Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-02-01 / 2. szám
©í^Túzeumi Hírlevél J© szemében eltörpülnek a világkiállítás és a városegyesítés tényének hordereje mellett. A két párhuzamos esemény ugyanis mind Bécs, mind Budapest számára a jövőt, a világvárossá válás lehetőségét jelentette. „Nekünk akkorifiatabknak egy-egy lóverseny, színházi bemutató, delegációs ülés vagy lokális ülés elég ok volt arra, hogy nagy és lármás rajokban, mint a költöző' vadludák, Bécsbe vonuljunk. Az utazás alig került pénzünkbe, és ma már nyugodtan bevallhaljuk, aminek bevallása 40 évvel ezelőtt nemzetárulás lett volna, Bécs életformái nyugodtakbak, előkelőbbek és vonzóbbak voltak, mint a kamaszkorát élő Budapesté”-olvashatjuk a 20. század első felének egyik legsikeresebb magyar írója, Herczeg Ferenc „Emlékezéseidben. Ennél pontosabban a nemrég nagyvárossá lett Budapest és a régóta világközpont Bécs kapcsolatát senki sem definiálta. A kiállításban Bécs és Budapest az osztrák és a magyar kultúrát j elképezi, s minden olyan művészi törekvés is beletartozik, ami nem a két fővárosban született. A 20. század elejére Budapest szinte a semmiből lett nagyváros és kultúrcentrum, a monarchia második fővárosa. Bárhol is született egy művészeti eredmény, az ország többi vidékén, előbb utóbb bemutatkozott a fővárosban. Igazi sikert csak Budapesten lehet aratni, akkor is, azóta is. De a siker még jelentősebb volt, ha azt Bécsben következett be! Bécs rendkívül jelentős kulturális szerepe a 19. század végén és a 20. század elején ma már közismert. Az osztrák közönség kiállítások során ismerkedhetett meg a korszak remekműveivel. A magyar kultúráról már kevesebbet tudnak, nemcsak Bécsben, de a világban is, jóllehet az utóbbi 15 évben számos kiállításon megjelent a korszak képző és iparművészete Franciaországtól Japánig. Ez a kiállítás a két város művészeti életének kapcsolatát, az azonosságokat és különbségeket mutatja be, hangsúlyozva Budapestet, a magyar építészetet, képző-, és iparművészetet. A legjelentősebb magyar alkotók, művészcsoportok fő műveit viszi el Bécs kiállítás látogató közönségéhez, hiszen az osztrák remekműveket bármikor megnézheti helyben, az utcán járva, vagy a múzeumokban. Annál érdekesebbek a közös gyökerek, pl. Carl Rahl (1812-1865), Allegorien der Künste (A művészet allegóriája), és tanítványának, Lotz Károlynak: A költészet és művészet allegóriája című 1874. freskóvázlata, a párhuzamok bemutatása, mint pl. Hans Makart Hanna Klinkoscht megörökítő képe mellett Lotz Károly Lotz Kornéliát Rubens kosztümben ábrázoló képe, vagy a magyar alkotók bécsi művei, pl. Munkácsy Mihály freskóvázlata a Kunsthistorisches Museum számára. A látogatót egy nagyméretű Than Mór kép fogadja a morvamezei/marchfeldi csatáról, amelyen Habsburg Rudolf IV. (Kun) László magyar király segítségével legyőzte ősi ellenségét, Ottokár cseh királyt. A kép üzenete 1872-ben, készülésének idején egyértelmű volt, - az osztrák-magyar összefogást jelképezte -, hasonlóképpen az emeleten Székely Bertalan egészalakos reprezentatív portréja Erzsébet királynéról magyar koronázási díszben. A kiállítás első termében is egy fő mű fogadja a látogatót, Munkácsy Mihály Köpülőasszony c. képe, Székely Bertalan, Paál László műveivel együtt, melyek az 1873-as bécsi világkiállításon szerepeltek. A világkiállítás számára gyűjtött néprajzi anyag lett a Néprajzi Múzeum első gyűjteménye, és a világkiállításon vásárolt iparművészeti tárgyak az Iparművészeti Múzeumé, mindkettőből láthatnak egy válogatást most a tárlaton. Az 1873-as kiállítás mellett az 1885-ös budapesti Országos Kiállítás, valamint az 1896-os millennium tiszteletére rendezett kiállítások fényképeit, kiállítási anyagát, és plakátját tekinthetik meg a látogatók a Harrach palotában. 1867-ben, a kiegyezés látványos jelképeként magyar királlyá és királynévá koronázták I. Ferenc Józsefet és Erzsébetet, melynek ősi tradíciókat követő, színpompás jeleneteit Székely Bertalan négy vázlatán tekinthetik meg. A koronázást a nemesség színe javának felvonulása követte, hasonlóképpen 1896-ban, és majd 1916-ban, amikor IV Károly néven Ferenc József utódj át koronázták magyar királlyá. Az 1916-os koronázást a fin de siede egyik legnagyobb mestere, a Nabik, Bonnard, Vuillard csoportjához tartozó Rippl Rónai József lángoló, expresszív alkotása mutatja be. A magyar nemesség a 16-17. századi történeti viseletét felelevenítő ún. díszmagyar (Magnattracht) öltözékével látványosan demonstrálni kívánta a nemzeti elithez tartozást, az ősökhöz, a dicső múlthoz való eleven kapcsolódást. Az 1879-ben, a császári pár ezústlakodalmára Bécs ünnepelt festőfejedelme, Makart által megtervezett és megrendezett történelmi díszmeneten viszont a bécsi polgárok úgy érezték, hogyjelmezeikben néhány órára visszatértek a múltba. Makart egy terve, több viselet és egy díszmagyar ékszerkészlet jelzi a magyar nemesi és bécsi polgári díszmenetek párhuzamát. A következő nagy blokkBudapestésBécs nagyvárossá válásával foglalkozik: egykori látképek, városképek, fényképek, térképek, és az új épületek tervei fogadják a látogatót. A historizmus stílusa az ún. Gesamtkunstra, összművészetre törekedett mind Bécsben, mind Budapesten, amelynek szép példái elevenednek meg számunkra az épülettervekkel, freskótervekkel, épúletszobrokkal együtt. A korszak egyik legnagyobb 57
