Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-06-01 / 6. szám
m^fúzEUMi Hírlevél J© Az ortodoxra jellemző bizánci stílust nálunk, a barokk váltotta fel. Legismertebb magyarországi, 18. századi templomfestőik, Vasza Osztojity, Mihájlo Zsivkovity, Nikola Jankovity, és Jován Popovity már barokk stílusban alkottak. Temetőik kőkeresztjei szintén ezt a stílust tükrözik. A korábbi vörös színű terméskőkereszteket felváltották, a szívalakból kinövő kőkeresztek. A szerb értelmiség képzésében, irodalmi és kulturális fejlődésében óriási jelentőséggel bírt Pest-Buda, illetve az ott működő Egyetemi nyomda. A benne kinyomtatott szerb könyvek és naptárak, a pesti János-napi vásárokon megjelenő szerb kereskedők révén, az anyaországba is eljutottak. A Magyar Tudományos Akadémia példája nyomán 1826-ban létrehozták a Matica Srpska-t, és ugyancsak itt alapították a szegény sorsú szerb ifjak tanulását elősegítendő, első szerb egyetemi diákotthont, a Tekelijanum-ot is, 1838-ban. Mindamellett, hogy figyelemmel és együttérzéssel kísérték az anyaországukban folyó oszmán-ellenes felszabadító harcokat, kialakult bennük az ország iránt érzett patriotizmus is és jó magyar hazafiakká váltak. Tavaszi-nyári ünnepkörükben kiemelt jelentősége van a Szent Iván napnak. Az Iván-napi koszorút a lányok, asszonyok fonják meg, meghatározott vadon nőtt, űn. Iván-napi virágokból. A megfont koszorú elhelyezése viszont már a házigazda tisztje és az esti órákban történik. Egyes helyeken a ház kapujára, a ház hosszanti oldalára, valamint az istállóra, kútra és ólakra tűzik, míg más helyeken a temetőbe is visznek, főleg fiatalon elhunytak sírjára. A hiedelem szerint a koszorún keresztül Szent János megóvja a házakat a vihartól. Az emberi élet fordulóinak ünnepein kívül, igen fontos családi ünnepük a védőszent ünnepe, a Slava is. Ez az ünnep családonként más-más napra esik, attól függően ki a védőszentjük. A védőszentünnepet, a görögkeleti egyház valószínűleg a 14-15. században vette fel az ünnepek sorába. Gyakorisági sorrendben a legismertebb családi védőszentnek a következők tekinthetők: Szent Miklós, Szent György-nap (Gyurgyevdán), Szent János, Szent Lázár és Szent Mihály arkangyal. Kiemeltebb jelentőségét hangsúlyozza az is, hogy képe a ház reprezentatív helyén, gyakran a konyhában kap helyet. Ezen az ünnepen, a háziak védőszenti ebédre hívják meg a rokonokat és a komát. Az ünnep kultikus mozzanata a vízszentelés. Ilyenkor a pap sorra járja az ünneplő családok házait és megszenteli a vizet, de egyes helyeken szokás a kalács, vagy kolyivó (főtt édes búza) megszentelése is. Maga az ünnep, férfiágon öröklődik tovább a családban. A szerb lányok és asszonyok igen jó szövő és hímző gyakorlattal bírtak. Mindez a magyarországi szerbek viseletében, szőtteseiben és egyéb textiljeiben is meglátszik és igen jó ízlésre vall. Korai viseletűkben valószínűleg még nagyobb szerepe volt a házilag szőtt fehér vászonnak, ám a 20. sz. első felében megjelentek a különböző gyári anyagok: a bársony, a selyem és a posztó. Az ezekből varrt ruhát, saját hagyományos ízlésviláguknak megfelelően alakították tovább és díszítették ki. A szoknya valamivel hosszabb és testhezállóbb, a zárt blúz ugyancsak szűkebb lett. A díszítés módjában korábban kiemelt szerepe volt a fehér hímzésnek és a slingelésnek, majd pedig a színesebb hímzés váltotta fel. A slingelt díszítés a lányok és asszonyok ingén, a későbbiekben is nyomon követhető. A korábbi viseletre utaló jegyeket még leginkább a mellények és főkötők tartották meg. Különösen a lakodalmas és más díszkendők gazdagok szebbnél szebb, hímzett motívumokban. Két végükre rendszerint horgolt csipkét varrtak és 190
