Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-09-01 / 9. szám
m^úzEUMi Лшш1Ш In memoriam... Fehér Alajosné Mihály Ida Nehéz szívvel búcsúzom a munkahely nevében kedves kolléganőnktől, Fehér Alajosnétól, Mihály Idától. A dolgok itt végpontjukhoz érnek. Az élet és a pálya bevégeztetett. Mégis, ha visszatekintünk erre az életre és erre a pályára, és felsoroljuk a tényeit, két dolog jut róla eszünkbe. Az egyik, hogy - hála Istennek - Mihály Ida gazdag és tartalmas életet élt. Munkahelye nem volt sok, feladata annál több akadt. És becsülettel, eredménnyel elvégezte valamennyit. Elvégezte - akkor is, amikor az a feladat nem volt több, csak kenyérkereset - mint a csepeli repülőgép-gyárban a háború éveiben végzett tisztviselői munka. Akkor is, amikor a felebaráti szeretet parancsolta a feladatot - mint az 1944/45-ös budapesti ostrom napjaiban a László kórházi ápolónőséget. Akkor is, amikor az ifjúi lelkesedés tűzte ki a célt - a Parasztpárt Könyvesházában. Akkor is, amikor a munkával párhuzamosan bevégzett tanulmányok gyümölcseként előbb a Budapesti Történeti Múzeumban, máj d a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatócsoportjában, végül pedig a Magyar Nemzeti Galériában tevékenykedett művészettörténész muzeológusként, immár igazi hivatását gyakorolva. Gyászjelentésében, hála és köszönet illeti ezért a családot, azt olvastuk, hogy Fehérné Mihály Ida „a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa". Az volt, valóban, műhelyünk munkás tagja mindig, nyugalomba vonulása után is. Posztjain szeretettel és gondossággal végezte a feladatait, a Festészeti Osztályon épp úgy mint legutoljára a múzeum adattárában. Tudását, kedves, de a szakma ügyeiben határozott személyiségét ma is sokat emlegetik muzeológusaink, egykori útmutatásaira jól emlékezve Kutatási területeit, publikációit, az általa rendezett kiállításokat számba véve imponáló számok kerülnek elénk. Mihály Ida nevéhez 38 magyarországi kiállítás és kilenc külföldi művészeti bemutató fűződik. És mindegyikhez tudós alapossággal és a tárgyhoz méltó szeretet teli alázattal - becsülettel, pontossággal - megírt jó katalógus, benne okos tanulmány, tiszta dokumentáció! Munkásságának két szerelmetes témája volt. Az egyik a Bauhaus magyar növendékeinek és mestereinek munkásságához fűződött. Ebben a tárgykörben sokak számára törte az utat, s olykor a jeget, hiszen amikor ő nyúlt ehhez a tárgykörhöz, a hideg tagadás volt a reakció erre a szellemi körre. A másik pedig a naív művészet - melynek első szakszerűen összeállított gyűjteményét ő hozta létre a Magyar Nemzeti Galéria Festészeti Osztályának önálló csoportját vezetve. Ez a gyűjtemény azóta önálló intézménnyé növekedett: ma a Naiv Művészet Múzeuma Kecskeméten van, egy a tárgynak méltó foglalatot adó átalakított házban. A magját azonban - nem feledhető -, Mihály Ida ültette ennek a fának. És ugyanő volt az, aki a naiv művészet sokszor félreértett, még többször agyonmagyarázott jelenségcsoportját meg tudta tisztítani a balítéletektől, s olyan polcra tette, amelyen - végre - jól látszottak igazi tulajdonságai. Miképpen érte el ezt? Komolyan vevéssel és tudósi alapossággal. Mihály Ida akként kezelte a naiv művészetet, ami valóban: képzőművészetként, melyhez nem csak hogy lehet, de muszáj is a művészet egyetemes teljesítményeihez szabott mércével közeledni. így és ezért köszönhetjük neki mások közt Balázs János felfedezését a művészet, mi több, az élet számára. Ezért mondhatom nyugodt lélekkel: kedves kollégánk, Fehérné Mihály Ida csak fizikai valójában távozott az élők sorából - tettei szellemét tovább éltetik. Horváth György 278
