dicsérő írásában ekképpen következtet: „magától tanulta a festést példaképek és befolyásoló hatások nélkül: festőnő akart lenni." Mégis, a következőkben minden másképp alakult, hiszen szobrásznő lett. 1961 és 1963 között a tervezői (dizájn) főiskolán tanult a vesztfáliai Münsterben, 1964 és 1966 között berlinbejárt a kézműves és tervezői mesteriskolába, amit diplomával fejezett be. Ezek után művészettanárként dolgozott az oktatásban és 1970-ig tanított Vesztfáliában és Alsó-Szászországban. Szabadúszó szobrászként ebben az időben vesz részt a „művészet a nyilvános térben” elnevezésű versenyen és díjat nyer. 1970 és 1981 között hosszabb időt tölt férjével Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában és a Közel-Keleten. Külföldön, távol az aktuális európai művészeti térség diktumától, viszont társadalmilag elszigetelten, valamint térben korlátozottan élve, Sigrid Oltmann végre újból festeni kezd. „A csendéletek ebben a helyzetben életének tükörképét jelentik” Chile-ben, ahol 1970 és 1976 között tartózkodott, először kapja meg azt az elismerést, amit már régóta hiányolt. 1976-ban a santiagói Museo de Bella Artes-ben (szépművészeti múzeum) rendezett kiállításon egytől egyig minden festményét megvásárolták és a művészetkritikusok úgy vélekedtek, hogy ő „egyike azoknak az állhatatos német csendélefestéknek, akiknek van mondanivalójuk, és képeik egy igen személyes, intim valóságot tükröznek.” Miután a házaspár visszatért Németországba az időközben hároméves kisfiúkkal együtt, Sigrid Oltmann elkötelezi magát a festőművészek Osnabrück-i szakmai szervezetében, 1985-ben elnökké választják, és Emslandig kibővíti a szövetséget. Tartományi és szövetségi küldött, számos regionális művészeti katalógus valamint publikáció társkiadója. 1989-ben a család Schöneck-Büdesheim-be költözik. Sigrid Oltmann úgy dönt, hogy lezárja a társadalmi elkötelezettség és a közösségi szerepvállalás időszakát, és kizárólag csak a festészetének szenteli életét. Habár ezen túl is nagyon modern, aktuális módon a csendélet gyakran holttá nyilvánított mesterségével foglalkozik, munkáit a fantasztikus realizmus befolyásolja, a harmónia felborul, sérülések válnak témájává, nem is sejtett sikere van: 2002-ig számos önálló kiállítást rendez, csoportos kiállításokon is részt vesz, több mint húsz festménye kerül eladásra jótékony célú gyűjtéseken. Nagy örömünkre szolgált, hogy megismerhettük a művésznőt, és közvetítésével -19 festmény kiállításával - ízelítőt kaphattunk egyedülálló művészetéből. Mind a megnyitó ünnepséget, mind a kiállítást nagy érdeklődéssel fogadták a szakmabeli helyi és idelátogató alkotóművészek, valamint a művészetet szerető közönség. A kiállítás sajnos csak egy hétig volt megtekinthető, mert a művésznő eddig tudott városunkban tartózkodni. A rövid idő ellenére a kiállítás nagy sikerrel zárult. Kőris Györgyné A Képtárat működtető közalapítvány kuratóriumának elnöke ÉRD Saáry Éva: Olajtornyok az egyenlítő alatt Magyar Földrajzi Múzeum 2004. szeptember 24. - december 31. Az ősz beköszöntével, a szabadtéri programok háttérbe szorulásával sokan választják egy múzeum megtekintését délutáni, vagy hétvégi programként. Az év végéig a Magyar Földrajzi Múzeumba is érdemes ellátogatni, hiszen legújabb időszaki tárlatunk 333 A középkori kőtár a vár kiállításán.
