Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám
«m^úzEUMi Hírlevél Ez alkalomból nagyméretű gránit kőtömbökből különleges tereket épít fel a művész a Műcsarnok három termében. Geometrikus rendszerben elhelyezett, türkizkék folyadékkal feltöltött vas lemezeken kőtömbökbe rejtett zárványok utalnak a civilizáció előtti világ tisztaságára, érintetlenségére az első teremben, míg a következő terem a civilizáció önpusztítását jelképezi, majd a harmadik tér élettelen kövei és elszennyeződött folyadéka az ember utáni vízió megjelenítése. A kiállítást kísérő monográfia a magyar mellett angol és francia nyelven mintegy 100 darabos fotódokumentációval mutatja be a honi és a nemzetközi üvegművészeti szcénában egyaránt jól ismert, számos díjjal, kitüntetéssel rendelkező művész három évtizedes munkásságát a kisplasztikáktól kezdve a legújabb monumentális köztéri szobrokig. A tanulmányokat Csokits János, Kovalovszky Márta, Kovács Péter, a bevezetőt Serge Lechaczynski írta; tervező: Bárd Johanna, szerkesztő: Mayer Marianna, a kiállítás kurátora. gondolatokat illetve gyakorlatot. Az ilyen jellegű projektek a kiállítás 2004. év végi megnyitójáig alakulni fognak. További néhány művész installáció formájában fogja megfogalmazni, a kiállítás látogatóihoz intézett médiafogyasztással kapcsolatos világos üzenetét. Az efféle munkák különböző tárgyakból, illetve a témával kapcsolatos szövegekből épülnek fel. Néhány művésztől már létező, de a Műcsarnokban, és ilyen kontextusban még ki nem állított munkát választottam ki. Ezek Horváth Tibor és Bodó Sándor Zsíros kenyér portréi, David Burrows Rágógumi portréi, illetve Csörgő Attila egy korábbi videó installációja. Nemes Attila SZENTENDRE Új szerzemények - Válogatás a váci Tragor Ignác Múzeum kortárs gyűjteményéből Szentendrei Képtár (Fő tér 2-5.) 2004. szeptember 24. - október 24. Szappanopera 2004 október 7. - december 7. 5-6. osztály, III. helyezett Eger Dr. Kemény Ferenc Általános Iskola, 6.c tanár: Szőke Tiborné A Szappanopera című kiállítás elsősorban a mindennapi médiafogyasztással kapcsolatos, illetve az elektronikus média kritikáját megfogalmazó újonnan létrehozott műalkotásokból épül fel. A szappanopera kifejezést gyakran használja napjaink médiatudománya a mai televíziós kultúra szerkezetének magyarázatára. Minden tévéműsor - nem csak a szappanoperák - értelmezhető szappanoperának (pl. a híradót is értelmezhetjük folytatásos megrendezett valóságként). A kiállítás megszervezésének kezdetén arra kértem a művészeket, hogy mondják el ötleteiket, személyes véleményüket a mindennapi média fogyasztásának és szerkezetének, a képzőművészet mai befogadási szokásairól vallott nézeteiknek összefüggéséről. A művészeket korábbi, a tárgyhoz kapcsolódó munkáik alapján választottam ki. Néhány résztvevő olyan folyamat-projektet tervezett, melynek keretében kisajátít más képzőművészeti alkotásokat, A váci Tragor Ignác Múzeum kortárs anyaga a a leképezés különböző fokozatait megjelenítő műveket foglalja magában. A gyűjtemény a maga területén is jelentős kollekciónak számít. A mimézis, az utánzás, a trompe l'oeil kérdése látszólagos egyszerűsége ellenére igen összetett probléma. Elméleti feldolgozása az Arisztotelész és Platón által megfogalmazott alapelvekkel indul. A bemutatott alkotások nagy része az 1970-es és az 1980-as években született. A gyűjtés kezdetben a szürnaturalizmus, a radikális realizmus és a pop art figurális darabjaira irányult, ám ezt nehezítette, hogy az olyan külföldön élő művészek képeit, mint Konkoly Gyula (Ugarragu, 1965) és Méhes László (Triptichon, 1978) alig lehetett akkortájt felkutatni, de az is előfordult, hogy a vásárlási igényt visszautasították. A 70-es évek közepén kibontakozó hiperrealizmus körébe tartozó művek megszerzése valamivel egyszerűbb feladatot jelentett. A tendencia, ami 1975 körül még éppen csak kitapintható volt (Méhes László, Kocsis Imre), 1976-78-tól már több ágra bomlott (Fehér László, Bemáthy Sándor, Kelemen Károly, Barabás Márton, Nyári István, Zrinyifalvi Gábor stb.), majd a 80-as évek közepétől újabb figurális tendenciákkal gazdagodott (kritikai „realizmus", konceptualizmus, performansz dokumentumok). Ugyanakkor a 80-as évek közepe a divat elcsendesedésének ideje. A hiperrealizmus mint képi kifejezésforma azonban tovább íródott egy-egy életműben (Gémes Péter, Varkoly László), az 294
