Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
(m,5fúzEUMi .Túrlevélj® (www.museodeltessuto.it) adott otthont az Európai Múzeum Fórum (EMF) idei, szokásos műhelymunkájának. Ennek idén Európa 15 országából 40 résztvevője volt (itthonról a másik bejelentkezett kolléga nem jelent meg a helyszínen). Az itáliai EMF Workshop-okat (tudom, amerikanizálódunk, illetve amerikaiasodunk, de mit csináljak, így hívják ezeket a műhelymunkákat...) „hamisítatlan európai szakmai környezetben” folyó plenáris és kiscsoportos munka jellemzi. Oldott légkörben, kedves, értelmes kollégákkal dolgoztunk, és élveztük Toszkána kínálatát, Fra Filippo Lippi freskóinak (állványzatról, közvetlen közelről való) megtekintésétől a 13. századi templom előtti bolhapiacon át a konyhaművészet remekeiig. Idén a téma az európai diaszpóra és a múzeumok kapcsolata volt. „Az öt munkacsoport témái és eredményei úgy kapcsolódtak össze, mint a fogaskerekek egy mozgó gépezetben" - mondta egy résztvevő. Idén a szokásosnál is jobban sikerült a műhelymunka, mindenki (muzeológustól országgyűlési képviselőig) arról beszélt, hogy sokat tanult, gazdagodott e rövid idő alatt. A 20. században a globalizációval együtt jelentkező, feltűnő népességmozgásokat új népvándorlásként is lehet aposztrofálni. Számos ilyen népességmozgásról tudunk (például a feketék Amerikában, emigráns kubaiak az USÁ-ban, török vendégmunkások Németországban), és természetesen . mi is érintve vagyunk (például a hárommillió „kitántorgott” amerikai magyar után a „disszidensek”, a nálunk lassanként egyre nagyobb számban megjelenő távol-keleti rezidensek mellett a menekültek, az áttelepülő erdélyiek). Nem beszélve arról a magyar „diaszpóráról", amely népességmozgás nélkül, a határok mozgása miatt vált részlegesen izolálttá! De ha arra gondolunk, a török kivonulása után német diaszpóra népesített be sok területet, a tatár kivonulása után kunok települtek be, még korábban a magyar honfoglalók, akik szintén az őshaza egyfajta diaszpóra népességének tekinthetők, belátható, hogy milyen távlatai, mélységei vannak e kérdésnek. A diaszpóra népességek létrejötte lényegében egyidős az emberiséggel. Modern bizonyítékok vannak arra, hogy a Homo sapiens ősei Afrikából szétvándorolva, időnként 50-100 ezer évre eltűnve, majd ugyanoda visszatelepülve - egymásról rég nem tudva - népesítgették be a Földet. Úgy tűnik, a kultúrák keveredése is nagyon ősi jellemzője az emberi működésnek. Mindezeknek az ősi eseményeknek a tárgyi bizonyítékait múzeumok őrzik. A múzeumok gyűjteményeiben rendszerint fellelhető kevesebb vagy több olyan tárgy, amely más földrészekről, más kultúrákból származik, így (metaforikusán) a tárgyak diaszpórájáról is beszélhetünk. Ezek a tárgyak, az eredeti kulturális közegből kiszakítva is, vagy így méginkább, rendszerint megbecsült értékei a gyűjteményeknek. A modern múzeumok kialakulása és gyarapodása dinamikus korszakában sokféle kultúra tárgyi emlékei halmozódtak föl az európai múzeumokban (gondoljunk megint csak a saját példánkra: 372
