Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-01 / 4. szám
I m^fúzEUMi Hírlevél J© művészeti, viseleti, bútor és lakástextil) és 5-6 ezer helytörténeti tárgyat őriznek. Ferkov Jakab, a múzeum jelenlegi vezetője KECSKEMÉT Bozsó Gyűjtemény Fényes Adolf kiállítása 2004. március 14. - május 30. A Bozsó Gyűjtemény - a Tavaszi Fesztiválok alkalmával immár több éve rendezett - kiállításainak előkészítése során mindig biztos kézzel választ a művészi minőség tekintetében. Vitathatatlan kvalitásokat vonultatott fel például a nagy mesterek, Rippl-Rónai József vagy Iványi Grünwald Béla nagysikerű tárlata. E márciuson ismét XX. századi képzőművészetünk egyik kiemelkedő alakjának képeivel ismerkedhetünk. Fényes Adolf változatos műfajú alkotásai; olajfestmények, szén, ceruza és tusrajzok valamint litográfiák, a Magyar Nemzeti Galéria és a Kecskeméti Képtár kollekciójából kerülnek most közönség elé. A Bozsó Gyűjtemény kiállításain ugyanakkor rendre arra is törekszik, hogy lehetőség szerint olyan műveket találjon, melyek e városhoz, a kecskeméti művésztelephez kapcsolódnak, és olyan ide gyökerező művészeket kutasson fel, akikre joggal lehetnek büszkék Kecskemét lokálpatrióta lakói. Noha Fényes Adolf egy másik művésztelepnek, a szolnoki kolóniának volt alapító mestere, meghatározó egyénisége, szülővárosa lévén mégis Kecskemét tudhatja magáénak. Fényes 1867. április 29-én látta meg a napvilágot anyai ágon a város neves famíliájának, a Wahrmann családnak tagjaként. Szülei elvárásainak eleget téve a jogi karra iratkozott be, tehetsége azonban már nagyon hamar más irányba szólította. Képzőművészeti tanulmányait 1884-ben, a budapesti Mintarajziskolában kezdte. Ezt követően Weimarban, majd a párizsi Julian Akadémián, később pedig a Benczúr Mesteriskolában képezte magát - csaknem tíz esztendőn keresztül tökéletesítette mesterségbeli tudását. Fényes Adolf életművében eltérő stiláris igazodások tanúi lehetünk. Festészete a komor realizmustól a napfényes plein-airen és a stilizáló szecesszión át a posztimpresszionizmus lényegre törő dekorativitásáig ível. E változatosan gazdag sokszínűségből próbál ízelítőt adni az itt látható válogatás. A művészi 898-tól, mintegy négy évtizeden át a magyar művészettörténet egyik karakterisztikus csoportosulásához, a szolnoki művésztelephez kapcsolódott. Csaknem tíz évig nagy elkötelezettséggel és mély átéléssel festi u.n. „szegény emberek" sorozatát. A tömör megfogalmazásnak köszönhetően sötét tónusú vásznain a téma és a megjelenítés tökéletes összhangba került. A képciklus a nehéz sorsú parasztság egy-egy jellegzetes alakján keresztül sűrítette életformájukjellemzőit. A hétköznapok szépségeinek és mindennapi drámáinak érzelem teli megjelenítésével e festmények, az író kortársak Móricz Zsigmmd és Móra Ferenc novelláit idézik. A neves műkritikus, Lyka Károly így ír Fényes Adolf 1905-ös, Nemzeti Szalonbéli tárlatát követően, ahol e sorozat mintegy 50 darabja volt látható: „Az előadás az átélt forma és átélt szín lényegének legszűkszavúbb, de találó tolmácsolására szorítkozik. Mentül kevesebbel éréi mentül többet”-„bölcs szűkszavúság”- teszi hozzá. A művész palettája 1905-től kiszínesedik, és képeinek erős kolorizmusa a magyar népművészet ihlető erejét sejteti. Üdítő hangulatú, városokat és tájakat elénk táró olajfestményein az áradó napfény szín változtató hatását tanulmányozhatjuk. A formákat erős kontúrokkal övező, dekoratív színezésű, szecessziós táblaképeinek sorából pedig jellegzetes csendéletei kaptak itt helyet. Fényes Adolf 1913-tól súlyos személyes és művészi válságot él át. A negatív társadalmi és politikai változásokra pszichéje is érzékenyen reagál. A művész magába fordul és elvonul, a háborús fenyegetettség elől a Biblia olvasásába menekül. Az átélt élmények nyomán festészete is látványosan átalakul, a kizárólagossá váló Ó- és Újtestamentumi témák nyomán sajátos mesevilág születik. Biztos kézzel talált rá azokra a látvány elemekre, szín és fényhangulatokra, melyek e bábszerű alakokkal telezsúfolt képi birodalom hangulatát alakították. Zöldeskék színtónusú vásznain a sötét és a világos foltok kontrasztja uralkodik. „Romantikus képek” - sommázta véleményét Kállai Ernő műkritikus. Fényes Adolf tragikus előérzetét sajnos a történelem utóbb igazolta. 1944-ben gettóba kényszerül és meghurcolását követően 1945. március 14-én hal meg. A Bozsó Gyűjtemény termei, páratlanul gazdag néprajzi gyűjteménye méltó keretét adják Fényes kiállításának. A művész paraszti témájú képei különösen jól illeszkednek az „utód", Bozsó János népies tematikájú festményei közé. Köszönet illeti Bozsó János szellemi és művészi hagyatékának ápolóját, Lóránd Klárát azért, hogy e tavaszi tárlatot életre hívta. Plesznivy Edit 121
