Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
m^fúzEUMi Hírlevél да metszetgyűjteménye sajnos nem őriz műveket ennek az időszaknak minden fontosabb mesterétől, s a kor meghatározó szobrászaitól, Canovát és Thorvaldsent is csak csupán a szobraikat reprodukáló metszetek képviselik _ a múzeumi kollekció főként Esterházy Miklós gyűjtőtevékenységének köszönhetően látványos bőséget mutat e négy évtizedben készült munkákban is. Az Esterházy-gyűjtemény éppen ebben az időszakban, főleg a 19. század első évtizedeiben formálódott. A kiállításra kiválasztott több mint 230 rajz és grafika változatos képet ad az 1800 körüli európai grafikusművészetről, a kiemelkedő teljesítményt nyújtó nemzetek, Itália, Franciaország, Németország, Anglia és Spanyolország művészeinek alkotásain keresztül, amelyeknek jelentős részét most láthatta elsőször a magyar közönség. A kiállításhoz kapcsolódó kötetben átfogó tanulmányt olvashatunk az 1800 körüli európai grafikus művészetről, a korszak fő irányzatairól, majd az egyes országok művészi grafika történetének meghatározó képviselőiről. Hellas ékszerei írták: Baltoyianni, C. - Demakopoulou, K. - Grammenos, D., et al. A magyar vátozatot írta: Dági Marianna. Kiad.: Szépművészeti Múzeum, Bp., 2003. Sztln. ill. A Görög Köztársaság Kulturális Minisztériuma által kezdeményezett, Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon a Szépművészeti Múzeumban (2003 május 15- június 30-ig) megrendezett kiállítás Hellas ékszerművességének történetét mutatja be a történelem előtti koroktól a közelmúltig. A mintegy 6000 év történelmi folyamatosságát tükröző, az emberi szépség kiemelésére készített tárgyakból összeállított válogatás lehetőséget nyújt a közönség számára, hogy segítségével nyomon követhesse a mindig is az embert központba állító görög művészeti felfogás történeti fejlődését. A kiállított anyag válogatás Hellas legjellegzetesebb munkáiból, a Kr.e. 5. évezredtől a 19. századig. A kronológiai sorrendben, típusok vagy leletegyüttesek szerint elrendezett tárgyak a hellén ékszerművészet történetének változatosságát s egyúttal folyamatosságát is szemléltetik. A katalógus a Greek Jewellery című angol-görög nyelvű kiállítási vezető magyar változata. A bevezető írások után Hellas ékszereinek történeti vázlatát találjuk, melyben az újkőkori és bronzkori ékszerektől, a geometrikus kortól a késő-ókorig, a bizánci aranyművesség és a Bizánci Birodalom bukása utáni aranyművesség ékszerfajtáit ismerhetjük meg. A kiállítási vezetőben részletes leírást kaphatunk az egyes tárlókban elhelyezett tárgyakról. Végül az ékszerkészítés technikájáról olvashatunk. Megismerhetjük az ékszerek készítéséhez használt anyagokat, az aranyműves szerszámokat és a különféle díszítőtechnikákat Szilágyi János György: Pelasg ősök nyomában A magyar ásatás az Appenninekben 1861-ben. Kiad.: Atlantisz K. és a Szépművészeti Múzeum, Bp„ 2002. 203 p. ill. Az elmúlt évszázad folyamán jelentős fordulat történt az európai műveltség egyik fő forrását jelentő ókori mediterrán kultúrák tárgyi emlékeinek szemléletében és értékelésében. Korábban megítélésük alapja szinte kizárólag esztétikai minőségük vagy ábrázolásaik tárgya volt; ez határozta meg rángj ukat a gyűj tőik és nézőik szemében. A XX. században azonban mind szélesebb körben került az érdeklődés középpontjába a fennmaradt és az ásatás során szüntelenül gyarapodó emlékanyag történelmi forrásértéke. Ezek a kérdések felkészületlenül érték a klasszikus kultúrák egykori területén kívül létrejött nagy antik-gyűjteményeket, mert gyűjtésük vezető szempontja megalapozásuk idején a tárgy művészi, ikonográfiái vagy kuriózum értéke volt. Ez jellemezte a klasszikus földön előkerült tárgyi emlékek legnagyobb hazai együttesét a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményét is. A bemutatható anyag és az iránta mind szélesebb körben megnyilvánuló sokirányú történeti érdeklődés ilyen szembenállásának helyzetében kiemelkedő jelentőséget kapott az, hogy a múzeum egy jó évszázadon keresztül családi tulajdonban őrzött olyan gyűjteményt tudott megvásárolni, amely az egykorú írott források alapján ismert, hiteles ásatásokból származó leletegyüttest tartalmazott. Ennek a kötetnek a tárgya ennek az együttesnek az első bemutatása. A szerző első lépésként az ásatás forrásait tekintette át, és ebből kiindulva tisztázta, hogy a megvásárolt anyagból mi az, ami kétséget kizáróan az ásatásból származik, majd annak a meghatározása hol, mikor és milyen körülmények között került elő a kiásott együttes. A következő részben kísérlet történik a lelet ókori funkciójának felderítésén túl annak vázolására is, hogy mivel járul hozzá, akár eredeti összefüggésének ismeretétől függetlenül is, a korabeli dél-itáliai történelem és kultúra képének teljesebb megismeréséhez. Minthogy pedig a leletanyag nemcsak keletkezése korának dokumentuma, hanem napfényre hozásáé is, nem lehetett teljes a feldolgozás az ásatás céljának felderítése és ennek magyarázatául elsősorban magyar és olaszországi történeti hátterének felvázolása, végül ebben a keretben az ásatást vezető Máttyus Izidor személyiségének bemutatása nélkül; mindez a záró fejezet tárgya, amely bevallottan a jelen nézőpontjából próbálja megvilágítani a tárgyalt történeti kérdések időszerűségét. 393