Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-01 / 11. szám
(Sí^úzeumi Hírlevél Friedrich Heinrich Füger: Mária Ludovika császárnő képmása (1751-1818) Mignon is, akit az északi csendéletfestészet nagyja, Jan Davidsz de Heem vezetett be a műfaj rejtelmeibe. Paudiss puritán és Mignon ezernyi árnyalatban pompázó, részletgazdag csendéletének végleteit hidalja át Gottfried Libáit koponyákból komponált Vanitascsendélete és Johann Kari Thill(?) „Falra függesztett szárnyasok”-at trompe l'oeil-szerűen ábrázoló képe. Mindkettő megérdemelten került a raktár mélyéről a múzeum állandó kiállítására. Első ízben nyílt alkalom egy olyan rokokó hangulatú emlékegyüttes kialakítására a következő kabinetben, amely nemcsak a kor német, osztrák, illetve cseh piktúrájának tipikus műfajait, a táj- és a portréfestészet különböző irányzatait fogja át, hanem jól rávilágít a múzeum rejtett tartalékaira is. Norbert Grund intim hangulatú táj ait Franz Edmund Weirotter és Christian Georg Schütz korábban raktárban őrzött művei, illetve Johann Christian Brand nemrégiben vásárolt, gouache technikával finoman cizellált képe követi. Nagy ívű áttekintést nyújtanak a portrék is: a reprezentatív és a polgári válfaj ugyanúgy jelen van, mint ahogy egyaránt találunk példát a festőönarcképek udvari etiketthez igazodó típusára és bohém változatára (Martin van Meytens, Christian Seybold). Az itt kiállított művek által mesterek, tanítványok, barátok és riválisok szövevényes, szerteágazó kapcsolatrendszerébe nyerünk bepillantást. Az új szerzemények sorát Johann Gottfried Auerbach „Önarckép''-е teljesíti ki, a raktárból kiemelt művek körét pedig az az Adam von Liechtenstein hercegről készült arisztokrata-portré, amely Maulbertsch tanárának, Peter van Rqynak munkájaként már átvezeti a látogatót a Maulbertsch-kabinetbe. Johann Heiss külföldön már bemutatott, a múzeumban azonban először kiállított allegorikus képeit követően kerültek elhelyezésre a közép-európai freskó- és oltárképfestészet Magyarországon is gyakran foglalkoztatott osztrák nagymesterének, Franz Anton Maulbertschnek a művei. A korszak arculatának megértéséhez ugyanúgy hozzátartoznak Paul Troger, Martino Altamonte és a XVIII. századi Rembrandt-követők (Johann Zick, Januarius Zick, Christian Wilhelm Emst Dietrich) munkái, mint a jeles osztrák festő és grafikus, Martin Johann Schmidt (Kremser-Schmidt) alkotásai. Záróakkordként került ide - és részben az enfilade igen alkalmas lezárásaként - Christoph Unterbergemek az a két, klasszicizáló hangvételű, mindeddig raktárban őrzött korai műve, amellyel pályadíjat nyert a bécsi akadémián. A klasszicizmus korszakát a nagyteremben olyan európai rangú mesterek, mint Anton Raphael Mengs, Angelika Kauffmann, J. H. W. Tischbein és a tájképfestő Jacob Philipp Hackert művei képviselik. Soha nem látott hangsúllyal szerepel mellettük a bécsi Képzőművészeti Akadémia egykori igazgatójának, Friedrich Heinrich Fügemek három, műfaját és festői modorát tekintve is eltérő képe, köztük azzal a Mária Ludovika császárnőt ábrázoló alkotással, amely méreteinél fogva nemcsak a terem hangulatát határozza meg, hanem impresszionisztikus könnyedségével már túlmutat saját korán. A művet 1995-ben magángyűjteményből vásárolta a múzeum. Valamennyi festmény szakszerűen előkészítve került a kiállításra. Az elmúlt években 24 kép teljes restaurálására sikerült megteremteni az anyagi feltételeket, de további művek várnak még arra, hogy visszanyerjék egykori állapotukat (pl. A. Kauffmann portréja). Reméljük, hogy ezzel az új állandó kiállítással sikerül felhívni a látogatók figyelmét a méltán híres spanyol, olasz és holland gyűjtemény mellett a Szépművészeti Múzeum német és osztrák festménykollekciójára is, amely mennyiségét, színvonalát és sokoldalúságát tekintve egyaránt számottevő a nagy európai gyűjtemények rangsorában. Gosztola Annamária
