Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-05-01 / 5. szám
m^úzEUMi Hírlevél J© Annak ellenére, hogy a kutatók igyekeznek pontosan körülhatárolni és mérhetővé tenni a tanulási folyamat eredményeit, a múzeumokba látogatók még mindig a kötetlen játékos, önként választható, határozatlan kimenetelű élmény- és ismeretszerzési lehetőségeket keresik. S a nagy-britanniai múzeumpedagógusok igyekeznek is megfelelni ezeknek az elvárásoknak és manapság már nemcsak a múzeumlátogatók számára készítenek egy-egy kiállítást, hanem velük közösen. Mint például a Hackney Múzeumban, amely egy bevándorlók lakta, igen szegény kerületben helyezkedik el, ezért a múzeum felújított kiállítását a bevándorlás témája köré szervezték. Nehéz ebben a témában tárgyakat gyűjteni, hiszen azok, akik gyakran egyetlen irattal és pár holmival menekültek el hazájukból, nem egykönnyen válnak meg a tárgyaktól, amelyek a régi életükre emlékeztetik őket. Ezért a kiállítás készítői - egyebek között- megkértek egy iskolai osztályt, hogy egy szobrásszal közösen készítsenek szobrokat arról, hogy a szüleik miért jöttek el otthonról. A 29 gyerekből csak egyetlen egy mondta azt, hogy ők már generációk óta abban a kerületben élnek, s az osztályban 14 különféle kultúrát képviseltek a gyerekek. Az általuk elkészített szobrokat, amelyek között szerepelt „a nigériai Ördögi Király szobra, amint pénzt ad a katonáknak, hogy mészárolják le a népet" valamint egy alkotás, amely azt örökíti meg, hogy „A sierra leonei házamban biztonságban vagyok, miközben kint háború dúl”- elhelyezték a múzeum állandó kiállításában. Mivel a gondos látogatói felmérések azt mutatták, hogy a Hackney Múzeum látogatóinak 22%-a iskolaidőn kívül odalátogató 12-16 éves, ezért számukra is kidolgoztak egy projektet, amelynek részeként megtanították a jelentkező fiúkat szociofotókat készíteni és a képeikből saját maguk egy kiállítást illetve ahhoz egy, a látogatók által használható számítógépes játékot készíthettek. A fenti jó példa ellenére, hallottam olyan észak-angliai tapasztalatokat, hogy a középiskolás korosztályt nehezebb a múzeumba csábítani. De ez valószínűleg nemcsak ott lehet probléma, hiszen egy walesi kutatásban azt vizsgálták, hogy a fiatalok miért nem látogatják a múzeumokat. Megkérték a kutatásban résztvevőket, hogy gyűjtsék össze, mi jellemzi az ideális illetve a rossz múzeumot. A következő listák születtek: az ideális múzeum jellemzői: • élő múzeum: a látogatókat aktivizálja • a valóságot mutatja be • olyan hely, ahol tanulni lehet • tágas • világos és jól látható • gyakran változó/modern kiállításai vannak • saját ritmusban bejárható • eredeti helyszínen van • a réginek és az újnak az egészséges ötvözete • animáció és mozgó kiállítások is helyet kapnak • sok időt lehet eltölteni benne • hatalmas kiállítások • megérinthető tárgyak (vagy ha szükséges - tárgymásolatok) jellemzik a rossz múzeum jellemzői: • üveg tárlók • sötét • nem lehet megérinteni semmit • unalmas • a büfé és ajándékbolt túl drága • dohos, avítt szaga van • hiányos vagy rossz a reklámja • a fogyatékkal élőknek megközelíthetetlen • elzárt területek, • az ott dolgozók negatív attitűdje és • vezetések jellemzik • csak időseket vonz • a kiállítások nem témák köré csoportosítottak • mindig kényelmetlenül érezzük magunkat benne A fenti kutatás és az adatok elemzése kimutatta, hogy a fiatalok szeretnek múzeumba járni, ha ott érdekes dolgokat láthatnak, tanulhatnak, s ezeket az ő nyelvükön mutatják be nekik. Az interaktivitás és az eddig elhanyagolt csoportok bevonása (inclusion) mellett az értelmezés (interpretation) a másik kulcsszó Nagy-Britanniában. Az évtizedek során kifejlesztett értelmezési, interpretálási módszerek között szerepelnek a kosztümös múzeumi „vezetők", akik valójában nem vezetnek, hanem egy-egy korabeli személy bőrébe bújva (s aköré a kutatásaik alapján is történelmileg hiteles személyiséget kerekítve) jelen vannak egy-egy kiállításban és a látogató beszélgetésbe elegyedhet velük, kifaggatva őket arról, hogy mit ebédeltek ma; honnan van a ruhájuk vagy hogyan fognak este szórakozni. Ezeket a szerepeket gyakran hivatásos színészek játszák, s itt is jól megmutatkozik a múzeumok széles körű összefogása más szervezetekkel. E jó együttműködés kormányzati szinten is megnyilvánul, ugyanis készül a múzeumokért és az oktatásért felelős minisztériumaik közös stratégiája, amely azt célozza, hogy a múzeumok és galériák teljes 158
