Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám
<ж JTúzeumi Hírlevél Határon túli múzeumok SZLOVÁKIA AZ AGYAG SZÉPSÉGE - Válogatás a Galántai Honismereti Múzeum gyűjteményéből Galántai Honismereti Múzeum (Fő utca 976/8) 2004. november 30-áig. A Galántai Honismereti Múzeum nagyszabású népi kerámia gyűjteményét bemutató kiállítása a múzeum megalakulásának 35. évfordulója alkalmából valósult meg. Ez a kollekció különös figyelmet érdemel annak ellenére, hogy a múzeum gyűjtőterületén a múltban nem működtek fazekasműhelyek. A legközelebbi ismert fazekas központok egyike Somorján volt, amelyről 1540-ből van írásos említés, de az itteni fazekasok működése a 19. század végén alábbhagyott. A komáromi fazekasokról az 1718-ban kiadott céhlevelükről tudunk, és termelésük a 20. század folyamán már nem volt jelentős. Szencen a 20. század első felében egészen az 1970-as évekig egy fazekasműhely működött. Az említett műhelyek termékei közül hitelesen egyet sem tudunk azonosítani a múzeum gyűjteményében. A fazekasmesterségnek a Kárpát-medence több területén évezredes és gazdag hagyományai vannak. A kerámia készítéséhez szükséges jó minőségű, gazdag agyag lelőhelyek és az égetéshez szükséges elegendő fa hozzájárultak a városi és vidéki fazekasműhelyek sűrű hálózatának kialakulásához. A 18. század folyamán az ipar és a kereskedelem általános fellendülésével a használati fazekastermékek állandósult árukínálatára a változatosság és a rétegződés lett a jellemző. A fazekasok termékeinek nagy többségét a 19. és a 20. század fordulójáig, de még a 20. század első felében is a falusi környezetben használt edények alkották. A népi kerámia repertoárjában a használati tárgyak színes összetételét találjuk, amelyek egyrészt alakjuk, másrészt funkciójuk szerint különbözőek. A Galántai Honismereti Múzeum népi kerámia gyűjteménye 1152 darab műtárgyat tartalmaz, melyek a Kárpát - medence különböző részein működő fazekasműhelyekben készültek. Nagy többségük a galántai, a szenei és a vágsellyei járás községeinek lakosaitól vásárlás, ill. ajándékozás útján került a múzeum néprajzi gyűjteményébe. A gyűjtemény több mint felét a magas edények alkotják. Ez a csoport pl. 356 tejesköcsögöt, 292 fazekat és bögrét, 13 ikerfazekat, 24 vizes- és boroskancsót, 121 vizeskorsót, 44 pálinkás bütyköst, 20 szenteltvizes korsót, 11 liba- és kacsasütőt, stb. tartalmaz. Az alacsony edények csoportjába 67 tál és tányér, 7 fedő, 23 kuglófsütő, 2 baromfiitató, 4 lábas, 4 szűrőtál, 1 szenteltvíztartó, 38 kályhaszem, 7 gyerekjáték és egyéb tartozik. A fekete mázatlan kerámia csoportjába 4 edényt sorolhatunk, amelyek közül egy vizeskorsó készítési idejét a 18. századra tehetjük. A kiállítás egyes egységei két nagy csoportba tömörülnek. Az első részben a fazekasság kialakulásának történetével, a mesterség munkafolyamataival az alapanyagok beszerzési formáitól a műhely berendezésén keresztül a késztermék elkészítéséig és a fazekasáru termékkínálatáig ismerkedhet meg a látogató. A második részben a fazekastermékek változatos formáiból álló kollekciókon keresztül bemutatásra kerülnek azoknak a fazekasközpontoknak a termékei, amelyek a gyűjteményben képviselve vannak. A műhelyek szerinti bőséges válogatás ezek árukínálatát prezentálja a 19. század közepétől az 1950 - es évekig, ill. némely esetben a napjainkig terjedő időszakból. Bemutatjuk itt a nagyjelentőségű nyugat-szlovákiai térségben működő fazekasközpontok (Modor, Bazin, Nagyszombat, Máriavölgy, Stomfa, Sasvár, stb.) edényeit. Hasonló árukínálatukról voltak híresek a bakabányai és az újbánya-magasmarti fazekasműhelyek. A gömör-kishonti, ill. nógrádi fazekasműhelyek a múltban hatalmas mennyiségű fazekasárut készítettek. Ezek termékei a Galántai járás területére egyrészt másodlagosan az alföldi szlovákok 1947-ben e vidéken való letelepítésével, másrészt a 2. világháborút követő időszakban a SLOVAKIA, a DETVA és a pozsonyi Népművészeti Központ üzlethálózatán keresztül kerültek. Ugyancsak az utóbbi időszakban készültek a gyűjteményben található pazdicsi fazekak és köcsögök. A dunántúli műhelyek közül a tatai és a csákvári műhelyek a múzeumi gyűjteményben számos műtárggyal képviselve vannak. Nagyjelentőségű önálló csoportot képvisel az alföldi fazekasműhelyekben (Hódmezővásárhely, Mezőtúr, Tótkomlós, Gyula, Szeged, Tószeg, stb.) készült népi kerámia, amelyet a Galántán és a környező falvakban 1947-ben letelepedett alföldi (többségben békés-megyei) szlovákok hoztak magukkal. A kiállításon helyet kapnak Puss Kornélia, somoijai keramikus munkái. Puss Kornélia 1976-tól működő műhelyében elsősorban használati kerámia készítésével foglalkozik, egyedülállóak azonban a figurális plasztikái is. Ezek gyakran a hagyományos népi kultúra forrásából merítenek. Danter Izabella Bütykös, 1936, dél-alföldi fazekasműhely 303
