Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-01 / 11. szám
m^úZEUMi Hírlevél J© kapta meg a rendezés jogát. A magyar cserkészfiúk kitűnően szerepeltek az előző jamboree-kon, és a magyar diplomácia is mindent megtett a kedvező döntés érdekében. Tizenhárom évvel a trianoni trauma után fontos volt a magyarok számára, hogy felhívják magukra a nemzetközi közvélemény figyelmét. A jamboree szimbólumául a mondabeli csodaszarvast választották, melynek stilizált figuráját Nagy Sándor festőművész, a gödöllői művésztelep egyik alapító tagja rajzolta. A választott szimbólum a csodavárás érzését is kifejezte, ami ebben az időben áthatotta a magyarokat. A monda szerint a magyarok ősét a csodaszarvas vezette új hazába. Van-e ennek a szent állatnak „cserkészértelme"? Baden Powell ezt az értelmezést adta a csodaszarvasnak: „Az ősmagyarok követték a fehér szarvast, de nem azért, hogy megöljék, hanem mert új utakhoz, új kalandokhoz vezette őket, s az üldözés öröme a boldogság ösvényére vezetett. A fehér szarvast mint a cserkészjellem szimbólumát tekinthetjük. Fölfelé szökellve vezet benneteket, átugorja a nehézségeket, szembenéz új kalandokkal, melyekre a cserkészet magasztos céljainak követése közben akadtok. Es ez a küzdelem hozza meg számotokra a boldogságot. A magasztos célok pedig: Isten, hazátok és embertársaitok iránti kötelességeitek egész szívvel való teljesítése, a cserkésztörvények szerint való élet. így mindegyiktek előmozdítja Isten országát ezen a földön, a béke, a jóakarat uralmát az emberek között." Voltak, akik kritizálták Nagy Sándor szarvasfiguráját, túlságosan dekadensnek találták, menekülő és nem vezető szarvasnak. A Márton Lajos-íéle változatjobban kielégítette azokat az elvárásokat, amelyek a győztes képét akarták sugallni a magyarokról. Miért épp Gödöllő? A magyar cserkésztisztek a számításba vehető magyarországi helyszínek (Balaton-vidék, Duna-szigetek, Bükk és Mátra vidéke, Tata, Budapest közvetlen környéke) közül Gödöllőt választották a jamboree helyéül. Gödöllő mellett szólt közelsége a fővároshoz, jó közlekedése, Budapest és Gödöllő között három vasútvonal és három műút vezetett már az 1930-as években is, ami naponta 100.000 ember forgalmát tudta biztosítani. A táborozás céljára bocsátott gyönyörű királyi park, Erzsébet-liget és a koronauradalmi erdők és szántók teljesen megfeleltek a cserkésztáborozás speciális igényeinek. Gödöllőn és közvetlen környékén több strandfürdő volt abban az időben, melyek naponta 10.000 cserkész fürdőzését tették lehetővé. Az 1933. augusztus 2-től 15-ig tartó nemzetközi rendezvény rendkívül nagy és összehangolt szervezőmunkát igényelt. A tábor parancsnoka Teleki Pál, helyettese Sík Sándor, a vezérkari főnök pedig Farkas Ferenc volt. A táborparancsnokság munkáját rendészeti, egészségügyi, mentő és tűzbiztonsági szervek segítették. All .000 lakosú, nagyközség státusú Gödöllő infrastruktúrája nem volt olyan fejlett, hogy a 26.000 táborlakó és a több százezer látogató napi szükségleteit kielégítse. A premontrei gimnáziumban helyezték el a táborparancsnokságot, a református iskolaépületben működött a postaközpont és a község valamennyi középületét a világtábor rendelkezésére bocsátotta. 9 kutat fúrtak, naponta 80 tonna élelmiszeranyagot szállítottak. A műutak és a HÉV-vasút áthidalására vashidakat építettek. A nagy számú látogató közönség élelmezéséről és egyéb szükségleteiről a falunak kellett gondoskodnia. Soha vissza nem térő alkalom volt ez a gödöllői vendéglősöknek, mészárosoknak, pékeknek, cukrászoknak, trafikosoknak, fuvarosoknak. Tömegszállásokat kellett berendezni a több napra itt maradó látogatóknak. Csak az Üzletvárosnak kb. 3.000 alkalmazottja volt, akik itt éltek, itt szálltak meg a tábor kéthetes időtartama alatt. A gödöllői táborozás célja a „campcraft", a táborozási készség fejlesztése volt. Ezt azonban akadályozta a nagy nyilvánosság. A cserkészek IV. világtalálkozóját óriási érdeklődés kísérte, a tábort rengeteg civil látogatta meg Gödöllőn, ezenkívül a világsajtó folyamatoson hírt adott róla, gyakori volt a látványos szereplés, a nagyközönség előtti bemutató. Ez már terhére volt a cserkészeknek, az állandó kirakat-élet megakadályozta a valódi, bensőséges cserkésztáborozást. A gödöllői találkozó után téma volt a cserkészszövetség különböző fórumain, hogy szükség van-e ilyen jellegű találkozókra, ki kellene zárni a fárasztó nyilvánosságot. Gödöllő - természetesen országos segítséggel -jól vizsgázott. A külföldi és a hazai sajtó, a vezető cserkészek, a nagyközönség a legnagyobb elismeréssel adózott a világtábor jó megszervezéséért. Rengeteg elismerő táviratot és levelet címeztek a magyar cserkészeknek. Gödöllőn a tábor 10. évfordulóján, 1943-ban cserkészszobrot állítottak a testőrlaktanya mellett, melyet 1948-ban a cserkészmozgalom megszüntetése után ledöntöttek. Hosszú évtizedeken keresztül beszélni sem lehetett a cserkészetről, ennek ellenére - mint kiállításunk is bizonyítja - szerencsére az emberek nemcsak szívükben, de tárgyakban és dokumentumokban is őrizték a fiúcserkész világtalálkozó emlékét. G. Merva Mária 329
