Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-10-01 / 10. szám
sí JTúzeumi Hírlevél J® A Petőfi Irodalmi Múzeum az MTA Irodalomtudományi Intézete és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bevonásával - konferenciák szervezésével kívánt hozzájárulni az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója megünnepléséhez, a megemlékezést lezáró eseménysorozathoz. A magyar és külföldi előadók, neves irodalomtörténészek, filozófusok és történészek a vereség utáni helyzet cselekvési lehetőségeit, a szellemi élet legjobbjainak - itthon és külföldön- dilemmáit, a közelmúltról szóló sokszor eltérő megítéléseit, a sors, a kényszer befolyásolta döntésmechanizmusait vizsgálták. A konferencia nemcsak nemzetközi kitekintésével próbált sokoldalú képet festeni a közös és progresszív történelmi hagyományokra épülő európai gondolkodásról, hanem a társművészetek, a zene, a képzőművészet, a néprajz utókor számára is emléket állító, hősöket és mítoszt teremtő alkotásait elemezve járult hozzá az írók, az irodalomAíí a teendő vereség esetén? kérdésfeltevésének válaszkereséséhez. A tanulmánykötetben a konferencián elhangzott magyar és külföldi előadásokat találjuk meg. Az egyes szerzők 1848-49, és általában a forradalmak leverését követő dezillúzió témakörét vizsgálják a politika, a filozófia, a folklorisztika, a zene-, a művészet-, és irodalomtörténet egyedi szempontjai szerint. A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások. Szerk.: Botka Ferenc. Kiad.: Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Bp., 2000. 283 p. ill. (Petőfi Irodalmi Múzeum Könyvei (11). A hagyományostól némileg eltérő intézménytörténetet tart kezében az olvasó. Az intézmény múltjára, munkáságának felmérésére, mérlegre tevésére két körülmény is indította a kötet készítőit. 1999 őszén ünnepelhették volna az előd-intézmény (a Petőfi Ház) fennállásának kilencvenedik évfordulóját. Ám az évforduló megünneplésének szándékát elnyomták a múzeum épületének felújítási munkálatai. A számvetést tehát erre az alkalomra: Károlyi-palota és az intézmény megújulásának az időpontjára időzítették. A megemlékezést vegyes műfajú írásokkal és olvasmányosan idézi fel tevékenységük, látványosan mutatja fel elődeik és mai munkatársaik törekvéseit, eredményeit. Elsőként felkutatták azokat a levéltári anyagokat, amelyek az ötvenes-hatvanas évekre vonatkoznak. A hivatalos iratok mellett felkeresték e korszak munkatársait, akik interjúkban mondták el emlékeiket személyekről, a múzeum gyorsan bővülő vállalásairól és feladatairól, a magyar irodalmi muzeológia megteremtéséről. Külön portrésorban állítottak emléket azoknak a kollegáiknak, akik már nincsenek közöttünk, s kiemelkedő szerepük volt a múzeum felemelkedésében, társadalmi elismertségében. Válogatást kapunk a kiállítások és egyes kiadványaik ismertetőiből és bírálataiból, úgy, hogy azok sokoldalúan és hitelesen mutatják be az intézményük egykori tükörképét. A korabeli visszhangokat a tárak leírása követi, amelyek tömör összefoglalókban mutatják be a Kézirattár, Könyvtár, Művészeti- és Relikviatár, valamint a Hang- és Videotár évtizedek során felgyűlt kincseit. A kötet e nagyobbik részét alkotó szubjektív megnyilatkozásokat egy szárazabb, csak a tényeket felsorakoztató függelék egészíti ki. Első részben a szerzők az intézmény által gondozott kiadványokat, sorozatokat, majd évenkénti sorrendben - a kiállításokat foglalják össze. Végül pedig kísérletet tesznek az intézményben - tágabb értelemben: az irodalmi muzeológia területén, a fővárosban és vidéken tevékenykedett kollegák munkásságának lexikonszerű bemutatására. Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok. Szerk.: Kalla Zsuzsa. Kiad.: Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp., 2000. 321 p. ill. (A Petőfi Irodalmi Múzeum Könyvei 9.) A Petőfi Irodalmi Múzeum kultusztörténeti sorozatának újabb kötetében megkezdődött a kultusz társadalomtörténeti- szociológiai vonatkozásainak, belső dinamikájának, működésének, résztvevőinek rendszeres vizsgálata. A közös fogalmi eszközök, kidolgozását megkönnyíti a hazai kultuszkutatás kezdetektől meghatározó egyetemes, világirodalmi szemlélete. A kutatás kezdetekben többnyire ironikus, távolságtartó megközelítését szinte egyöntetűen felváltotta a kultuszjelenségek nem elítélő szempontú vizsgálata, sőt a kultúrateremtő vonatkozásainak a feltárása. Többen vizsgálták a kultuszépítés folyamatát: milyen súlyú a kor hivatalos ideológiájának, illetve a csoporttudat erősítésének eleme, mekkora a szerepe a kultuszt elindító, felvirágoztató személyiségeknek a jelenség létrejöttében. Magyarországon a modern kultuszok hősei többségükben a polgári nemzet szentjei, egy virtuális 320
