Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2003-02-01 / 2. szám

m^fúzEUMi Hírlevél J© Most 242 cserepartnerrel - természettudományi múzeumokkal, tudományos kutatóintézetekkel, egyete­mekkel - állunk kapcsolatban a világ minden tájáról. 180 külföldi partnerünk között szinte minden európai állam képviselője megtalálható. 15 intézmény az USA különbö­ző tagállamaiból, 3 pedig Japánból, Brazíliából és Kínából küldi hozzánk anyagait. Közülük sok intézmény több folyóiratot, monográfiát és különlenyomatokat is postáz számunkra. Külön figyelmet érdemlők a múlt századból származó és e század eleji csodálatos könyvek, például Hazslinszky Frigyes: A Magyar Birodalom zuzmó-flórája (Budapest, 1884), Koch Antal: Az Erdélyrészi medencze harmadkori képződményei (Budapest, 1900), Chernel­­házi Chemel István: Magyarország madarai különös te­kintettel gazdasági jelentőségökre (Budapest, 1899). A könyvtár raktározási rendje annak speciális állo­mányából és az apátsági épület adottságaiból következően (nagy belmagasság, helyhiány) méret szerinti. Szerzői és szakrendi (ETO) katalógus segíti az állományban való eligazodást. A könnyebb és gyorsabb keresést a mind teljesebbé váló számítógépes feldolgozás teszi lehetővé. Újvári Judit, könyvtáros Fórum Múzeum és kávé Reflexiók egy kritikára „Hja, már a kávé sem a régi!” - Szokta mondani drága nagyanyám. És ebben lehet valami, mert Trogmayer Ottó reggeli kávéja mellett a Magyarország múzeumai köny­vünket olvasgatva az Ópusztaszer címszót illusztráló két képet négynek számolta. 50%-kal erősebb a mai kávé? Nem is gondoltam volna. Talán ezért nem ízlik nagymamának. Jó érzéssel tűnődöm, milyen nagyszerű is az, ha könyveinket avatott szakemberek, kollégák kitüntető figyelemben részesítik, s hasznos észrevételeikkel hozzá­járulnak az újabb kiadások jobbításához. A jószándékú segítség azonban nem mindig sikeres, amint Trogmayer cikke is példázza. A „hibajegyzék”-et átfutva, hamar kiderül, hogy a fotósok nem anonímak, a 293. - egyébként már szá­mozatlan - oldalon megtalálhatók A fényképek készítői, köztük Dömötör Mihály is. A „vérszerződés” kifejezés előtt szerepel egy rövidítés, az „ún.”, amivel a magunk módján igyekez­tünk távolságtartásunkat jelezni - hogy idézzük - „a kis honfoglaló horror”-tól. A Vörösmarty-sorok valóban jobban ideillettek volna, de a mű egy lexikon jellegű kézikönyv, ahol nem­hogy minden sorért, de minden szóért meg kellett küz­deni. Aki írt már hasonlót, ismeri e munka gyötrelmeit, és ennek köszönhető, hogy - egy kis ugrással - a néprajzi gyűjteménynél helyenként elmaradt az egyes épületek származási helye, sőt az épületek közül is csak az általunk legfontosabbnak tartottakat volt lehetőség megemlíteni. Csak magunk között, az Emlékpark látványosságai kö­zül a hiányoltak némelyikét az általunk nagyrabecsült vállalkozás iránti tapintatból hagytunk ki. Visszatérve az ópusztaszeri gyűjtemény létrejöt­tének körülményeire, a nyomda ördöge a recenzenst sem kímélte, bizonyára nem 1873-at akar írni, mint - szerintünk - az emlékpark koncepciójának kialakítási dátumát. Az évszázaddal későbbi időpont a tervezés meg­kezdése, de, hogy a könyvet idézzük: „ 1973-ban kezdett körvonalazódni egy Nemzeti Történeti Emlékpark koncepciója”, ez sem vág pontosan egybe a kritikával. Egyébként a néprajzi részleg tervét 1973-ban készítette el Juhász An­tal. Erdei Ferenc neve valóban hiányzik, de sajnos a szűk terjedelem miatt Trogmayer Ottóé is kimaradt, pedig nélküle nem születhetett volna meg az Emlékpark, és ugyanúgy Juhász Antal nélkül sem. A néprajzi részlegnél maradva: „A gyűjtemény a mai Csongrád megye népi építészetét és 19-20. századi agrár­­népességének életmódját mutatja be”, írja létrehozója, Juhász Antal a TKM Kiskönyvtára 315. darabjának bevezetőjé­ben. A romterület pedig, legalábbis ismereteink szerint nem áttelepített, tehát nem más megyéből származik. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az egész Emlékpark nem a Dél-alföldi régiót reprezentálja, de csongrádi példákkal... Csete György, mint az invenciózus erdő és em­ber kiállítás épületeinek tervezője szerepel a kötetben, hát, a statikus nem, és a Körkép épületének tervezője sem - Lásd a terjedelemről korábban elmondottakat. Hogy a Körkép restaurálása összesen húsz évig tartott? Bizonyára, de az is biztos, hogy a tényleges, befejező munkálatokra ennek csak ötödé jutott. A kifogásolt kiállításokkal, majd a nyitva tar­tásokkal kapcsolatosan szabad legyen a figyelmébe ajánlani, hogy az előszó jelzi, az anyaggyűjtést 2000. június 30-al zártuk. A jártas múzeumi szakembernek talán nem kell bizonygatni, hogy intézményeink még az adott naptári éven belül sem tudják mindig tartani az előre meghirde­tett nyitva tartásukat, nemhogy több év távlatából! Ezért is adtuk meg, hogy a pontosításért a könyv használója hova forduljon! Őszintén fájlalom, hogy Trogmayer Ottónak nem volt ideje a hét éve megjelent kötet többi részé­nek hasonlóan alapos átnézésére, mert bizonyára sokat segített volna. így csak az a tanulság vonható le, hogy finom a mi kávénk, de talán tanácsos mértékletesen fogyasztani. Balassa M. Iván főszerkesztő 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom