Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-03-01 / 3. szám
Francia Guyanában élő indiánokat az utóbbi területen látogatta meg. A múzeumba került gyűjtemény a wayana indiánok szinte teljes anyagi kultúráját reprezentálja. A tárgyakhoz készítésükre és használatukra vonatkozó adatok is csatlakoznak. Ez a tárgyegyüttes a Boglár által az 1960-70-es években gyűjtött, és a múzeum birtokában lévő piaroa anyaghoz hasonló teljességű. A néhai Nékám Lajos orvos által az 1920-as években, Eszak-Amerikában gyűjtött tárgyak a Néprajzi Múzeum meglehetősen szegényes, összesen mintegy 80 darabból álló északamerikai indián anyagát egészítik ki. Erről a területről további gyarapításra helyszíni gyűjtésből egyáltalán nincs lehetőség, a megvásárolt gyűjtemény néhány kiemelkedő értékű darabot is tartalmaz. A tárgyak egy része az Egyesült Államok dél-nyugati, pueblo vidékéről származik, föltehetően elsősorban navajó kerámia. A 20. század elejéről való észak-amerikai néprajzi tárgyakat ma már szinte lehetetlen beszerezni, a pueblo készítmények pedig a műtárgypiacon különösen nagy értéket képviselnek. Az edények egy része valószínűleg 18. századi, vagy még korábbi időszakból való. Különösen kiemelkedő szépségű és értékű az állatalakos nagy edény és a jó állapotú, nagy méretű gyapjú szőttes. A modernebb mintázatú edények későbbiek, a századfordulón, illetve a 20. század elején készültek, részben már eladási céllal. Noha arról, hogy Mexikóban is járt volna a gyűjtő, nincs értesülésünk, analógiák alapján ottani mesztic készítményként azonosítható négy agyagedény. Mivel a határos pueblo vidékről számos tárgyat hozott, mexikói útja sem zárható ki. A síksági indián kultúrát képviselik a szépen fonott, ajándéktárgyként szolgáló plakettek és egy sorozat nyomat. Az indián portrékat ábrázoló ceruzarajzokat a kor ízlésének megfelelő háttérbe helyezték. A tárgyak utolsó csoportja Alaszka déli területeiről származó faragvány. Az eladásra gyártott totemoszlopok a rájuk ragasztott, a figurákat magyarázó címkék felirata szerint tlingit indián készítmények. Két oszlop hagyományos stílusban faragott, egy tradicionális és modern elemeket vegyít, három pedig kifejezetten turistáknak szánt, gyengén faragott, inkább festésével ható példány. A tárgyak gyűjtője, a gyűjtés kora és helye meglehetős pontossággal megállapítható, így kellően adatolt tárgyakkal gyarapodhat a Néprajzi Múzeum gyűjteménye. Oláh László Olivér (Dunaújváros) 1999-ben ajánlott fel a múzeum számára egy ecuadori, perui, bolíviai útja során vásárolt vegyes néprajzi, régészeti tárgyegyüttest, amelyet meg is vásároltunk. 2003-ban ennek a gyűjteménynek a további részét, 7 darab régészeti és 14 darab néprajzi tárgyat adott el. A régészeti tárgyak a Kr. e. 4. - 2. évezredtől az első évezredig terjedő korokból származnak, a néprajziak Ecuador és Peru területéről. Gyűjteményünk egy-két tárgy kivételével ilyen darabokat vagy egyáltalán nem vagy az itt szereplő területről nem tartalmazott. FSzy Vilma - Gyarmati János Szeljak György 2002 februárja és novembere közötti mexikói és guatemalai kutatóútja során képeslapokat és néprajzi tárgyakat gyűjtött, illetve diafelvételeket készített a Néprajzi Múzeum számára. „A képeslapok esetében a fő gyűjtési szempont az indián kultúrák képi ábrázolása volt. A képeslapok nem csupán az ott élő indiánok viseletének, munkaeszközeinek, mindennapjainak és ünnepeinek, vagy az őket körülvevő természeti környezetnek a primer megjelenítései. Antropológiai forrásokként elsősorban arról számolnak be, hogy a többségi társadalom és az általa kontrollált turizmus-ipar egy szelekciós folyamat során hogyan hozza létre a maga „indiánképét'', milyen témákat, képi beállításokat, toposzokat használ fel az etnikai turizmus fellendítéséhez. Az általam gyűjtött 335 képeslapból 200 Guatemalában, 135 pedig Mexikóban készült. 2004. március
