Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-06-01 / 6. szám
No MÚZE^yg^EVÉL ^ Válogatás a Magyar Nemzeti Galéria 2002-es új szerzeményeiből ben például szerepelt a Magyar Nemzeti Galéria Markó-kiállításán, de a 2002-ben megrendezett római grafikai tárlat (Pittori ungheresi in Italia 1800-1900) egyik gyöngyszeme is volt. A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeinek gyarapodása - akárcsak más intézmények esetében is - az előre tervezett vásárlás vagy csere, a váratlan lehetőségek gyors kihasználása, valamint a még mindig élő ajándékozási szellem eredménye. Éppen ezért az egyes gyűjteményrészek leltárkönyvei nem azonos ütemben telnek meg, a köztulajdonba került műtárgyak osztályok szerinti eloszlása évenként változik. Most a 2002-ben szerzeményezett legszebb darabokat mutatjuk be. Ajándékozás révén került a gyűjteménybe a kortársak által „magyar Claude Lorrain"-nek nevezett id. Markó Károly gouache technikával készült Róma látképe (1835), amelyet a korszakkal foglalkozó szakemberek már évtizedek óta számon tartottak. 1991-Az új szerzemények közül a legkorábbi datálású, a Mányoki Adómnak tulajdonított, 1715- 1718 körül festett Előkelő hölgy arcképe, amely németországi magángyűjteményből származik, és a jól időzített vétellel a Magyar Nemzeti Galéria jelenlegi Mányoki-kiállításán látható. A barokk reprezentatív portré kellékeinek (póz, drapéria) későbbi alkalmazását mutatja Donát János klasszicizáló műve, Rehákné Moór Anna arcképe (1815). Míg Mányoki nemes tartású modelljének személyét homály fedi, jól ismert Kazinczy „szép Moór Náni”-ja, a magyar színjátszás egyik legelső ünnepelt színésznője, akinek férjét, Rehák József pesti ügyvédet, későbbi vörösvári postamestert szintén megörökítette a művész. A kép 1890-ben a Rehák-család tulajdonában volt, itt látta meg Lázár Béla, s a Moór Annáról szóló cikke illusztrációjaként közölte a Vasárnapi Újság december 14-i száma. A Munkácsy Mihály oeuvre-katalógusból eddig hiányzott a művész fiatalkori műve, a biedermeier portrék túlzott fegyelmezettségét öröklő, mégis igen kifejező Kerstinger György arcképe (1862-64). A család emlékezete szerint a gyáros Kerstinger Munkácsy korai támogatói közé tartozott. A 20. század első évtizedére a művészeket - ugyan még a hagyományos műfajokon belül - már egészen más festői és plasztikai problémák foglalkoztatták, mint az elmúlt századbeli elődeiket. Váratlanul bukkant elő Nemes Lampérth József nem túlságosan nagyszámú életművének egyik kiemelt darabja, 1912-ben festett Önarcképe.. A neves reneszánsz-kutató művészettörténész, Antal Frigyes Svájcban élő fia, Georg M. Antal édesapja emlékére ajándékozta a Magyar Nemzeti Galériának. Ebből az időből származik a kevéssé számon tartott Tipary Dezső Sétáló pár a gesztenyesoron című, nagy méretű alkotása, az aukciók ritkán megvalósuló múzeumi vásárlásainak egyik szerencsés példánya. Tipary 1912- ben több hetet töltött Nagybányán, ahol mintegy két tucat képet festett, valószínűleg ezek közül való az akkori modernista fiatalok, a neósok jellegzetes színhasználatát és formaképzését követő tájkép. Az egykori Nyolcak művészcsoport tagja, Czigány Dezső fiatal kora óta rendszeresen megfestette arcmásait, amelyek többsége szigorú pillantású, a nézőt fürkésző, gyakran szerepjátszó portré. A sokat reprodukált Bíboros önarcképen (1917 körül) a művész mint próféta, mint igehirdető pap jelenik meg, amely magatartás nem volt ritka kortársai kövits Gyula 1923-as Püspöksüveges önarcképe. Valódi ritkaságnak számít Kerényi Jenő iparrajziskolai barátját, Koleszár Györgyöt ábrázoló mellszobra (1929). Nemcsak azért, mert a tehetséges szobrász még csak készülődik a Képzőművészeti Főiskolára, hanem mert életművében alig-alig találunk portrékat. A Lavaliére-nyakkendős, kissé hosszú hajú fiatalemberben kedves bohémet sejtünk, aki valóban nem állt távol a művészvilágtól: Koleszár György neve mögött a 30-40-es évek filmjei háttérfestőjének, Koleszár Arany és Erzsébet édesapjának alakja húzódik meg. Tavaly a kortárs gyűjtemény jelentős darabokkal bővült, közülük is kiemelkedik a 60-as évek meghatározó alkotójának, Lakner Lászlónak Csont című olajfestménye, amely az 1968-as első IPARTERV-kiállításon szerepelt. A Lakner-kép kapcsán felmerülő képzőművészeti problematikát, a fotó és a festmény, az objektív látás és a személyes kézjegy közötti viszonyt más és 1. Id. Markó Károly: Róma látképe, 1835 Gouache, p., 27,5x23 cm, MNG Itsz.: 2002.5 T zött sem, közvetlen rokona Derko-
