Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-09-01 / 9. szám
m JTúZEUMI J^ÍRLEVÉLJ© mindazt, amit látunk. Soha nem spórolta el az őskori leletek praktikus vagy éppen történeti értelmezését. S mégis maradt még benne valami - amit persze a tanárember órán el is tud mondani azok a bizonyos ásatási történetek. A mai emberekről. Egy egész szociográfiai felmérés, miniatűr társadalomrajz: az ásatási munkások, a falu avagy város népe, akik kicsődülnek a hírre, hogy régészek találtak valamit, a legendák és elvárások, amiket évezredesnek hitt, valójában talán csak évtizedes történetek elmesélése kísér - mindazok a ma élő emberek, akikkel a RÉGÉSZ akaratlanul is kapcsolatba kerül. Pláne akkor, ha van benne annyi humánum és érzékenység, mint T. Ottóban, aki nem fordul el, nem siet, nem burkolózik be a tudós professzor fennségébe - hanem végzi a dolgát és kommunikál. S mi lehet a dolga még? Az a tudományos munka, amellyel nyomába ered a legendáknak, hiedelmeknek, történeti és régészeti kutatással próbálja oszlatni a homályt, komolyan véve azt is, hogy mindez akkor eredményes, ha valóban olyan dolgokat kutat, amelyek szűkebb és tágabb környezetét is érdeklik. Az Attila ügy, Ópusztaszer, Gizella királyné, az alföldi oroszlán, a Szentkorona ferde keresztje, a szülésbe belehalt idősödő nő sírja, megannyi téma, amelyeket így nem lehet soha megírni a szakfolyóiratokba, mégis azt a többletet nyújtják, amiért ezt a hivatást érdemes volt választania. Trogmayer Ottónak szerencséje van, megtalálta azt a műfajt - amit nevezhetünk publicisztikának, ismeretterjesztésnek, memoárnak - ahol élvezetes nyelven, nem áltudományos-ezoterikus megközelítésben, s nem is szájbarágósán vallhat a szakmájáról, sikereiről, kudarcairól - egyszóval az életéről. Trogmayer Ottó e kötet megjelenésekor, 2004 nyarán lett hetven éves. Isten éltesse sokáig! Marton Erzsébet Annales Tataienses 5 1997-ben Tata város három, helytörténeti kutatásokkal és gyűjtéssel is foglalkozó intézménye (Kuny Domokos Múzeum, Német Nemzetiségi Múzeum, Móricz Zsigmond Városi Könyvtár) a város és környéke történetének feltárására és az eredmények publikálására új kutatási tervet kezdeményezett. Az adataiban részben már meghaladottá vált várostörténeti monográfiát új kutatási eredményekkel egészítheti ki a nevezett közgyűjtemények munkatársainak tervei szerint a Kuny Domokos Múzeumban évente megrendezésre kerülő tudományos tanácskozás, valamint az elhangzott előadásokat tartalmazó tanulmánykötet. Az Annales Tataienses címmel útnak indított sorozatot a város Mecénás Kulturális Közalapítványa gondozza. A kezdeményezők reménye szerint, a kronológiai kötöttségek nélkül kiadásra kerülő kötetek előkészíthetik az új városmonográfiát, s majdan a teljes sorozat komplex helytörténeti monográfia összeállításához nyújthat lehetőséget. Az első kötet a tatai vár 1597. évi, gróf Pálf/y Miklós vezette sikeres visszavívásának 400. évfordulója tiszteletére, Tata a tizenötéves háborúban címmel jelent meg. A második, A mezőváros, mint uradalmi központ című tudományos tanácskozáson, az előző téma feldolgozásához hasonlóan, a kérdéskört átfogóan tárgyaló bevezető előadás tekintette át. Ezt követte a tata-gesztesi Eszterházy-uradalom birtokközpontja, Tata és Tóváros mezőváros története egy-egy epizódjának bemutatása. A továbbiakban a felkért előadók részben kincstári, részben világi magánföldesúri (dunántúli és bihari) birtokok mezővárosainak történetét elemezték, majd a kötött vagy korlátolt forgalmú birtokok közé tartozó egyházi birtokok típusai közül a nagyjavadalmasok (püspökségek) birtokán elhelyezkedő mezővárosok történetéről szóltak. A harmadik kötet Régészeti adatok Tata A természet csodái Betlér, Kastélymúzeum Balra: Miocén csigakőbél a Mátra Múzeum őslénytani gyűjteményéből Jobbra: Datolya termés (Miocén) a Mátra Múzeum őslénytani gyűjteményéből 271 I
