Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-01 / 11. szám
m MúzEj^gjj^vÉL FÉNY ÉS FORMA Modem építészet Magyarországon 1928 és 1945 között Építészeti fotókiállítás a Műcsarnokban. 2003. október - november „A fotográfiák értéke most már az abszolút képszerűségben rejlik. Mit jelent ez? Pusztán csak annyit, hogy egymagában eleget mond, hatása önmagában teljes. Nem szorul kommentárra. Még ha illusztrációja is valamely írott riportnak vagy tudományos gondolatnak, akkor is azok nélkül is mint képélmény zavartalan teljességgel átélhető." Hevesy Iván, 1931. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Magyar Építészeti Múzeum közös kiállításának előzményei Örvendetes, hogy a hazai középkor és a néhány évtizede még értéktelennek tartott historizmus és szecesszió emlékei mellett egyre büszkébbek vagyunk a modern építészet alkotásaira. Közülük sokan világhírűekké váltak ugyan, de jó néhányat már lebontottak vagy annyira átalakítottak, hogy csupán néhány fénykép és régi tervrajz őrzi egykori alakjukat. Sok közülük azonban még szinte érintetlenül áll, de fennmaradásukat egyre jobban fenyegetik az ingatlanpiac könyörtelen törvényei. A két világháború közötti korszak modern építészetét és annak dokumentációs módszertanát kívántukjobban megismerni és megismertetni akkor, amikor évekkel ezelőtt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményeire alapozva egy reprezentatív fotókiállítás szervezésébe fogtunk. (Kurátorok: Hajdú Virág, Cs. Plank Ibolya és Ritoók Pál) A két intézmény már évek óta értékes kiállítások és tudományos kiadványok forrása. A Fény és Forma című kiállítás egy újabb lépést jelentett a két gyűjtemény történetében, mert a korabeli építő-, és fotóművészet kapcsolatát mindkét műfaj irányában egyenlő súllyal és érdeklődéssel igyekezett bemutatni. Ehhez látszólag minden a rendelkezésre állt: a Tér és Forma című építészeti folyóirat szakfotográfusának több száz eredeti negatívja éppúgy, mint Kozelka Tivadar műszaki fényképész hagyatéka. Az anyag felfedezése mégis sokáig váratott magára, bár az építészettörténeti szakmunkákat már évek óta előszeretettel illusztrálják korabeli fényképek alapján. A kiállítás az Építészeti Hónap fontos eseménye volt, mert a kortárs építészet keresztmetszetét nyújtó Közben című kiállítással együtt az építészetre, mint az életünk egyik megkerülhetetlen részére is ráirányította a figyelmet. Mindkettő a Műcsarnokban volt látható 2003. október 3. és november 9. között. A Fény és Forma kiállítás rendezőinek koncepciója arra épült, hogy a felvételek dokumentatív értékein túl azok esztétikai minősége is megfelelő hangsúlyt kapjon. Ennek a kettősségnek a kifejezése mindvégig fontos szempont volt, hiszen az alkalmazott fotográfia a korabeli tömegkommunikáció fejlődésének köszönhetően világszerte egyre több lehetőséghez jutott az 1920- 1930-as években. Magyarországon sem volt ez másként, bár a lehetőségek tekintetében sokkal rosszabbul álltunk, mint külföldön. Annak ellenére, hogy sajtófotografálásból vagy építészeti fényképezésből csak nagyon kevesen tudtak akkoriban megélni, mégis létezett egy igen tehetséges és elhivatott réteg, akik Budapest épületeinek dokumentálására szakosodtak. Természetesen mindehhez megrendelőkre és többé-kevésbé folyamatos megbízásokra volt szükség. Az 1930-as években kibontakozó modern, vagy más néven új építészet képviselői számára a fényképezés, mint médium nélkülözhetetlennek bizonyult, mert a fényképészek nemcsak dokumentálták, hanem folyamatosan propagálták is a legújabb alkotásokat. A szemléltetésnek ez a módja magában rejtette azt a lehetőséget, hogy a nézők és az olvasók a látottakon keresztül a nagyvárosi életformához kapcsolódó ún. modernség élményét és jelentőségét is átéljék. Mindehhez azonban nagyon jó képekre és az adott építészetet leginkább kifejező képi stílusra volt szükség. A modern fotográfia tendenciájának megfelelően a téma szinte másodlagos szerepet játszott ebben a korszakban. Az építészeti fotográfiánál maradva szinte egyik pillanatról a másikra megdőltek a klasszikus fényképezés hagyományai is, a főhomlokzatot ábrázoló felvételek és az összképek korábbi túlsúlyát éppúgy elsöpörték, mint a szembenézet és a párhuzamos szerkesztés kizárólagos szabályát. A nézőket egyre inkább hozzászoktatták ahhoz, hogy egy épületet és annak közvetlen környezetét másként is lehet látni és fényképezni, mint korábban. Lehet alulról-fölfelé, de lehet akár fölülről-lefelé is. Mi a modern? A modern szó jelentése, gyakori használata ellenére igen problematikus, bár a hétköznapi életben és a művészettörténetben is általában Műcsarnok: Fény és forma Fotó: Ágh András 2003. nouemSer
