Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám
©M úzeumi J^írlevélj© juk be, de köztük a munkafolyamat ezen szakaszában még nem oszthatott a zsűri díjat, mivel azt majd csak a leszövött, kész falikárpitok szemlézése után teheti meg. A későbbi kárpitkiállítás a Balassa-féle örökség továbbélésének újabb állomása lesz, reményeink szerint. Kecskés Ágnes, Bocz Bea, Harmati Zsófia, Balogh Edit, Martos Katalin, Vásárhelyi Katalin tervezett kárpiija bizonyosan kiegészülhetnek majd a hazai kárpitművészet többi jeles képviselőjének alkotásaival. A pályaművek mind technikai, mind kifejezésmódbeli, mind tartalmi szempontból igen sokszínűek, demonstrálva a Balassa recepció korlátlan lehetőségeit.” (Kontsek Ildikó) Díjnyertes művek: • Almásy Aladár: Balassi Bálint sétáló palotája A 20 éves Balassi Bálint (kréta, akvarell, 51x65) • Kelecsényi Csilla: „Vitézek, mi lehet...” (vegyes technika, 79x110) • Kókay Krisztina: Balassi Bálint versei Balassi Bálint portréja (tusrajz, 50x70) • Muzsnay Ákos: Magyar táj I.-II. III. grafika, 85x60 • Ölveczky Gábor: Apokrif Balassi kézirat 1, 2, 3. (Zólyom, Eger, Esztergom) vegyes technika, 30,5x22 • Sulyok Gabriella: Balassi tájain I. Balassi tájain II.: Emlékfa Balassi Bálintnak, grafika, 47x50 Szabó Bernadett VESZPRÉM Háztörténetek. Német sorsok a Duna mentén Laczkó Dezső Múzeum Az ulmi Donauschwäbisches Zentralmuseum, azaz a Dunai Svábok Központi Múzeuma azzal a céllal alakult meg, hogy az 1700-as évektől Közép-Európa különböző vidékeire települt németek történetét, életét és kultúráját összegyűjtse, megőrizze és bemutassa. A múzeum nemcsak etnográfiai, történeti, hanem képzőművészeti kiállításoknak is helyet ad. A mostanában Európában oly népszerű jelenkutatáshoz kapcsolódóan született meg a „Háztörténetek. Német sorsok a Duna mentén” című kiállítás ötlete. A Dunai Svábok Központi Múzeuma által tervezett és összefogott kiállítás kilenc magyar, román és szerbiai múzeum „határt nem ismerő” együttműködésének az eredménye, amely a 18. és a 19. században Dél- Európába bevándorolt németek történelmét és kultúráját tizenkét Duna menti lakóház példáján kívánja bemutatni. Célja a négy dunai országban egyszerre interkulturális összehasonlításban is dokumentálni az emberek mai életkörülményeit. A kiállítás létrehozása, amiben négy ország múzeumai a határokra való tekintet nélkül működnek közre, a mai napig egyedül álló kezdeményezés. Egy, a jövőben különösen Keletközép és Délkelet-Európa országaival összefonódó Európában a kiállításnak különösen nagy jelentősége van. Ezért nem csak Baden-Württenberg Tartománya, és a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatja, hanem hivatalosan is felvették a Brüsszeli Európai Bizottság „Culture 2000 Framework Program”-ba is. A kiállítás 2002. július 5-től szeptember 29-ig Ulmban volt megtekinthető, október 25-től 2003. február 25-ig pedig Budapesten a Néprajzi Múzeumban láthatták. A kiállítás nemzetközi jelentőséget nyer azáltal, hogy 2003-2005-ben valamennyi partnermúzeumban sor kerül a bemutatására, így a tervek szerint 2004 őszén a Laczkó Dezső Múzeumban lesz megtekinthető. A kiállításon tizenkét lakóház és család életét, történetét ismerhetik meg az érdeklődők. A stilizált házak belsejében régi fényképek, emlékeket idéző tárgyak révén a múlt jelenik meg, külsejükön, a 2001 őszén Martin Rosswog német fotóművész megörökítette fényképeken pedig a jelen. A kiállítás főrendezője, Henrike Натре négy magyarországi házat választott ki Harta, Veszprém, Cikó és Csávoly településekről. A veszprémi ház a Temető-hegyi Szikra utcában, a mai Dózsaváros városrészben található, itt él születése óta Debreczenyi Jánosné, született Keller Anna Terézia, Teri néni. Debreczenyi Jánosné magyarországi német família tagja, ősei az 1700-as évek elején telepedtek le Veszprém megyében. A Szikra utcában 1952-ben kezdték az építkezést. 1954-ben költöztek be új otthonukba. 1962-ben az addigi szoba-konyhás házukat kibővítették egy szobával s fürdőszobával. 1997-ben Debrecenyi Jánosné fia, Debreczenyi János a házat kívülről teljesen felújította s átalakította. Az átalakítás után a ház a régi, 1800-as években épült német családi házak külső jellegzetességeit viseli magán, jelezve a Debreczenyi família német ősökhöz való érzelmi kötődését. Mészáros Veronika 296
